Ezt a könyvet nézve a bejegyzés címe nem igazán állja meg a helyét, inkább "Családoknak" lenne a megfelelő cím. Palya Bea játékossága és zenei tehetsége ebben a kis könyvecskében is maximálisan tettenérhető.
Megverseli és megzenésíti a mindennapok hangjait, a húsklopfolást, a porszívózást, a fogmosást, az esőt, a mosást, a reggeli kávéfőzést, Lili lábát, apa vezetését, a kopogós csizmát, a színes ételeket.
Miközben ezek a gyerekversek már önmagában is megállják a helyüket, már szinte olvasva és érezni benne a játékosságot, a mozgást, a dallamot, Palya Bea még dallamot is írt nekünk mindegyikhez, és ezt egy CD-n meg is hallgathatjuk.
Van benne kanalas nóta, cicaének, madarak kopogása, táncos dal, testrap. Nagyon tetszettek egytől-egyig, annyira vidámak, mozgalmasak, hangulatosak, hogy azonnal megmozdul a lábunkban valami és táncra perdülnénk.
És ezzel Palya Bea meg is valósította a célját, hiszen ezt szeretné elérni dalaival, a közös táncot, a közös éneklést, a közös játékot. A könyv végén játékokat is találhatunk, amelyek nagyon vidámak és mókásak, remek családi nevetős elfoglaltságok lehetnek.
Nagyon aranyosak voltak az illusztrációk is, igazán nagyszerű ez a könyv, ne hagyjátok ki!
Az Afrogyerek című dalt is meg is nézhetitek, hallgathatjátok:
Valamint Lilivel tarthattok egy nagyon aranyos kis videóban:
10/10
Első találkozásom Miúval és Vauval, és egyből levettek a lábamról. Vau, a makettjét nagy nyugalomban építgető kutyus együtt lakik Miúval, aki mindig nyughatatlan, figyelmet követel magának és valami nagy kalandra vágyik. Ezért nem hagyja Vaut nyugodtan alkotni, hanem addig nyaggatja, amíg barátja abba nem hagyja azt, amivel foglalatoskodik, és megpróbálnak kalandot találni.
No de a kaland sem jön olyan könnyen, mint ahogyan Miú gondolja, amikor pedig jön, akkor már hirtelen meggondolja magát, hogy ő nem ilyen kalandot akart. Vau azonban nem hagyja magát, ha a kaland elkezdődött, akkor nincs mit tenni, végig kell menni rajta.
Az erdőbe indulnak, ahol Morgó Medvének kell kézbesíteniük egy levelet. Miúnak inába száll a bátorsága, pedig ez még csak a kaland kezdete. Az igazi izgalmak, feszültségek ezután kezdődnek.
A fejezetek tökéletesen megfelelnek egy esti mesének, bár ahogy az én gyerekeimre emlékszem, nekik sosem volt elég egy fejezet, gyanítom ennél a könyvnél is előfordulhat ez. Nagyon tetszettek az állatok nevei, Miún és Vaun kívül szerepel még a történetben Mekegi, Mú, Nyiha, Hápogi, Röfi. Nem nehéz kitalálni, hogy ki kicsoda, de szerintem ezek a nevek a gyerekeknek is nagyon tetszetősek lehetnek. Nagyon tetszettek az illusztrációk is.
10/10
Hűű, hát ez nagyon aranyos volt!! A mantyusok valami nagyon aranyos kis lények. Ha akarják picik, mint egy hangya, ha akarják, nagyobbak, mint egy falevél, vagy mint egy kutyus. Vagy éppen kutyussá is változnak. Ha azt érzik, hogy egy gyereknek szüksége van vigasztalásra, vagy egy társra, valamiért búslakodik, vagy magányos, akkor egy igazi, képzett mantyus, kutyává változik és úgy segít a problémán.
Igen ám, de ebben a történetben Manka és az osztálya még csak tanulja az átváltozást, mégis úgy esik, hogy egy óvatlan pillanatban, a játszótéri terepgyakorlaton Manka kutyává változik. Először csak egy kicsikévé, majd nagyobbá, és itt kezdődnek a bonyodalmak.
Egy csupaszív mantyuslány ő, aki segíteni akar a játszótéren egyedül szomorkodó Fanninak és ezért keveredik kalamajkába. Nagyon aranyosak a mantyusok, és jól nézzük meg otthon a kutyáinkat, mert ők is mantyusok voltak valamikor, sőt lehet, hogy időnként vissza is változnak.
Úgy láttam, hogy a Mantyusok sorozatnak indult, de csak egy részt találtam belőle, a Bátorság, Tomi! címűt, ami viszont, ha minden igaz, márciusban jelenik meg újra a Kolibri Kiadónál.
Bájos, nagyon szeretni való történet, gyerekek igazi kedvence lehet.
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése