Mona Awad: Antilányregény

Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

TitkOLVASásra választottuk ki ezt a könyvet, hamarosan Zsófi is elolvassa, annyiban eltérünk most a megszokott formától, hogy nem egyszerre kerül fel az értékelésünk. Zsófi nem fogja elolvasni az enyémet, és olvasás közben egy szót sem szóltam, meséltem neki a könyvről, tehát nem is tudja mit gondolok róla. 

Engem ez a könyv nagyon megtévesztett. Nem tudom, miért gondoltam, hogy a rózsaszín, cukormázas fánkos borító egy könnyed, vidám csajos regényt takar? Még a könyv alcíme sem adott okot a gyanakodásra, kőkeményen azt hittem, hogy ez egy kicsit nyálas, pasis, romantikus, körömlakkos, csajos-csacsogós könyv lesz. Végül is az Antilányregény bármit takarhat. :)

Ettől nagyobbat nem is tévedhettem volna. Tényleg antilányregény! Lizzie, a kövér lány, mindent elkövet, hogy ne legyen tipikus lány, aki fiúkkal barátkozik, bulikba jár, és a társaság középpontja, miközben mindennél jobban szeretne mindez lenni. Szép csinos lány szeretne lenni, akit körülrajonganak a barátok, aki a társaság középpontja. Csakhogy kövér. Ezt tizenévesen nem tudja elfogadni, nem szereti magát, nem veszi észre maga körül az életet, nem tud változtatni, elmerül az önsajnálatban, eladja testét, lelkét a tehetetlenségnek. És csak eszik.

Nem élvez semmit, elvan a maga kis világában, amibe beletartozik még Mel, a barátnője, aki éli a maga életét, és Lizzie valahogy kívül marad ezen, hiába barátnők. Az apja elhagyta őket, az anyjával sem fedezhető fel különösebben gyengéd kapcsolat közöttük, mindketten a maguk világába zárkóznak, külön-külön. 

A könyv Lizzie életéből mutat 13 fejezetet, olykor egy külső szemlélő szemével is, nagyon érdekes volt ez a megközelítés.  A szemünk előtt zajlik kamaszkora, ami egy igazi mélyrepülés, küzdelem, majd fiatalkora, a dolgozó nőé, később a - talán a szerelmes - nőé, végül a feleségé.

Mindvégig éreztem, hogy Lizzie mennyire nem tudja elfogadni magát, mennyire nagyon utálja saját magát, a testét, a gondolatait, a vágyait, tehetetlenül vergődik ebben az elfogadásra képtelen helyzetben. Amikor már boldog lehetne, akkor sem az, mert a saját maga kalitkájában vergődik. 

Az édesanyja halála sem könnyíti meg a magára találást, sőt, akkor veszíti el végképp a lába alól a talajt, minden borul, az egyensúly, a házasság, és már egyáltalán nem kövér, de nem látja a valóságot. 

Még mindig egy kövér lánynak érzi magát, ő már mindörökre kövér marad. Akkor is, ha csak magvakon és salátákon él, és semmi örömét nem leli már ebben a változatban sem. 

Szerintem nagyon komoly ez a téma, mert a mai világ is Lizzie gondolkodását igazolja, azt tartják szépnek, követendőnek, aki csontsovány, zörgő csontú modellek mutatják a példát a mai lányoknak, a mai nőknek. Nagyon erős, boldog és önmagával elégedett nőnek kell lennie annak, aki elfogadja magát olyannak amilyen, aki elfogadja a látott példa ellenére L-es, XL-es alakját, de olykor előfordul, hogy már egy M-es méret is önértékelési zavarokat okozhat.

A könyv a komoly téma ellenére olvasmányos, nehezen lehet letenni, mert kíváncsian várjuk, hogy mi történik szegény Liz életének következő fejezetében.

Hogy mi lesz végül Lizzel, megtalálja-e önmagát? Drukkoljunk neki, hogy igen, és drukkoljunk magunknak is, hogy ne kételkedjünk önmagunkban, mert mindenre képesek vagyunk, amit csak szeretnénk, ne értékeljük alul magunkat, mert lehet, hogy másnak éppen az tetszik bennünk, amit mi utálunk magunkban, de ne is foglalkozzunk inkább soha mással. Csak a saját véleményünk az, ami fontos legyen a saját életünkben.

Liz történetének a lényege pedig az, hogy ha nem találjuk meg a lelki békénket, ha nem szeretjük önmagunkat, akkor teljesen mindegy, hogy kövérek vagy soványak vagyunk-e. A lényeg bennünk van.

Éljünk úgy, ahogy szeretnénk! Ha szeretnénk, akkor fogyjunk le, ha ducik szeretnénk lenni, legyünk azok, csak soha ne felejtsük el, hogy hol a határ a normális és az abnormális között. Keressük mindenben a szépet, legyünk vidámak a magunk kedvéért és legfőképpen higgyünk magunkban!! Hogy ez nem mindig könnyű?? Az sem baj. A nehézségek azért vannak, hogy legyőzzük őket, hogy megküzdjünk velünk, mert ha sikerül, az felszabadító érzés. Akkor máris szerethetjük magunkat valamiért. Lányok, küzdelemre fel! Ne legyünk Lizziek!

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10/10

Bea

Fülszöveg:

A ​könyv története titkos ajándékot rejt. Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli. Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!