Gyerekeknek

Beck Andrea: A titoktündér - Családi könyv

Ez a könyv a Titoktündér hatodikként megjelenő kötete, mely a negyedik és ötödik részhez hasonlóan, bárhová beilleszthető a sorozatba, ha az első könyv meséit már megismertük.

A családdal töltött idő, közös játékok és beszélgetések fonódnak össze benne a  Titoktündértől már megszokott szemlélettel, hogy együtt izgalmas és tanulságos történetekké, varázslatos és segítő mesékké alakuljanak át.

Bár én nem olvastam még a Titoktündér könyveiből, teljesen megállta a helyét ez a Családi könyv önálló kötetként is. Nagyon tetszett, ahogyan Tündérország keveredett a valós világgal, ahogyan megtudtam, hogy a gyerekeknek vannak segítő tündéreik, vagyis a gyerekek tulajdonképpen a tündérek tanítványai, akik a tündérektől csupa jó tanácsot és segítséget kapnak a problémáik megoldásához.

Most már tudom, hogy nem kell azon csodálkozni, ha egy gyerek minden ellenkezés nélkül megeszi a répát, amelyet addig ki nem állhatott, vagy első szóra indul az esti fürdésre, vagy éppen a fogmosásra sem kell külön figyelmeztetni. Ilyenkor csakis a Titoktündérek járhattak közben, okosságokat és jótanácsokat sugdoshattak gyermekeink fülébe, amitől egyszerre csak másként csinálják ezeket a kis dolgaikat. 

Nagyon jó kis történetek, azt gondolom, hogy nem csak otthoni olvasásra, hanem akár az oviban is nagy segítség lehet, hiszen saját tapasztalatból tudom, hogy az én gyermekeim is sokkal szívesebben fogadták meg a tanácsaimat, ha mesébe csomagoltam őket, amely meséknek ők voltak a főszereplői. 

Mosolyogva olvastam Panniról, akinek ugyancsak meggyűlt a baja a fésülködéssel és a hajmosással, akárha Zsófiról olvastam volna, amikor ovis volt. Vagy a félénkségről, vagy az oviban való játékról. Amikor egyik nap még Dórival van sülve-főve együtt a gyermekünk, másik nap pedig már Zsuzsi a legjobb barátnője, vagy esetleg rájött, hogy a fiúkkal, Ádámmal vagy Lacikával sokkal jobb barátkozni. Erről is olvashatunk történeteket, és nem csak ezek a történetek tetszettek nagyon, hanem a játékok is, amelyeket családi kipróbálásra is nagyon jónak tartok. Még úgy is, hogy az én gyerekeim, Titusz kivételével az éveik száma alapján már felnőttnek mondhatók. :D

Pl. a szófogadás napját szívesen kipróbálnám, de a szerepcserés játék is nagyon tetszik. Az időmegállító pedig egy csodás dolog, és nem is szükséges hozzá semmi különleges szerkezet. Ajánlom ezt a könyvet minden kicsi és nagyobb gyereknek és szüleinek, érdekes, hasznos, vicces és tanulságos. 9/10

Csapody Kinga: Irány a Balaton!

"Messze vagyunk még: Mikor érünk már oda?"  - ki ne hallotta volna ezeket a kérdéseket az autóban, amikor a család hosszabb útra indult.

Szalma Edit egy bájos, kissé szeleburdi családot álmodott, majd rajzolt meg. A három gyereket, szüleiket és állataikat ezúttal a Balaton régióba kísérhetjük el Csapody Kinga meséivel. Kalandjaikat olvasva mi is bebarangolhatjuk a déli és az északi partot, egy csomó ötletet merítve, hogy miket lehet felfedezni, megmászni, megnézni és kipróbálni. 

Csatlakozzatok hozzájuk, fedezzétek fel a mesékkel, majd a valóságban is Magyarország egyik legszebb részét.

Nagyon élveztem ezt az utazást a Balaton körül, Tóbiás kutyus nagyszerű tolmácsolója volt a Balaton körüli nyaralásnak. Igazán szimpatikus családot ismerhettem meg Tilda anyu, Tódor apu,  Rozi, Zsuzska, Teó, Tóbiás és Nasi személyében. Olyan bolondosak és zűrzavarosak kicsit, mint mi is vagyunk. Éppen ezért nagyon tetszett és rokon pillanatokat fedeztem fel a nyaralás előtti káoszban és csomagolásban, az autóba való zsúfolódásban, a családi kis vitatkozásokban. 

A könyv kis családi útikönyvként is megállja a helyét, érdekes tudnivalókat mesél a Balaton körüli helyekről, egyaránt szórakoztat gyereket és felnőttet. Nem nagyon ismerem a Balaton környékét, nem sokszor jártam arra, akkor is csak rövid időkre, de ez a könyvecske maximálisan meghozta a kedvem akár a benne felsorolt látnivalók megtekintésére is. Ha pedig már úgy olvassátok a könyvet, hogy nyaraltatok a Balatonon, akkor a gyerekeknek biztos ismerős lesz a könyv történeteiből egy-két helyszín, egy-két élmény és jókedvű nosztalgiával fogják hallgatni a család kalandjait.

10/10

Harcos Bálint: Szofi bújócskázik

Szofi és a mamája piknikezni indulnak az erdőbe. Uzsonna előtt azonban Szofi bújócskázni akar. Vajon hová tűnt? A gombák közé? A vadmalacok közé? A tavirózsák közé? Nagyon ügyes, Mama sosem találja meg. És ha Mama bújik el? Megtalálja őt Szofi? 

Az illusztrációval kezdem, nagyon tetszett, már a legelső kép, ahogyan Szofi az anyukájával biciklizik és lobog a vörös haja, gyönyörű kép. És ilyen elbűvölő az egész könyv illusztrációja is. A történet egyrészt aranyos, mert a gyerekek imádnak bújócskázni, valószínűleg éppen ezért élvezik majd ezt a könyvet, pláne, hogy Szofi nem akármilyen helyekre bújik el, és erőssége mellett nekem ez volt a gyengéje is a könyvnek, mert az még csak hagyján, hogy a gombák közé bújt el Szofi, vagy az avarba bújt bele, de a vadmalacok közé és egy szarvas fejére, az agancsai közé, vagy a rókalyukba hát... na jó, még a mesében elmegy, a tóba viszont nem kellett volna csak úgy zsupsz beleugrania. Nem túl jó gondolatot sugall ezzel a gyerekeknek, bármilyen aranyos is Szofi vízitündérsége. Meg aztán amikor a Mama elbújt és Szofi sehol nem találta, és egészen a rémületig jutott a keresésben, csak hümmögni tudok. Kíváncsi lettem a többi Szofi mesére, talán majd beszerzem a könyvtárból. 8/10

Bea