John Irving: Garp szerint a világ

John Irvinggel való első találkozásom az az Árvák hercege című könyv elolvasásakor történt. Már akkor megállapítottam, hogy Mr. Irving jól csinálja ám a dolgát. Az Árvák hercegének története egy nagyon fontos témát dolgoz fel, emellett pedig egy fantasztikus történet, fantasztikus szereplőkkel.

A második könyvem a szerzőtől a Fohász Owen Meanyért volt, ami nem lett olyan nagy szerelem, mint az Árvák hercege, de azért bántam volna, ha kimarad az életemből.

A Garp szerint a világot már nagyon régóta terveztem elolvasni, és hát annyit mondhatok, hogy fogalmam sincs miért halogattam eddig. :)

John Irving stílusa és a megállíthatatlan mesélő tehetsége ismét elvarázsolt.

Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Erre a könyvre nagyon sok jelzőt rá tudok aggatni, a fantasztikustól egészen az idegőrlőig. Fantasztikus, mert amint elkezdtem olvasni, nem tudtam letenni, rabul ejtett a cselekmény, a stílus, pedig nem történt benne semmi különös. És ugyanezért volt idegőrlő is. Kész voltam attól, hogy egyik pillanatban azt hiszem tudom, miről szól a könyv, közben végig éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel, valami, amire én nem is gondolok.

Néha közel jártam hozzá, felmerült a gondolat, hogy azon az úton haladjak tovább, és talán mindent megtudok,  de Sarah Pinborough remekül eltérített a következő oldalon egy újabb információmorzsával, egy újabb útra vezetett, amin ismét elgondolkodhattam.

Délutáni matiné Titusszal

Titusz is kedvet kapott az íráshoz, ezért időnként külön is ír ezentúl értékeléseket. Első alkalommal Mészöly Ágnes Ez egy ilyen nap könyvéről írtunk külön-külön értékelést (IDE KATTINTVA elolvashatjátok),  majd Holden Rose Hófehér kelepce című remek detektívtörténetéről (IDE KATTINTVA elolvashatjátok). Ezután is lesz ilyen valószínűleg, amikor közösen olvasunk, de vannak olyan könyvek, amelyeket csak ő olvas el, és amikor kedve van, ír is majd róluk.

Az írásait változtatás nélkül teszem közzé, helyesírási hibákat nem kell javítanom, egyedül az elütéseket javítom ki, és néha teszek még egy-két vesszőt, de amúgy teljes egészében eredetiben meghagyom Titusz fogalmazásában. Reméljük, szeretni fogjátok.

Aki nem ismerné: Titusz 11 éves, 5. osztályba jár, imád legózni, van ilyen témájú instagram oldala, amit IDE KATTINTVA megnézhettek, nagyon szeret olvasni és a nagy tesóival - Zsófival és Bencével - tölteni az időt. Utál ruhát próbálni és nem szereti a pókokat. Kedvenc étele ... na, az sok van..., de például a rakott krumpli, a spagetti, a kolbászos krumplileves, az ikeás mandulatorta. Ja, és hatalmas Star Wars fan. :D (Bea) Akkor lássuk a mai két könyvet:

Molnár T. Eszter: Most már igazán

Egy majdnem normális család 2.

Örömmel láttam viszont Bakos Virágot és családját és kukkantottam be ismét az életükbe.  Történetünk elején éppen véget ér a nyári szünet és pár nap múlva kezdődik az iskola. Virág és Vera szobája változatlan, ott lakik még Lajos, aki néha kicsit büdös, de erről teljességgel Virág tehet. No meg arról is, hogy a szobájuk padlója tele van ruhákkal, bugyikkal és melltartókkal. 

Néha erőt vesz magán és szétválogatja, mosógépbe vagy szekrénybe teszi, mielőtt még Helga néniből előtör a hárpia. Bár nem nagyon kell neki előtörni, mindig talál valami morognivalót.

Sütés-főzés

Ebben a bejegyzésben két szakácskönyvről írok, és bár nem vagyok egy nagy főzőfenomén, de egy-egy ételt elkészítettem belőlük.

Fűszeres Eszter: Leves minden napra

Először végiglapozva a gyönyörű fotók ragadták meg a figyelmemet. Csodálatos tányérokon, tálakban, remek színösszeállításokkal és tökéletesen beállított kompozíciókkal. Természetesen minden étel nagyon gusztusosnak tűnik és igazán megjön az ember kedve egy kis főzőcskézéshez. 

A receptek első olvasásra nem tűntek egyszerűnek. Aztán rájöttem, hogy inkább az alapanyagok beszerzése riasztott el engem, ami lehet, hogy csak nekem jelent gondot, mert Sopronban a bevásárlóláncok és a multik üzleteiben nagyon Fortunától függenék a hozzávalók beszerzésében. Tehát nem az van, hogy kiválasztok egy receptet, elindulok, beszerzem a hozzávalókat, és másnap már főzhetem is. 

