Diane Ackerman könyve a második világháború kapujában álló Lengyelországba kalauzol el bennünket.
A könyv elején még tavasz van, történetünk főszereplője a nemrég kinevezett állatkert igazgató felesége, Antonina Zabinski idilli és színes életét éli a varsói állatkertben.
Nappalijukat midenféle elárvult állatkák népesítik be, Antonin pedig örömmel szenteli minden idejét a kis árvák megsegítésére.
Férje, dr. Jan Zabinski pedig a legjobb tudása szerint vág neki az állatkert írányításának, a lengyeleknek már régi vágyuk volt egy ilyen nagy és hatalamas állatkert, amely bármelyikkel felvehetné a versenyt Európában.
A könyv elején megismert borz nagyon kis mókás állatnak tűnt, a vele tett kirándulás pedig igazi kaland lehetett a korabeli Lengyelországban, Antonina pedig igazán egyedi látványt nyújthatott, amint pórázon vezet egy borzot.
De aztán Lengyelországba is megérkezett a második világháború.
Jan és Antonina állatkertje, úgy ahogy az életük, egy-két nap nap alatt teljesen romba dőlt.
Rettenetes lehetett nekik látni, hogy az amit ketten felépítettek, s szeretett állataik is egy ilyen szörnyű pusztítás áldozatai lettek.
Varsó bombázásának első időszakában ott kellett hagyniuk az állatkertet is, Antoninának és fiának Rysnek, ideiglenesen máshol kellett meghúzniuk magukat, s csak később tudtak majd visszatérni az állatkertbe, ami aztán nem kevés munka és ügyeskedés után, a lengyel földalatti mozgalom egyik fontos bázisa lett.
Antonina és Jan ugyanis a saját és a fiúk életét is kockára téve nagyon sok embert bújtatott az állatkertben, menedéket adtak az elesetteknek, és a varsói gettóból is sok zsidónak segítettek elmenekülni a háború ideje alatt.
Bevallom, a borító alapján egy kicsit más típusú könyvre számítottam, de végül is egy nagyon alapos dokumentumregény került a kezembe, ami által egy kicsit jobban megismerhettem az 1940-es évekbeli Lengyelországot. Jan és Antonina személyében pedig két fantasztikus embert ismertem meg, akik csodálatra méltóan bátrak és önfeláldozóak voltak.
A könyvből készült filmre is nagyon kíváncsi vagyok már, ugyanis az egyik kedvenc színésznőm, Jessica Chastain alakítja benne Antonina Zabinskit.
Az ilyen típusú igaz történetek egy kicsit mindig visszaadják az emberiségbe vetett hitemet, mert megmutatják, hogy mégiscsak képesek vagyunk mi, emberek még arra, hogy önzetlenül segítsünk egymáson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése