Bobbie Peers: A lurídium-tolvaj

William Wenton 1.

William Wenton személyében egy új kedvencet avathatnak az olvasni szerető gyerekek, de arra is remek lehetőség ez a könyv, hogy megszerettessük egy olvasással most barátkozó gyerekkel az olvasást. 

William Wenton fura egy figura, azazhogy elsőre nincs benne semmi különös, hacsak az nem, hogy a Norvégiában szüleivel élő fiú szobája tele van fura holmikkal, amiket ő maga készített. Mechanikus kéz, háromdimenziós kirakójáték, ezek elkészítése gyerekjáték William számára. 

A család nyolc éve menekült el Angliából, William nagyapjának eltűnése után, aki a világ egyik leghíresebb kódfejtője volt. William nem sok mindent tud arról, hogy miért kellett elmenekülniük, csak azt, hogy a baleset, amelyben ő majdnem meghalt, édesapja pedig tolókocsiba kényszerült, talán nem volt véletlen, kapcsolatban lehet a nagyapjával. 

William az osztályával a kiállításra készül, ahol bemutatják a Lehetetlent, a világ legnehezebben megfejthető kódját, az a hír járja, hogy szinte lehetetlen megfejteni. A Lehetetlen tulajdonképpen egy fémhenger és nagyon sok híres kódfejtő próbálkozott már a megfejtésével, sikertelenül.  William megígérte édesanyjának, hogy a háttérben marad, észrevétlen lesz, nem hívja fel magára a figyelmet, de a véletlenek úgy hozzák, hogy a fiú egyszer csak a színpadon találja magát, kezében a Lehetetlennel és megtörténik a lehetetlen, megfejti a kódot!!

Innen aztán beindulnak az események, a család menekülésre kényszerül, William elszakad szüleitől, és egy Poszthumán Kutatóintézet nevű helyre kerül, mert csak ott tudják garantálni a biztonságát.  Az intézet egy nagyon érdekes hely, egy olyan különleges fiúnak, mint William, maga a Kánaán. Robotok, beszélő ajtók, gyilkos virágok, gonosz gyep és furcsak alakok veszik körül. 

Barátra és ellenségre is talál, de a legfontosabb, hogy kap egy saját orbot, ami mellette lesz jóban-rosszban. Az intézetben hall először a lurídiumról, a nagyapjáról is hall ezt-azt, és arról is, hogy ki elől kell tulajdonképpen menekülniük, de legfőképpen neki, mert itt bizony ő a célpont. 

A sok új információ közben elbizonytalanodik, nem is tudja már kiben bízzon és mit csináljon. Sokáig azonban nem gondolkodhat rajta, mert az események az intézetben is felpörögnek és ismét menekülnie kell. Bár ebben segítsége is van, nem mindig van meggyőződve arról, hogy ki van mellette és ki ellene. 

Egyre izgalmasabb, egyre hihetetlenebb kalandokba keveredik,  közben róla is kiderül egy-két nagyon fontos dolog, többek között az is, hogy miért sikerült olyan könnyen megfejtenie a Lehetetlent, miért üldözik és hogy hová lett a nagyapja. 

A végén minden jó, ahogy annak lennie kell, ám a befejezés ígéretet ad egy remek folytatásra, amelyben - remélhetőleg minél hamarabb - tovább követhetjük William életét  és biztos vagyok benne, hogy izgalmakban és lenyűgöző találmányokban sem lesz hiány, mint ahogyan ebben a kötetben sem volt. A rövid fejezetek pedig kifejezetten arra ösztönöztek, hogy na még egyet, aztán még egyet, és már el is olvastam a könyvet.

Titusznak való, tökéletes olvasmány, biztos vagyok benne, hogy ő sem fogja tudni letenni, és éppen annyira élvezi majd William Wenton kalandjait, mint én. A könyvből hamarosan film is készül.

10/10

Bea