William R. Forstchen: Egy évvel később

Már az első rész elolvasása után is láttam, hogy most egy olyan világvégés (legalábbis Amerika vége) sorozattal van végre dolgom, amiben nincsenek se életükért, se szerelmükért harcoló, majd egy kegyetlen szerelmi háromszögben szenvedő tinik.

Nem, itt csak egy klasszikus, régimódi világvégében van részünk, pontosabban egy EMP támadással, ami egész Amerika elektromos berendezéseit megbénította.

Ez első hallásra nem is tűnt számomra olyan vészesnek, de aztán rájöttem, hogy igenis vészes, nagyon vészes és nagyon durva, hisz mindent árammal működtetünk, de tényleg MINDENT, szóval egy ilyen támadás pont elég ahhoz, hogy sok száz évvel későbbre dobjon vissza időben.

Emma Dodson és Sarah Horne: Az igazán undi testkönyv

VIGYÁZAT! NE OLVASD EVÉS KÖZBEN! SEM A KÖNYVET, SEM AZ ÉRTÉKELÉST!

Ezt a könyvet Könyvparfé blogján láttam meg először, kíváncsi is voltam a bejegyzése végére, ahol mindig készít valami finomságot az olvasott könyvhöz kapcsolódóan. 

Míg a bejegyzés végére értem, a szemem előtt barna kókuszgolyó-csíkok, sárga limonádék és zöld gyümölcskocsonyák vonultak el. 

De ezek egyikét sem találtam, hanem egy nagyon élethű, ehető sebtapaszt, ami még jobban is tetszett, mint az általam elképzelt undiságok. IDE KATTINTVA megnézhetitek.

Magyar Radír 2016

Írások a mai Magyarországról

55 novellát, elbeszélést tartalmazott ez a könyv. Azt hiszem elég pozitív vélemény, ha azt írom, hogy ezeknek az írásoknak szinte mindegyike tetszett. Volt amelyik nagyon-nagyon.  

Érdekes élmény volt olvasni, tudván azt, hogy ezek a novellák egy pályázatra íródtak, olyan pályázatra, amelyben a mai Magyarországról kellett, hogy szóljanak a pályaművek. Ezt azt jelenti, hogy rólunk, mai emberekről, mai társadalmi problémákról, hétköznapi helyzetekről szóltak, hol viccesen, hol szomorúan. 

Heti ez + az

Emily Brightwell: Mrs. Jeffries és a halott orvos

Angol? Krimi? Nagyon brit? Na, akkor ide vele nekem!

Nagyon aranyos és izgalmas kis történet volt ez, de hát már a címből és a borítóból is csak jóra lehetett számítani.

Az ilyen laza tempójú angolos, modoros (a modoros szót itt most egyértelműen pozitív jelzőként használom), nyomozgatós krimikben én először is a szereplőket szeretem a legjobban, aztán jön a könyv helyszíne iránti rajongásom, legyen az vidéki kastély, poros londoni külváros, vagy éppen szívélyes városi rezidencia, és bizony ám, csak itt a sor végén kullog a nyomozás, maga a bűntény s annak megoldása.

Jodi Picoult: Magányos farkas

Kedvenc íróim között ott van Jodi Picoult is, így teljesen természetes, hogy mindig kíváncsian várom az új írásait. 

Szeretem a témaválasztásait, amelyek egyszerre megindítóak, nagyon fájdalmasak, mégis ott van bennük az a csöppnyi humor is, ami feloldja helyenként a történet keménységét, és mindeközben pedig nagyon elgondolkodtatóak. 

Regényeiben hol az egyik szereplőnek helyezkedem a helyébe, hol a másiknak és próbálom megérteni az adott szituációt, elképzelni, hogy ha én lennék hasonló helyzetben, milyen döntést tudnék hozni. 

Veronica Roth: Árnyak és Jelek

Nem olvastam a Beavatott sorozatot, így Veronica Roth-ról sem tudtam semmit, teljesen ismeretlen írónő volt a számomra. Eddig valahogy nem is éreztem, hogy el szeretném olvasni, de most, az Árnyak és Jelek elolvasása után azt mondom, hogy mégiscsak teszek vele egy próbát. 

Nem is tudom, hogy milyen kategóriába sorolható ez a történet, sci-fi és fantasy, vagy csak inkább sci-fi? De mindegy is, azt kell mondanom, hogy még én is meglepődtem saját magamon, de nekem ez a könyv nagyon tetszett. Tetszett az a világ, amit felépített Veronica Roth, a különböző áramadományokkal megáldott mindenféle népek és emberek kavarodása. 

