Kristin Hannah: Fülemüle

Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy Kristin Hannah írónőnek ismét könyve jelenik meg magyarul, ugyanis a stílusa már a Szentjánosbogár lányok olvasásakor teljesen levett a lábamról.

Az a történet a 70-es évek Amerikájában játszódott, a Fülemüle eseményei pedig a 1940-es évek elején kezdődtek,  a II. világháború árnyékában Franciaországban.

Mivel tudtam, hogy ez egy történelmi regény lesz, még nagyobb érdeklődéssel vetettem bele magam a könyvbe, kíváncsi voltam, mit fog alkotni az írónő ebben a műfajban.

Azt már  elárulhatom, hogy most sem csalódtam. :)

A történet középpontjában két testvér, Vianne és Isabelle sorsa áll, az ő életükön keresztül tapasztalhatjuk meg a háború szörnyűségeit, mindent elpusztító erejét, a szenvedést, s azt is, milyen nagy különbség van a jó és helyes döntések között ezekben az időkben.

Kezdetben a két lány személyisége nagyon különbözőnek tűnik, Vianne-t mint fiatal családanyát ismerjük meg, aki éppen a háborúba induló férjéért aggódik, minden erejével próbál kapaszkodni a régi életébe, miközben körülötte minden a feje tetejére fordul. 

Azt pedig már Isabelle legelső feltűnésekor látjuk, hogy Vianne kishúga, habitusában nagyon különbözik a nővérétől, heves természete miatt sokszor bajba kerül, született lázadó.

Vianne és Isabelle szomorú gyermekkorát is megismerhetjük, s ezután én Isabelle-el tudtam jobban együttérezni, s került hozzám közelebb is, amikor a két nővért a sors újra egymás mellé sodorta.

Vianne-t sokáig naívnak gondoltam, de aztán beláttam, hogy csak egy nő volt, egy édesanya, aki mindent megtett a gyermeke biztonsága érdekében, nagyon sok szörnyűségen átment, de mindig sikerült erősnek maradnia. 

Isabelle kezdetben kamaszosnak tűnő lázadásáról kiderült, hogy sokkal több, mint aminek látszik, később aktív részese lett a francia ellenállási mozgalomnak, bátorsága és ereje nem ismert határokat.

Két testvér csodálatos és szívszaggató története volt ez a könyv, akik egy időre elvesztették egymást, de végül sikerült újra egymásra találniuk.

A könyv lezárása gyönyörű és szó szerint könnyfakasztó.

9/10

Zsófi