Amy Gentry: Ki ez lány?

Imádom a jó thrillereket, de tényleg. Jobban belegondolva fogalmam sincs egyébként, mikor kezdődött irántuk a rajongásom, mi volt az első könyv, amit elolvastam a műfajban. 

De ha el kellene mennem egy lakatlan szigetre és azt mondanák, hogy csak egy műfajon belül válogathatnék magamnak könyveket, akkor lehet, hogy csak thrillereket választanék.

Írni viszont utálok róluk, hisz, ha egy jó thrillerről van szó, akkor az egy gyönyörűszépen felépített történet, sok aprósággal, és csavarral, én pedig semmit sem akarnék leleplezni a bejegyzésemben, ezért olyanak kell lennem, mint az Okos lány, mondanom is kell valamit róla, meg nem is. :)

Kezdeném akkor azzal, hogy Amy Gentry könyve, egy remekül megírt és felépített, letehetetlen történet, mely amellett, hogy izgalmas és sejtelmes, még egy nagyon komoly lélektani vonulattal bír, ami még azután sem hagyja nyugodni az embert, miután befejezte az olvasást.

A könyv egy rendkívül erős kezdéssel indít egy kislány szemén keresztül, félelemtől megnémítottan egy szekrényből követhetjük végig, amint Janie nővérét, Julie-t elrabolják.

Aztán máris nyolc évet ugrottunk előre az időben, megismerjük Annát, a lányok édesanyját, aki fásult rutinnal vág bele a mindenapokba, csak teszi a lábát a másik után, a túlélésre játszik, nem törődik a férjével, sem a kisebbik lányával, Janie-vel. 

Aztán egy nap egyszer csak valaki kopogtat az ajtón, a nyolc évvel ezelőtt eltűnt Julie volt az. Anne azt gondolja, csoda történt, vagy mégsem, és a legnagyobb kérdés: ki ez a lány?

A történetre első gondolatra mondhatjátok azt is, hogy sablonos, bevallom őszintén legelőször én is ezt gondoltam, aztán meg azt, hogy álljunk csak meg egy kicsit, itt azért semmi sem az, aminek látszik, aztán jött az, hogy ezt a könyvet én nem tudom letenni, és el is olvastam egy nap alatt. 

Szeretem, amikor nem tudok letenni egy könyvet. Volt egy olyan pont a történetben, amikor Anne egy magánnyomozóval beszélgetett, aki javasolta neki, hogy keressen rá Youtube-on egy bizonyos zenekarra, és jól nézze meg az énekeslányt, na itt én már olyan felpörgött állapotban voltam, hogy már mentem is volna, hogy rákeressek az említett zenekarra, amikor a fejemben megszólalt egy hang, hogy "helló, ez csak egy könyv!". 

Ahogy az egész történet, a befejezés is nagyon precízen kidolgozott és átgondolt volt, szeretem, amikor a végén minden kis apróság a helyére kerül. 

Egyszóval ez éppen az a könyv volt, ami után azt mondom, hogy na látjátok, ezért szeretem én ennyire a thrillereket.

9/10

Zsófi