Valentin napi kvíz

TitkOLVASás: Amy Harmon - Arctalan szerelem

TitkOLVASás keretében olvassuk el ezt a könyvet, értékelésem írásakor még Zsófi nem olvasta el. Nem olyan könnyű dolog nekünk amúgy titkosan olvasni, azaz egy szót sem ejteni a könyvről, miközben olvassuk, mert nap, mint nap együtt vagyunk, találkozunk, látjuk, hogy mit olvas éppen a másik, hogy halad vele, és ezért igen furcsa dolog, hogy nem tudjuk megosztani az első benyomásainkat, nagyon oda kell figyelni, hogy el ne szóljuk magunkat.

Stephanie Perkins (szerk.): Ajándékba adlak

Mielőtt azt gondolnátok, hogy csak karácsonykor érdemes elolvasni ezt a könyvet, elmondom, hogy bármikor érdemes, mert nagyszerű élményt nyújtanak ezek a történetek, így karácsony után is. Különlegesek és eredetiek. Igazi főszereplője a történeteknek nem is az ünnep, hanem azok a fiatalok, akik megélik ezeket az eseményeket. Az ünnep, a karácsony vagy éppen a szilveszter csak egy még különlegesebb keretet ad ezeknek az írásoknak.

Egytől egyik tetszettek ezek a novellák, bár azért volt, amelyik sokkal jobban és találtam kedvenceket is magamnak. Volt amelyik éveket ölelt fel és volt, amelyik csak napokat, de annyira változatosak és fantáziadúsak voltak, hogy öröm volt olvasni. 

Heti ez + az

Saroo Brierley: Oroszlán

Nagyon megindított ez a történet. Elképzelhetetlen lehetőség, hogy egy anya két gyerekét is elveszítse egyszerre. Az is elképzelhetetlen, hogy egy ötéves kisfiú magára marad, elveszett, eltéved és sehogyan sem sikerül neki visszajutni a családjához. 

De Indiában olyan dolgok történnek meg, amelyek a mi világunktól nagyon távol állnak, és szinte lehetetlennek tartjuk, hogy kicsi gyerekek tömegesen koldulnak Kalkutta utcáin, csapatokba verődve próbálnak életben maradni, abból élnek, amit az utcán találnak, vagy kapnak és fogalmuk sincs sem a szeretetről, a tartozni valahová érzésről, vagy az otthon melegéről. Magukra maradtak és Kalkutta világában kell valahogyan talpon maradniuk. 

Holden Rose: Hófehér kelepce

Ha akartam volna, sem tudtam volna Titusz előtt elolvasni a könyvet. Amikor meglátta, hogy megérkezett, felkapta és már vitte is. Nagyon örülök, hogy egy könyv ennyire lázba hozza. No és állandóan emlékeztet arra is, hogy nekem még hátra van a Howard sorozatból A fáraó jogara. De megígértem, hamarosan pótolom ezt az elmaradásomat.

Ami amúgy egyáltalán nem nehéz feladat, mert ha elkezdek egy új Howard esetet olvasni, hamarosan annyira belemerülök, hogy le sem tudom tenni. Igen, még én sem. :)

És az is nagyon vicces, hogy Titusz mindig jön kérdezgetni, hogy azt olvastam-e már, és én ilyenkor leállítom, hogy el ne mondjon valamit előre, ezért nekem kell elmondanom, hogy hol járok éppen, és így kiderítjük, hogy olvastam-e már az általa megvitatni kívánt részt. :D

E. K. Johnston: Ahsoka

A Zsivány egyes megnézése után előbújt belőlem a mindig is bennem rejtőző Star Wars fangirl. A fiúknak hála, már kijelenthetem, hogy elértem a Star Wars univerzum kezdő szakértője címet (a nagymesteri fokozat az természetesen a két fiúé, akik alkalomadtán elég hangos és hosszasan elhúzódó Star Wars-vitaesteket is szoktak tartani.).

Természetesen a filmeket is nagyon szeretem, ugyanakkor azt is kijelenthetem, hogy az univerzumhoz kapcsolódó animációs sorozatokkal sokkal közelebbi kapcsolatot ápolok. :)

Az éppen most futó Rebels című sorozat eddig meglévő részeit se perc alatt ledaráltam és hatalmas rajongó lettem. 

Igen ám, de volt nekünk még egy nagy kedvencünk egy régebbi animációs sorozat, mégpedig a Clone Wars, amelynek az egyik főszereplője mostani könyvünk címadó hőse volt, ő pedig nem más, mint Ahsoka Tano.

