Emma Dodson és Sarah Horne: Az igazán undi testkönyv

VIGYÁZAT! NE OLVASD EVÉS KÖZBEN! SEM A KÖNYVET, SEM AZ ÉRTÉKELÉST!

Ezt a könyvet Könyvparfé blogján láttam meg először, kíváncsi is voltam a bejegyzése végére, ahol mindig készít valami finomságot az olvasott könyvhöz kapcsolódóan. 

Míg a bejegyzés végére értem, a szemem előtt barna kókuszgolyó-csíkok, sárga limonádék és zöld gyümölcskocsonyák vonultak el. 

De ezek egyikét sem találtam, hanem egy nagyon élethű, ehető sebtapaszt, ami még jobban is tetszett, mint az általam elképzelt undiságok. IDE KATTINTVA megnézhetitek.

És tényleg, ez a könyv bizony elég undi!! Ugyanakkor merész is, mert felvállalta ezt a kényes témát, és a gyerekek felé érdekes és szórakoztató módon közvetíti. Hiszen melyik gyereket ne érdekelné, hogy miért ilyen és olyan színű a kakija, mi van a pisiben, miért pukizunk és honnan jön a vér, ha egy sérülés vagy seb keletkezik rajtunk. Emlékszem, amikor még bilibe ment a kakilás nálunk, akkor tudományos alapossággal vizsgálgatták gyermekeim a bili tartalmát, és ha éppen késtem pár másodpercet, akkor törhettem a fejem, hogy a lego kockák és apró dinoszauruszok tényleg olyan módon kerültek bele a kakikba, ahogyan  a huncutok előadták? :D És akkor még egy szót sem ejtettem eme játékoknak a biliből történő kivarázsolásáról. 

Szó van ebben a könyvben pukiról, rotyogó fenékről, akarom mondani kakiról, pisiről izzadságról, nyálról, hányásról, vérről, sebekről és takonyról. Tegye fel a kezét - úgysem látom -, aki ezek közül az undiságok közül még nem hallott valamelyikről.  Vagy aki nem szokott kakilni, pisilni, nem hányt még sosem, és zöld takony sem folyt az orrából. Ugye-ugye, nem ismeretlen dolgok ezek? Akkor most undik, vagy nem undik?  

Jó, bevallom, kicsit undik, ugyanakkor nagyon szórakoztató volt olvasni ezt a könyvet, amelynek az első mondata:  Üdv az undi testedben! 

Megtudhatjuk, hogy ezek az undiságok, még a leggusztustalanabbak is, fontos célt szolgálnak. Pl azt, hogy a takony nem nasi, mégis vannak, akik jóízűen eszegetik. Az állatvilágból például a majmok. Hogy emberek is vannak? Hát...néhány tudós szerint a fikaevés jót tesz az immunrendszernek. Köszönöm, én maradok a gyümölcsöknél és a zöldségeknél. A takony azonban hasznos dolog, a színe pedig attól függ, hogy milyen az egészségi állapotunk és mit lélegeztünk be vagy éppen mit ettünk. Lehet fekete, barna, zöld, sárga, fehér és átlátszó. 

De a hányásról is nagyon érdekes információkat tudhatunk meg, például, hogy miért van egyeseknek hányingerük buszon, repülőn vagy hajón, hogyan hányjunk a leghatásosabban, és hogy a gyomrunkban termelődő gyomorsav olyan erős, hogy képes szétmarni egy borotvapengét is. 

Tudjátok-e mit jelent a flatulencia? A pukizás flancos megfelelője. Mi lenne, ha így kérdeznénk meg a másikat: " Te flatulenciáztál?"  Nem kerülhetnénk olyan kínos helyzetbe, mint én kerültem egyszer, amikor Bence még kicsi volt, olyan 2-3 éves, és egy boltban vásároltam vele. Valami büdöset érzett és a kicsi gyerekek teljes őszinteségével és hangerejével kérdezte meg, egyébként azon az ennivaló hangján: Pfűű, de büdös van! Anya te fingottál?"

Nem én voltam, de ezt bizony egy ilyen kérdés után nehéz lemosni magunkról. :D Szóval használjátok a flatulencia szót! Nem tudom igaz-e, hogy a csendes pukik a legbüdösebbek? De ezt már most kijelenthetem, hogy nem óhajtok ilyen megfigyeléseket végezni, így, ha valaki tudja, nyugodtan írja meg a véleményét. :D:D

Vannak még szagos zoknik, büdi hónaljak, nyáltudnivalók, véres oldalak, sebek, piócák és denevérek, amelyek szintén érdekes tudnivalókkal örvendeztetnek meg bennünket.

A kaki és pisifejezet lehet, hogy a legundibb rész, de mindenképpen tudnunk kell az ott leírt dolgokat, mert magunkat ismerjük meg általa jobban, hiszen ki tudja például, hogy egy ember élete során hány tonnának megfelelő ürüléket kakil ki. Igen, tonna van írva, hát... hm ... engem is meglepett. 

Arról már olvastam, hogy egyes sztárok pisivel szépülnek, a könyvből megtudtam, hogy ez nem újkeletű praktika, hajdanán az angol és francia hölgyek is használták már e nemes anyagot. 

Mindezekhez a kivételes információkhoz pedig nagyon érdekes módon juthatunk hozzá, kihajtható tasakokból, orrból kihúzható takonycsíkból, forgatható hányásból, felhajtható wc ülőkéből és igenigenigen, egy darab kakit is meg kell mozgatnunk, hogy megtudjuk, mi rejlik alatta.

A végére már nem az undiság jut eszünkbe, hanem elkap a hajtogatás és húzgálás öröme, majd pedig a megnyugvás, hogy végigolvastad hányás, kakilás, pisilés és pukizás nélkül. Vagy mégsem? 

Szóval undi-undi a könyv, de rólunk, emberekről szól.

10/10

A könyvet köszönöm a Ventus Libro Kiadónak! 

Bea

Fülszöveg:

Hányszor pukizunk életünk során? Igaz, hogy egyesek szájöblítésre használják a pisit? Mennyi taknyot nyelünk le egy év alatt? Hajtsd fel a füleket, piszkáld meg a sebeket, és nyisd ki a titkos ablakokat, hogy megismerd a pukikkal, takonnyal, hányással és társaikkal kapcsolatos tudnivalókat.

UGYE MILYEN UNDI?