Stephen King: Agykontroll

Mr. Mercedes 3.

Az első dolog, ami az eszembe jut a Mr. Mercedes trilógiáról, az az, hogy ez egy "semmi extra, de mégis olyan jó" típusú sorozat.

Ez pedig ugye csakis Mr. Kingnek köszönhető, akinek fantasztikus stílusa van.

Na, hát egy kicsit elfogult vagyok vele kapcsolatban, elismerem.

Az első része tök izgalmas volt, s a szívbaj jött rám, amikor az elvetemült gyilkos Odellt, az egyik főszereplő ír szetterét vette célpontba, sohasem bocsátottam volna meg Stephen Kingnek, ha végzett volna Odellel! :)

A második rész szintén nagyon izgalmas volt, bár teljesen más cselekményszálon indult el a történet, és sokáig nem is tudtam, hogy lesz-e benne visszautalás az előző részre, de aztán a könyv vége egy meglehetősen sejtelmes és felcsigázó kis mozzanatot adott nekünk, ami elég volt ahhoz, hogy izgatottan várjuk a trilógia záró kötetét.

Bill Hodges és az aspergeres tüneteket mutató Holly nyomozó párosa rendkívül eredményes a különböző bűntények megoldásában, mind a kettejüknek vág az esze, mint a borotva, meg amúgy is nagyon különleges figurák, a pocakos ex-zsaru és a dilis nőszemély, akikkel jobb, ha nem húzol ujjat, mert előbb utóbb úgyis megtalálnak.

Persze, Jerome Robinsonról se feledkezzünk meg, akivel együtt a nyomozó duó, trióvá alakul.

Van még nekünk a kegyetlen gyilkosunk, Mr. Mercedes, eredeti nevén Brady Hartsfield.

Hm... meg kell, hogy mondjam, hogy ő erre a részre már teljesen elvesztette számomra a bűverejét, szerintem a karaktere eléggé kifáradt ebben a kötetben. Nem volt már a gonoszsága olyan elemi és visszataszító, mint az első részben, és néha elég hülyének is találtam egy hidegvérű gyilkoshoz képest.

Hát, a regény főcselekménye meg... maradjunk annyiban, hogy csak Stephen King képes egy hipnotizáló videójátékból és egy újdonsült telepata történetéből ilyen sokat kihozni. Félreértés ne essék, tetszett a könyv története, ez is izgalmas volt, mint mindig, és jó volt utoljára az előző két részben megkedvelt szereplőkkel még egy utolsó kalandban részt venni.

Csak volt egy olyan "rakjunk még bele egy kis ezt, egy kis azt, meg még egy kis ilyet is" érzésem a sztorival kapcsolatban. De mivel a végeredmény végül is jó lett, ezért sikerült elhallgattatnom nem elfogult (és kissé kritikus) ördögi, nem King fanatikus énemet. Jaj, egyébként nekem lassan már annyi énem van, hogy tökéletes hasadt személyiségű King hősnő lennék... :)

A könyv végkifejlete izgalmas volt, bár azért azt mindig sejthetjük, hogy mi lesz egy Mr. Mercedes kötet vége (pláne úgy, hogy tudjuk, ez a lezáró kötete). Én azért most egy kicsit bizonytalan voltam az ügyben, hogy az a valaki, akinek most meg kellett halnia, vajon tényleg teljesen egészében meghalt-e...

A történet lezárása pedig szép volt... olyan papírzsepis, Kinges módon, de szép volt.

9/10

Zsófi