Charity Norman: Zuhanás

Anyaként egy igazi érzelmi hullámvasút volt ezt a könyvet olvasni.

Érdekes  volt a regény felépítése, mert rögtön az elején megtörtént az a bizonyos zuhanás, aminek mi, olvasók nem is vagyunk annyira a részesei, mi már csak a lezuhant kisfiú édesanyjának, Marthának a kétségbeesésével ismerkedhetünk meg. 

Innen térünk vissza vele a múltba, nem sok időre kell itt gondolni, csak egy-két évre, tehát tulajdonképpen megismerjük az előzményeket, azokat az eseményeket, amelyek megelőzték a zuhanást, és amelyek tulajdonképpen akár a zuhanáshoz is vezethettek. 

Megismerünk egy családot, a 16 éves Sachát, aki éli a tinédzserek boldog, gondtalan életét, azok között a barátok között, akiket már gyermekkorától fogva ismer, két ötéves, örökmozgó tündéri kisfiút, Charlie-t és Finnt, akik ikrek, valamint Kit-et, Martha férjét, akivel 6 éve élnek együtt. 

A lassan felnőtté érő Sacha egyre gyakrabban érdeklődik az édesapja iránt, de Martha továbbra is ragaszkodik a történetéhez, mely szerint lánya egy egyéjszakás kapcsolat eredménye. Mi azonban érezzük, hogy nem ennyi ez a történet, valami titok lappang a háttérben. 

Kit elveszti munkáját, vállalkozása csődbe megy, ezért ő is sötét mélységekbe zuhan, ahol hű társa az ital, a családjuk élete is szépen, lassan tönkremegy.  Egy nagyon kemény éjszaka után arra az elhatározásra jutnak, hogy a családot egy drasztikus lépéssel tudják megmenteni, mégpedig úgy, hogy hátrahagynak nagyszülőt, testvért, unokatestvéreket, barátokat, és  kivándorolnak Új-Zélandra, ahol Martha terápiás szakemberként már munkát is talált magának, Kit pedig művészi vénáját fogja újjáéleszteni.

Eleinte minden szépnek és jónak tűnik, de aztán repedések keletkeznek a családi boldogság mázán, Martha azonban nem veszi, vagy nem akarja észrevenni. Közben barátokat szereznek, gyönyörű helyen élik a mindennapjaikat, Kit egyre sikeresebb festő, Marthának is sikerült beilleszkednie, a fiúk elkezdenek iskolába járni. Látszólag nem történik semmi, de közben meg nagyon nagy bajok vannak. Amelyek addig tekeregnek, addig bonyolódnak, hogy már nagyon nehéz a megoldást megtalálni a problémákra.

És akkor Finn lezuhan. Martha a kórházban tölti napjait, a remény és a kétségbeesés között vergődik, és közben ismerjük meg a történetüket. 

Nem tudom, hogy tudnék-e olyan lenni, mint Martha. Nem is tudom, hogy naív volt, vagy fáradt, vagy felelőtlen, vagy annyira akarta a családi boldogságot, hogy nem látta, amit látnia kellett, annyira szerette a férjét, hogy önmagát teljesen háttérbe szorította, annyira szerette a gyerekeit, hogy nem tudtam, okos szeretet ez, vagy pedig inkább nemtörődöm, felelőtlen.  A helyében én nagyon sok mindent másképp csináltam volna, és itt legfőképpen Sachára a lányára gondolok.

Nagyon emberi történet volt, elgondolkodtatott és megérintett, mégpedig azért, mert minden családnak megvan a maga története, a maga titkai és a családtagok egymás iránti szeretete jó esetben mindentől független, sőt, minden napnak, minden családi eseménynek az alapja, történjen bármi, a családtagok összefognak és jóban-rosszban együtt vannak. 

A balesetet megelőző hétköznapjaikat jó volt olvasni, de mégis egy kemény lélektani dráma volt, amelyben végig ott volt a feszültség, a kétségbeesés és a remény, de mindenekfelett a szeretet.

9/10

Bea