Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Első olvasásom Mészöly Ágnestől az Ez egy ilyen nap volt, ami nekem annyira tetszett, hogy Titusznak is odaadtam olvasásra és jól gondoltam, hogy neki is nagyon fog tetszeni. Olyannyira, hogy ihletet kapott arra, hogy leírja saját egy napját is. A bejegyzést IDE KATTINTVA tudjátok elolvasni.

Ezt a könyvet is oda fogom adni neki pár év múlva, mert biztos vagyok benne, hogy imádni fogja. Én nagyon szerettem, és nagyon örülök, hogy ilyen fantasztikus, színvonalas magyar ifjúsági regények születnek manapság. Ennek a könyvnek is a középiskolai kötelező olvasmányok között lenne a helye. 

A könyv Győri Daniról szól, aki tizenhat éves és gimnáziumi tanuló, az édesanyjával él kettesben, apját sohasem ismerte és nem is tudott róla semmit. 

Nagyon jól gitározik, és elég jó fej. Vannak barátai, akikkel közös programokat hoznak össze, suli után bandáznak és megbeszélik a problémáikat. Még a suli punkzenekarába is felveszik, aminek nagyon örülhetne is akár, de mivel még nincs 18 éves, ezért az édesanyja beleegyezése lenne szükséges az esti fellépésekhez. Ez sajnos kizárt, mi olvasók is hamar belátjuk, hogy Dani édesanyja mintha kissé merev lenne, mintha nem lenne meg kettejük között az a csatorna, amin keresztül értenék egymást. 

Az édesanyja azt gondolja, hogy jót akar Daninak, ezért szinte már eltervezte helyette az életét, kitalálta a jövőjét és a tanulással szemben is nagy követelményeket támaszt. Nem tudja Danit önállóan gondolkodó, önállóságra képes fiatalként kezelni, teljesen megfojtja a követelményeivel és az elvárásaival.

Ezek a jelenségek bármelyik családban előfordulhatnak, ám Daniéknál ez azért kap még nagyobb hangsúlyt, mert Dani mozgássérült, vagy mondhatjuk azt is, hogy nyomi. Legalábbis ő gyakran nevezi így magát. 

Egy rosszul elsült iskolai előadás, és sosem látott apja felbukkanása után, édesanyjával szörnyen összevesznek és Dani hirtelen felindulásból anyja hitelkártyáját kölcsönvéve, repülőjegyet rendel Münchenbe. Tervei szerint az apjával és annak családjával fog találkozni. 

Ám a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan Dani kigondolta, és az apjával való megismerkedés helyett elhatározza, hogy elmegy Barcelonába és megnézi kedvenc focicsapata mérkőzését.

Ettől kezdve hatalmas nagy kalandokban van része, nagyon sokféle és érdekes emberrel találkozik. Sajnos néha belefut rossz dolgokba, keserű tapasztalatokba is, de azt sugallja nekünk a szerző, hogy az emberekbe vetett hitünk igazolást nyer Dani útján keresztül, mert a kevés rossztól eltekintve sokkal több segítő, jószándékú emberrel találkozik, akik úgy érezték segíteniük kell Daninak. Voltak köztük felnőttek, fiatalok és gyerekek. 

Fantasztikus volt Dani kitartása, és hiába vagyok szülő, nem rázott meg, hogy elszökött, hanem inkább teljes szívvel drukkoltam neki, hogy érje el a célját, jusson el Barcelonába. Közben csak reménykedni tudtam, hogy az édesanyja, Dr. Győri Ildikó is megpróbál máshogy gondolkodni, kicsit kienged a merevségéből, más szemszögből nézi a világot és a fiát, Danit. 

Remélem, hogy a való életben is lehet ilyen egy mozgássérült fiatal iskolai élete, vannak igaz barátai, és legalább ennyire jól tolerálják a sérültségét, mint Mészöly Ágnes könyvében.

Ez a könyv mindamellett, hogy nagyon olvasmányos, vicces, érdekes és fordulatos volt, elfogadásra taníthatja a fiatalokat, viselkedési példákat mutathat, és azt is bebizonyíthatja, hogy az önállóság, az egyediség és a szabadság nem attól függ, hogy lábakon vagy kerekeken járunk, hanem az ember jellemétől,  a bátorságtól, az akarattól, a kitartástól, a barátainktól és legfőképpen a családunktól. 

Lendületes, mozgalmas, hiteles ifjúsági regény, elképesztő, hihetetlen kalandokkal, ajánlom szülőknek és fiataloknak egyaránt. 

10/10

Bea