Izsó Zita - Bach Máté: Pesti nő

„Sokszor úgy tűnik, nem nő vagy, hanem a fény, amely a virágra vetül.” 

/Virginia Woolf/

Nem tudom mit vártam a Pesti nőtől, de az biztos, hogy minden várakozásomat felülmúlta. 

Egy nagyon érdekes, alapos, érzékeny riportkönyvet olvastam, amelyben 27 nő nyílt meg nekünk, mesélt az életéről, a múltjáról, a jelenéről, a terveiről, az életfelfogásáról, az emlékeiről, családjáról, munkájáról és az álmairól.

Vannak közöttük szélesebb közönségben is ismert nők, színész (Törőcsi Mari), sportoló (Kozák Danuta), énekes (Péterfy Bori), televíziós (Al Ghaoui Hesna), jogász és gyermekjogi aktivista (Dr. Gyurkó Szilvia). És vannak nem ennyire széles körben ismert nők, talán őket nevezhetjük hétköznapi hősöknek, akik szépen, csendesen teszik a dolgukat, miközben szebbé teszik más emberek világát.

Törőcsik Mari

Minden egyes történetet öröm és megtiszteltetés volt olvasni.  Nagyon örültem, hogy ezek a pesti Nők ajtót nyitottak az életükbe és kicsit közelebbről is megismerhettem őket. Egy-egy jó portréfotó után, egy minden figyelmemet lekötő beszélgetést olvashattam.

Imádtam őket, egytől-egyig. Akár Példaképek is lehetett volna a könyv címe, mert ezek a nők példát mutatnak nekünk emberségből, kitartásból, hivatástudatból, megmutatják, hogy mire képes az akarat, valamint, hogyan kell elviselni nagy lelkierővel az élet szörnyűbb oldalát úgy, hogy közben ne menjünk el az élet szépségei mellett. Hogyan kell küzdeni, hogyan kell megmaradni saját magunknak, miközben szeretünk, emlékezünk és élünk. A jelenben.

"Nekem nagy hajlamom van a boldogságra" - mondja ezt Fahidi Éva, az első interjúalany, kilencvenkét éves holokauszttúlélő. Akinek egész családja a holokauszt áldozata lett, torokszorító történetét olvasva hatalmas lelkierejét láthatjuk, ahogyan túlélte az elképzelhetetlent, majd élte tovább az életét, élvezve az élet apró örömeit. Kilencvenedik születésnapját azzal ünnepelte, hogy táncolni kezdett: A Tünet együttes Sóvirág című előadásában egy fiatal táncosnővel együtt lép színpadra.

Megtaláltam, nézzétek meg:

Sebestyénné Földes Ilona, Cica

Sebestyénné Földes Ilona, Cica története is nagyon érdekes és tanulságos. A 73 éves Cica élő legenda, mindent tud az elmúlt 50 év budapesti vendéglátásáról,  budapesti ételbárját szinte mindenki ismeri, a vendégeket családtagként köszönti, mindenkihez van egy kedves szava. Az ő életútja is nagyon fordulatos, példamutató.

Zárug Zita szintén egy hétköznapi példakép, aki azt mutatja meg, hogy merjük vállalni a vágyainkat, ne riasszanak el bennünket a nehézségek, a kalandvágyás emlékezetes pillanatokkal és tanulságokkal is szolgálhat, de akár egy egész életet megváltoztathat. Zita és férje nászút gyanánt vették nyakukba a világot, elhatározták, hogy körbebiciklizik a földet. Sikerült nekik, és fantasztikus élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtak, életszemléletük is átalakult, és az emberekbe vetett hitünket is erősítik kalandjaik. Ez a beszélgetés is fantasztikus volt. 

Szabóné Bán Ágnes

Na de anélkül, hogy egész könyvet elmesélném, megemlíteném még a ma nyolcvankét éves, rendkívül energikus Hosszú Marit, akit egykori harcostársai ma is így szólítanak, aki jelentős szerepet vállalt az 56-os forradalmi eseményekből, Szabóné Bán Ágnest, aluljáró-takarítót, aki egyetért Martin Luther Kinggel abban, hogy "ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és földnek minden lakója megálljon egy percre, s azt mondja, ím itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját." Ágnes szereti a munkáját, és boldogan, elégedetten él. 

Relle Ágnes

Olvashatunk még Kovács Brigittáról, aki szempillastylist és előfordult már,  hogy a férje volt a modellje, Kadi Fatiha tortaművészről, aki nemcsak gyönyörű tortákat készít, hanem fantasztikusan rajzol, táncol, Relle Ágnes műfordítóról, Polonkai Éva taxisofőrről, Sztojka Szabina cigány származású lelkészről, Segesdi Móniról, aki a Magyarországi Észt Intézet igazgatója és kicsit viccesnek tartja ezt titulust, Éberling Anikóról, aki fontos szerepet vállal a művészet népszerűsítésében, Vanessa Loureiro misszionáriusról, aki nnagyon megszerette Budapestet, Závory Andreáról, aki színésznő és sikeres biztosítási ügynök is egyben, Horváth Csilláról, aki három év hajléktalanlét után a Menhely Alapítvány munkatársa lett, Weeber Tiborné Kaszap Saroltáról, aki hét vér szerinti gyermeke mellett, férjével három Down-szindrómás gyermeket is nevel, Jóba Katalinról, a Budakeszi Vadaspark munkatársáról, aki szerint munkahelyén nem az állatokhoz kell a legtöbb türelem, hanem a látogatókhoz. 

Demeter Katalin

Lassan felsorolásom végéhez érek, most már azonban senkit sem szeretnék kihagyni, ezért megemlítem még Demeter Katalint, a Magyar Hospice Alapítvány ápolási igazgatóját, aki évtizedekig dolgozott ápolónőként, mielőtt a Hospice Alapítványhoz került. Példaértékű, torokszorító és nagyon tiszteletreméltó, ahogyan a munkájáról beszél. Terék Anna fiatal költő- és drámaíró, iskolapszichológusként dolgozik, a vele készült beszélgetésben irodalomról és iskolai traumákról olvashatunk. Farkas Gyuláné Gizi néni, aki egy nagyon hangulatos pincekocsmát üzemeltet, erről mesél nekünk, majd Juhász Anna, Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas költő lánya mesél irodalmi rendezvényszervező munkájáról irigylésre méltó elkötelezettséggel és rajongással.

Kis Tibor Noé

A sort Kis Tibor Noé zárja, aki egyszerűen csak nő szeretne lenni. És a vele készült beszélgetésből azt gondolom,  hogy sikerül neki, bár nem könnyű a dolga. Méltán kapott helyett a könyvben.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, annyira szívmelengető volt olvasni ezeket a történeteket, beszélgetéseket, megfontolandó dolgokat kapunk ezektől az emberektől, ezektől a pesti nőktől, példájukkal erőt adnak és szeretetet. Nekem bekerül a kedvenc könyveim közé.

10/10

Bea