Eleonora Galasso: A mai Róma konyhája

A Dolce Vita szakácskönyve

Az olasz konyháról nekem eddig a pizza, a spagetti, a paradicsom, bazsalikom, oregánó  ugrott be leginkább és elégedett voltam ezzel a tudással, nem is éreztem késztetést semmiféle közelebbi ismeretséghez. 

De aztán megláttam ezt a könyvet!!! Legelőször a gyönyörű fotói bűvöltek el, amelyeken nem csak a szintén bámulatos ételfotókat értem, hanem a pillanatképeket a római utcákról, a kávézókról, piacokról, elképesztően szép épületekről, terített asztalokról, emberekről, hangulatokról. 

Az egész könyv tele van jókedvvel, örömmel, napsütéssel, boldogsággal. És akkor még nem is beszéltem az ételfotókról, amelyek annyira szépek, hogy ha csak azokat nézegetném, már akkor is elégedett lennék ezzel a könyvvel és számomra az is teljes élményt nyújtana.

Azt hiszem nem is kell különösebben ezek után magyarázni, hogy az első ételek, amelyeket elkészítettem, a képek alapján kerültek kiválasztásra. Írtam egy tízes listát, amelyet ehhez az értékeléshez terveztem, az volt a terv, hogy majd ezekből válogatom ki azt a párat, amit elkészítek és képekkel illusztrálok. 

Nehéz választás volt, mert rengeteg finomságot tartalmaz a könyv, a reggeliken át a féllábon elköltött ebédekig, de nagy családi ebédek, romantikus vacsorák, ünnepi fogások, ínycsiklandozó édességek és sütemények is vannak szép számmal. Ezenkívül kamratöltögető nyalánkságokat, éjféli rágcsákat, valamint szépséges és finom előételeket is találhatunk a választékban.

Nos akkor megmutatom, én milyen ételeket készítettem el első körben a könyvből:

Paradicsomszószos mini pizzák

Erről a receptről  el kell mondanom, hogy életem legjobban sikerült pizzatésztája! Minden úgy sikerült, ahogyan le volt írva, a tészta puha, omlós volt, de a szélein ropogós, és mehettek rá a különböző feltétek. Öten ötfélét kedvelünk, így volt sima paradicsomos, azaz a paradicsomszósz tetejébe egy karika paradicsomot tettem, volt gombás, kukoricás, sonkás és ugyanez gomba nélkül, mert Bence és Titusz nem szeretik a gombát, és volt még a hűtőben egy-két szelet bacon lilahagyma, így ilyen is készült, és olyan finom volt, hogy a fiúk egykettőre eltüntették. Természetesen a tetejükre bőségesen tettem sajtot is.

Ha ráérünk pepecselni vele, vagy előtte megetettük a családot valamivel és nem farkaséhesen várják a pizzácskák elkészültét, esetleg vendégeket várunk, akkor mindenképpen ezt a változatot ajánlom, mert nagyon mutatósak, ám ha nagyon gyorsan kell elkészítenünk, mert egy kiéhezett fiúfalka jár ötpercenként a konyhába csak úgy nézelődni, akkor ugyanezt a tésztát megsüthetjük egészben is, akár egy tepsiben, de akár kör formájában is, a feltétek így is lehetnek többfélék rajta.

Pasta carbonara szósszal

Ami még nagyon tetszett a könyvben, hogy minden étel előtt találunk egy kis bevezetést, ráhangolást az ételre, amely szól az étel eredetéről, esetleg egy elkészítési praktikáról, vagy valamilyen, az ételhez fűződő emlékről. A pasta carbonara nevét a szénégetőknek (carbonari) köszönheti, akik néhány egyszerű hozzávalóval mentek munkába, hogy gyorsan ebédet tudjanak készíteni.

Ennél a receptnél az elkészítés közben kicsit megijedtem, mert azt olvastam az elkészítési leírásában, hogy a "pancettát kevergetve...", és ekkor felkiáltottam, "te jó ég, nem vettem pancettát!!" "De mi a frász az a pancetta??!!", tettem fel magamnak a kérdést, majd nekiláttam a hozzávalók ismételt átolvasásához és megkönnyebbülten olvastam: 20 dkg pancetta vagy kockázott baconszalonna. Megnyugodtam, hiszen bacont vettem, gondolom, a pancetta a bacon olasz megfelelője.

