Tőlem időben kissé már távol állnak a középiskolai évek, valamiért mégis szeretem az ifjúsági irodalmat, sokkal jobban, mint Zsófi, aki pedig korban közelebb van még jóval ehhez a korosztályhoz, mint én. És még azt sem mondhatom, hogy ilyenkor szülői szemmel olvasom, és anyai nézőpontból értékelem a könyvet.
Nem, ilyesmiről szó sincs. A fiatal hősnővel, a fiatal főszereplővel tudok azonosulni, és ugyanúgy elégedetlenkedek, miközben a szülők akadékoskodnak bizonyos dolgokban, ugyanúgy fiatalnak és középiskolásnak érzem magam én is. Azaz helyesbítek, egy nekem tetsző, jó könyv esetében ezt érzem.
Hajdú-Antal Zsuzsanna könyvében pedig az első perctől az utolsóig ezt éreztem. Az osztálykirándulás teljesen visszahozta az én osztálykirándulós élményeimet, és meg is állapítottam, hogy bármennyi idő is teljen el, a fiatalok mindig ugyanarra vágynak. Szabadságra, önállóságra, kalandokra, lázadnak, kipróbálnak, ellentmondanak, feszegetik a határaikat.
Remek alkalom erre egy osztálykirándulás, ahol bármi megtörténhet. Szerelmek születnek, ilyenkor más szemszögből is láthatják egymást az osztálytársak, elég egy pillanat és megtörténik a baj, de arra is elég, hogy valami szárba szökkenjen.
Így történt ez Matyival és Dorkával is. Az első szerelem csodája történik meg velük, gyönyörűségesen elmesélve. Miközben azért olyanok voltak, mint minden bizonytalan fiatal szerelmes, egy tökéletes, boldog nap után, érthetetlenül és szeszélyesen viselkedtek egymással, nem mindig értettem őket, de talán ők sem magukat.
A szülőket Dorka szemével figyeltem, nagyon érdekes volt ebből a nézőpontból is megszemlélni a felnőtteket. Dorka szülei a megértő, szerető szülőket képviselték, nem tudom, hogy átlagos hozzállás volt-e az övék, én nagyon díjaztam a viselkedésüket, én magam sem tettem volna másképp. Matyi családja is érdekes felállás volt, többet kellett volna tudnom ahhoz, hogy az anyját megértsem, elfogadjam.
De nem is a szülőké volt a főszerep, hanem az első szerelemé, amely néha érthetetlen, néha következetlen, van, hogy sürgető, izgalmas, elmondhatatlan. Az első szerelemben az első csók misztériuma, amely Dorka és Matyi szerelmében is elcsattant.
Nem sokáig lubickolhatunk azonban az első szerelem szépségeiben, mert viszonylag hamar érezzük meg a sötétséget, ami bekúszik a történetbe, elsötétíti az eget, nyomasztja a szívünket és egyszerűen nem hisszük el. Bennem végig ott volt a remény...
Nem egy tipikus szerelmi történet, egyáltalán nem az, szép, érzékeny, megindító. Nevetni is fogunk, ám sírni is. Egyik pillanatban még szállnak a léggömbök, a másikban elpukkannak, nincs a helyükön semmi, csak üresség és szomorúság. A szívünk pedig megszakad.
Ha végre változtatnának az iskolai kötelező olvasmányok listáján, ezt a könyvet javasolnám a középiskolai olvasmányok közé. Szülőknek is ajánlom és pedagógusoknak is. Segít jobban megérteni a majdnem felnőtt gyerekeket, amire nekik is, és nekünk felnőtteknek is nagy szükségünk van.
A történet vége beteljesítette a reményeimet, miközben váratlan fordulatokkal sokkolt a szerző, egészen a könyv végéig. Olyan könyv volt, amit nem felejtek el egyhamar, ugyanúgy, ahogyan az első szerelmet sem felejti el az ember.
Megható, érzékeny, szép történet szerelemről, barátságról, családról, felnőtté válásról.
Bea
Fülszöveg:
A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének egyetlen legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon.
Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nemcsak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése