TitkOLVASás: Amy Harmon - Arctalan szerelem

TitkOLVASás keretében olvassuk el ezt a könyvet, értékelésem írásakor még Zsófi nem olvasta el. Nem olyan könnyű dolog nekünk amúgy titkosan olvasni, azaz egy szót sem ejteni a könyvről, miközben olvassuk, mert nap, mint nap együtt vagyunk, találkozunk, látjuk, hogy mit olvas éppen a másik, hogy halad vele, és ezért igen furcsa dolog, hogy nem tudjuk megosztani az első benyomásainkat, nagyon oda kell figyelni, hogy el ne szóljuk magunkat.

Szerencsére Zsófi nagyon odafigyel erre. :D Amikor eldöntöttem, hogy ez lesz a következő olvasmányom, mondtam neki, hogy bejelölöm molyon, erre ő szigorúan, amolyan tanárnénisen rám is szólt:  - Jó! És körülbelül ez lesz az egyetlen információ, amit megosztunk egymással a könyvről.

Egyszerre vicces, érdekes és izgalmas Zsófival TitkOLVASni, mert ilyenkor nem nagyon lehet hozzá szólni úgy, hogy közben kezemben van a könyv, mert mindig azt feltételezi, hogy arról akarok beszélni, pedig én is maximálisan betartom a saját magunk által lefektetett szabályokat. :) 

Meglehetősen tartottam ettől a könyvtől, a molyos értékelése 94 %-on áll, ami eléggé magasnak számít. Amerika, középiskola, szerelem, barátság, katonaság, családon belüli erőszak, minden együtt volt ahhoz, hogy erősítsék a félelmeimet. A Young Adult regények nagyobb rajongója anya létemre én vagyok, Zsófit, aki korban sokkal közelebb áll az efféle típusú regények szereplőihez, nem igazán győzik meg az ilyen történetek, egy-két kedvence azért már akad, így a helyzet nem reménytelen.

A könyv elolvasása után nem merem határozottan kijelenteni, hogy biztos vagyok benne, hogy Zsófinak tetszeni fog. Csak reménykedni tudok, mert én viszont határozottan kijelenthetem, hogy nagyon erős kezdés volt ez az év elején, mert egy új kedvencet írhatok be a kedvenc könyveim listámba.

Már az első pár oldal után tudtam, hogy nagyon fogom szeretni a könyvet. Az írás stílusa miatt, az elsőként megismert szereplők, Fern és Bailey miatt, és a humor miatt. Tetszett a gyerekkori visszaemlékezések és a jelenbéli történések váltakozása, szeretem az ilyen megoldásokat. 

Ambrose Young, akibe Fern a póktemetés óta szerelmes, nagyon kedvelhető karakter volt, bár néha elgondolkodtam, hogy tényleg gondolkodnak-e ilyen komolyan a 18 éves középiskolások, és meggyőztem magam, hogy igen, hiszen itt vannak előttem élő példának a saját gyerekeim. Miután ezt sikerült megbeszélnem magammal, már nem voltak kétségeim. 

Rajongtam Fernért, a történeteiért, azért, mert annyira jó és szép volt. Imádtam, ahogyan gondoskodott unokatesójáról Bailey-ről, a kettejük kapcsolata annyira megható, szívmelengető volt, hogy ha nem lett volna Ambrose Young, én már akkor is egy gyönyörű élménnyel gazdagodtam volna.

De ott volt Ambrose, akinek Fern, barátnője, Rita nevében szerelmes leveleket írt, és gyönyörű válaszokat is kapott, amitől Fern szerelme bizony nem csökkent, hanem erősödött. Ambrose a birkózócsapat kapitánya, a több éve veretlen bajnok, aki nem mellesleg fiú létére még csodaszép is.

Ugye, milyen nyálasan hangzik?? :) Ennek ellenére imádtam a könyvet, a történetet, a szereplőket.

Azon ritka könyvek egyike volt, amelyeken egy oldalon belül sírsz és nevetsz, nevetsz és meghatódsz, meghatódsz és jókedvű vagy, egyszerre imádod és gyűlölöd az élet szépségét és kegyetlenségét, és bár ez csak egy regény volt, de annyira jó regény, amibe teljesen bele tudtam magam élni, valóságnak tűnt, egy ritka, szomorú mégis szép valóságnak. 

Ez volt az én véleményem, és ismét nagyon-nagyon kíváncsian várom, hogy Zsófinak hogy fog tetszeni. 

10/10

Bea


Zsófi: 

Húúú, igen, éljen egy újabb TitkOLVASás! :) Ami amellett, hogy jó móka, azért egy pár nehézséggel is jár számunkra. Anyával nagyon sokat tudunk könyvekről fecsegni, pláne olyanokról, amit mind a ketten olvastunk. Na ugye, ezt ilyenkor teljesen tilos. Most volt egy pillanat, amikor nem igazán bírtam magammal és egy dolgot mindenképpen meg szerettem volna osztani Anyával, de azért a TitkOLVASás szabályait is be akartuk tartani, így Anya az arca elé tartott egy könyvet a mondanivalóm közben, hogy semmit se tudjak leolvasni az arcáról (mert ő már elolvasta  a könyvet ekkor és az értékelését is megírta), utóbb már beláttam, hogy ennek nem volt túl sok értelme, mert olyan volt, mintha a falhoz beszéltem volna, de legalább elmondtam, amit akartam... :)

Na de lássuk akkor az Arctalan szerelmet! :)

Egy-két hónapja, amikor megjelent a könyv, a molyon, sorra olvastam a jobbnál jobb értékeléseket róla, egyre kíváncsibb és kíváncsibb lettem rá, még úgy is, hogy egyébként a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy a könyv nem igazán az én műfajom. És ekkor jutott eszembe, hogy az Arctalan szerelem tökéletes főszereplője lehetne egy TitkOLVASásnak.

Az Arctalan szerelem két fiatal önmagára és egymásra találásának romantikus és elgondolkodtató története.

Bevallom őszintén, női főszereplőnket Fernt, egy kicsit sokáig tartott megkedvelnem. Nem értettem, hogy a történet elején miért foglalkoztatja annyira a külseje, és az, hogy mások hogyan látják őt. Mert én egy csupaszív embernek láttam őt a másokkal való kapcsolata alapján, Bailey-vel, a beteg unokatestvérével való kapcsolata nagyon erős, meghitt és érdek nélküli volt, még több ilyen barátságot a könyvekbe!

Egyszóval nekem ő a világ egyik legkedvesebb emberének tűnt, nem értettem, hogy miért foglalkozik a kinézetével annyit, de aztán jobban belegondolva magamba néztem és rájöttem, hogy egy kicsit én is ilyen vagyok, sőt szerintem egy kicsit mindannyian ilyenek vagyunk, hajlamosak vagyunk a külsőségek alapján értékelni magunkat és másokat is, anékül hogy egy szép arc, egy idilli kép mögé néznénk, és sokkal mélyebb, fontosabb dolgokat látnánk meg, mind magunkban, mind más emberekben. Egyszóval Fernt mégis csak sikerült ezek után megkedvelnem.

Másik főszereplőnk Ambrose Young, könyv eleji viselkedését, tetteit, még most sem sikerült teljesen megértenem, ezalatt csak a Fernnel való kapcsolatát, viselkedését értem.

Aztán bekövetkezett a történetben egy megrázó és mindent megváltoztató fordulat, ami után teljesen más irányt vett a történetünk.

Ambrose és Fern lassú egymásra találása szépen fel volt építve, ahogy egymáson keresztül magukra is rátaláltak.

Bailey abszolút a történet fénypontja volt, az akarata, a szókimondósága, és egyéni humora egyedi karakterré tette őt.

A történet végének egy mozzanata alaposan meglepett, egyáltalán nem számítottam ilyesmire...nem kicsit voltam szomorú na.... :(

Talán én egy kicsit többet vártam a könyvtől, mint amit végül kaptam. 

Nagyon nagyon kíváncsi vagyok már Anya értékelésére is, szerintem neki ez most jobban tetszett, mint nekem, de hát majd meglátjuk. :)

8/10

Zsófi

A könyvet köszönjük a Twister Média Kiadónak!