Váczi Vincent: Képeslapok

Turistaúton a lélek 1. rész

"Te mit tennél, ha kapnál egy képeslapot életed legjobb pillanatáról?"

Ha csak egyet kapnék, akkor bizony kicsit szomorú lennék. Nem egy legjobb pillanatot tartok számon az életemben, úgy gondolom, nagyon sok legjobb pillanatom volt már, lehetetlen egyet kiválasztani belőle. 

Viszont nagyon érdemes ezeket a pillanatokat megörökíteni, sokszor tesszük is ezt fotók formájában. 

Időről időre elővesszük őket, nézegetjük és elmeséljük, felidézzük, ami eszünkbe jut róla. Váczi Vincent egy nagyon jó tanácsot, ötletet adott nekem. Örökítsem meg saját szavaimmal is egy-egy kép történetét, az érzést, az emléket, amin akkor nevettem, amit akkor éreztem, amikor a fotó készült.

Váczi Vincentnek van egy jó szokása. Ha olyasvalami történik vele, amiről úgy érzi, hogy feledhetetlen, megismételhetetlen élmény, lehet ez akár egy hétköznapi pillanat, amelyet ott és akkor tökéletesnek érez, akkor úgy érzi, hogy ezt nem hagyhatja szó nélkül, megcímez magának egy "képeslapot", és megörökíti szavakkal is a pillanatot. 

Mert nagyon igaza van abban, hogy idővel a feledhetetlen pillanatokról is elfeledkezünk, pedig ezek a pillanatok más, későbbi, kevésbé boldog és sikeres pillanatokban erőt és biztatást adnak, hiszen eszünkbe jutnak azok a pillanatok, amiért hálásaknak kell lennünk, amelyek már a saját gyönyörű, szép pillanataink.

Váczi Vincent magyar szülők gyerekeként Ausztráliában született, nyolc éves korában költözött édesanyjával Magyarországra.  Fotós, zenész és világutazó, igen sokoldalú ember. Szívügye a környezet- és természetvédelem, az  irodalom szeretete és a lélekfejlődés kérdései. 

Ebben a kis kötetben bepillantást enged nekünk a saját tökéletes pillanataiba, azokba, melyeket nem szeretne soha elfelejteni, ezért írásba foglalta ezeket. Miközben olvastam őket, igazat kellett adnom neki abban, hogy valóban gyönyörű egy utolsó napi tábortűz, felejthetetlen élmény, azt gondolom mindannyiunknak lobog valahol egy táborozás tüze az emlékeiben, akár egy szerelem emlékével, akár egy jó barátság kezdetével. 

Nyaralások, utazások, hétköznapi pillanatok váltják egymást, a szerző megmutatja legbensőbb gondolatait is, megosztja élete fontos és emlékezetes pillanatait velünk, olvasókkal, amelyek mindamellett, hogy megtisztelőek, elgondolkodtatanak, és arra késztetnek, hogy mi is foglaljuk szavakba a múló időt és a feledhetetlen pillanatot. 

Az emlékek mellé egy-egy zenét is kapunk, amelyet QR kód segítségével tudunk elérni és meghallgatni.

Én is megcímeztem magamnak egy képeslapot, íme a szavakba öntött családi emlékem, egyik kedvenc fotómról:

Ezeknek az édes lábacskáknak a gazdája nagyon szomorú és igencsak pityergősre áll a szája. Mielőtt azt gondolnátok, hogy egy nyári nap melegében húzta le a cipőjét és hajtotta fel a nadrágszárát, el kell árulnom, hogy nagyot tévednétek. Nagyon hideg van éppen, egy hűvös, szeles őszi nap. Titusz két méterre áll a Fertő tó partjától, egy fakígyóra hasonlító mászókán.

Én a vizes zoknijából csavarom, a gumicsizmájából pedig öntöm ki éppen a vizet, és iszonyatosan rágom a szám szélét, hogy el ne nevessem magam, amint látom, hogy aranyosan tapicskol a két lábával egymáson, miközben azt hallgatom, hogy ő most már tényleg megígéri, hogy soha nem megy beljebb a vízben, mint ameddig a gumicsizmája ér.  De azért jó lenne, ha gyorsan megszárítanám, mert még valamit meg kellene mindenképpen néznie a tóban.

Közben a nagyok a kutyákkal frizbiznek, bár Szaffi, a spániel éppen mérges hattyúk díszkíséretében tempózik nagy igyekezettel kifelé a vízből. Iszonyatosan mókás.:D Maja, a border collie és Bence fantasztikus formációkat hajtanak végre, frizbi, szél, repülés a levegőben, Apa pedig fotózik ezerrel.

A szél és a hideg nem csitul, Titusz a vizes nadrágban vacog, így rövidre nyúlt a kiruccanásunk, de mégis emlékezetes maradt. A tó is nagyon szép volt, ahogy a szél hullámokat vetett a tetején, a széllovasok színes kavalkádja is szemet gyönyörködtetett, a Szaffit kergető hattyúk is hozzájárultak az élményhez, mégis tökéletessé az tette a kicsivel több, mint pillanatot,  azt a rövid időt, melyet ott tölthettünk, hogy mindannyian ott voltunk. Nem volt benne semmi szokatlan, semmi különleges, nekünk mégis nagyon sokat jelentett. Mint ahogyan a mai napig is sokat jelent, ha együtt, az egész család, megyünk el valahová, közösen szervezünk programot, ezek az élmények mindennél értékesebbek és emlékezetesebbek.

Ezt a zenét ajánlom a képeslapomhoz:

Köszönöm Váczi Vincentnek, hogy olvashattam a Képeslapokat!

10/10

Bea

Fülszöveg:

Te mit tennél, ha kapnál egy képeslapot életed legjobb pillanatáról? Az én válaszom egyszerű köszönetet mondanék, hogy megélhettem ezt a pillanatot, és hogy e pillanat tovább élhet az emlékezetemben és nem felejtenék el egy újabb képeslapot megcímezni magamnak, amikor ismét ilyen élmény ér; így nehéz időkben sem feledkezem meg az élet bőkezűségéről. Minden ilyen emlékhez tartozik egy kép és sok esetben egy dal is így bővül élményről élményre életünk fotóalbuma és filmzenéje. E kiadvány lapjain fiatal éveim néhány ilyen képeslapját osztom meg fényképekkel és dalokkal együtt, bízva abban, hogy neked is kedved támad felkutatni és megköszönni magadnak saját képeslapjaidat.