Most megint áradozni fogok, mert ez a carbonara olyan isteni finom lett, hogy azt el sem tudom mondani. Nekem teljesen más fogalmaim voltak eddig a carbonara-ról, tejszínnel készítettem, és sokkal kevesebb sajttal, de a könyv receptje szerint készítve összehasonlíthatatlanul finomabb lett és tejszín sem kell hozzá.

Puliszkaszendvics sültkolbásszal és sajttal

Hogy ne csak áradozzak mindenről, megmutatom a félresikerült készítményemet is. :) Nagyon mutatós volt ez a puliszkaszendvics, így hát ez is felkerült a kiválasztottak közé. Biztos nagyon egyszerű dolog puliszkát főzni, a recept szerint is az, de nekem mégsem sikerült úgy, ahogyan kellett volna. Így utólag azt gondolom, hogy durvára őrölt volt a kukoricadara, és finomabb kellett volna a recepthez, a víz is túl sok volt, amit öntöttem hozzá, mert bár meg volt adva egy mennyiség, de azt is javasolta a recept, hogy ellenőrizzem a puliszka zacskóján is, hogy mennyit javasolnak hozzá. Ezen nem javasoltak hozzá semmit, így maradtam a könyvbeli mennyiségnél, ami soknak bizonyult.

Amikor kisütöttem a tepsiben, akkor még úgy tűnt, lesz ebből mégis valami, de amikor ismét visszatettem megpirítani a már összeállított szendvicskéket, szétcsúsztak és felismerhetetlenné alakultak, legalábbis nem hasonlítottak a könyvbeli képre. Biztos láttatok már a pinteresten vagy más oldalakon - én főként tortákat és sütiket láttam - ilyennek kellett volna lenni - és ilyen lett fotósorozatokat, nos, én is megmutatom az enyémet. Ez itt a Tessék mosolyogni! új rovatunk. :D:D

Most azt kellene mondanom, hogy az íze azért finom volt, de sajna még azt sem tudom mondani, ugyanis a puliszkából kihagytam a sót, és így egy nagyon vízízű, sótlan sárga trutyi volt, a kolbászt és a sajtot kiettük belőle. A többit pedig a kutyák ették meg jó étvággyal, így legalább azt nem lehet mondani, hogy a kutyának sem kellett. :D

Azt hiszem a puliszkakészítést még gyakorolnom kell. :)

Kókuszos ricottagolyók

Nagyon kellemes, különleges desszert, először azt hittem, hogy a házilag készült raffaello golyókra hasonlít majd az íze, de teljesen más volt, inkább egy kókuszos túró rudira hasonlított. Nyáron nagyon kellemes bulidesszert lehet, mert könnyű elkészíteni, és bekapni is. Mazsola helyett én mogyorót tettem a közepére, így is nagyon jó volt.

Az elkészítéséhez szuper segítőim voltak, így nagyon gyorsan haladtam:

Tonhalkrémmel töltött citrom

Jaaaj, már nagyon hosszú lett ez a bejegyzés, de ezt még muszáj megmutatnom, mert ismét egy kedvenc finomságot találtunk magunknak. Elkészítése egyszerű, minden hozzávalót egy tálba hajigálunk és összeturmixoljuk, én botmixerrel végeztem e műveletet. Egyedül a citromok kipakolása volt egy kicsit macerás, de azért az sem volt vészes. Mi pirítósra kentük, nagyon-nagyon finom volt.

Nem ismertem eddig Eleonora Galasso-t, aki gasztronómiai író és blogger, keressétek instagramon, ott is ízelítőt kaphattok a könyv hangulatából és Eleonora vidámságából, változatos, sokszínű, gyönyörű ételeiből.

Remélem egészen idáig kitartottatok ebben a nagyon hosszú ajánlóban, de engem teljesen lenyűgözött ez a könyv, ajánlom nektek is. Én még nagyon sokat fogok belőle konyhatündérkedni. :)

Egy jó zenét is ajánlok hozzá, amelyet akár főzés, akár az elkészített olasz ebéd közben is hallgathattok, vagy csak úgy, mert Dean Martin fantasztikus. :)

A könyvet köszönöm a Corvina Kiadónak!

10/10

Bea