Kilmister - Garza: Lemmy - White Line Fever

Woody Allen könyve után ismét egy olyan könyv, amit érkezése után Apa ragadott magához, és azonnal olvasni kezdte. Rekordgyorsasággal végzett vele, így már olvashatjátok is a véleményét:

Bár iskolás koromban nem szerettem az írók, költők önéletrajzait olvasni, mikor megláttam ezt a könyvet, mégis úgy éreztem, hogy ez most érdekel. És nagyon jól éreztem. Szeretek "zenei történelmet" olvasni. Nem éppen azért olvastam el ezt a könyvet, mert akkora Motörhead rajongó lennék, bár egy pár számukat szeretem, hanem azért, mert maga Lemmy személyisége érdekelt. 

Olvasás közben az egyik első gondolatom az volt, hogy hogy tud emlékezni ilyen részletesen az elmúlt 40!!! év pillanataira, mikor gyakorlatilag legfőképpen speed és Jack Daniels társaságában töltötte mindennapjait. Soha nem állt meg, folyamatosan úton volt, turnézott. Ha az ember ennyire pörgős, sűrű életet él, akkor hatalmas elmére vall, hogy ennyi mindenre emlékszik. 

Gyerekeknek

Beck Andrea: A titoktündér - Családi könyv

Ez a könyv a Titoktündér hatodikként megjelenő kötete, mely a negyedik és ötödik részhez hasonlóan, bárhová beilleszthető a sorozatba, ha az első könyv meséit már megismertük.

A családdal töltött idő, közös játékok és beszélgetések fonódnak össze benne a  Titoktündértől már megszokott szemlélettel, hogy együtt izgalmas és tanulságos történetekké, varázslatos és segítő mesékké alakuljanak át.

Bár én nem olvastam még a Titoktündér könyveiből, teljesen megállta a helyét ez a Családi könyv önálló kötetként is. Nagyon tetszett, ahogyan Tündérország keveredett a valós világgal, ahogyan megtudtam, hogy a gyerekeknek vannak segítő tündéreik, vagyis a gyerekek tulajdonképpen a tündérek tanítványai, akik a tündérektől csupa jó tanácsot és segítséget kapnak a problémáik megoldásához.

Heti ez + az

Zsófi:

Miközben írom ezt a bejegyzést Anya és Titi épp itt jógáznak mellettem, én pedig jókat mosolygok magamban, pedig jobban tenném ha én is jógáznék velük. 

Már annyiszor megfogadtam én is, hogy nekilátok, de aztán persze mindig közbe jött valami.

Amúgy, ha jobban belegondolok, akkor végül is okolhatom a külső körülményeket is. Ugyanis van egy jó kis jógás könyvem nekem is, de két alkalom könyves jógázás után rájöttem, hogy utálok így könyvből, úgy legalábbis, hogy nem tudom folyamatosan csinálni, mert két gyakorlat között mindig meg kell állnom elolvasnom a következőt (mondjuk ez a probléma magától is megoldódna, mert gondolom előbb-utóbb menne könyv nélkül is.)

Persze jógázhatnék videók után is, de ebben az esetben is különféle nehézségekbe ütköznék, például a laptopot nem látom szemüveg nélkül (szemüvegben meg ugye nagy hülyeség lenne jógázni), tv meg csak a fiúk szobájában van, ők meg gondolom milyen vicces dolgokat tudnának kitalálni, ha ott jógáznék, szóval ez is kilőve.

Jó, jó persze tudom, hogy most csak a kifogásokat keresem, de ha nem lesz már ilyen hideg, majd eljárok megint futni. (tudom megint itt egy újabb kifogás) :).

Váczi Vincent: Képeslapok

Turistaúton a lélek 1. rész

"Te mit tennél, ha kapnál egy képeslapot életed legjobb pillanatáról?"

Ha csak egyet kapnék, akkor bizony kicsit szomorú lennék. Nem egy legjobb pillanatot tartok számon az életemben, úgy gondolom, nagyon sok legjobb pillanatom volt már, lehetetlen egyet kiválasztani belőle. 

Amy Stewart: Lány pisztollyal

A könyv iránti véleményem szépen lassan, lépcsőzetesen alakult: az első szint, volt a "hm ez egész jó", aztán jött a "hűha, ebben a történetben sokkal több van, mit gondoltam", ezután a "hát ez nagyon-nagyon tetszik" szint következett,  aztán amikor a végére értem azt mondtam, hogy "remélem hamarosan jön a következő" rész (amit én már most rögtön olvasni szeretnék).

A történet középpontjában a Kopp nővérek álltak: Constance, a merész; Norma, a bölcs; és Fleurette a bájos és rendkívül agyafúrt kishúg.

A nővérek nagy "kalandja" egy szerencsétlen közúti baleset által veszi kezdetét, ugyanis a lovas szekerükbe pont a város legsemmirekellőbb és legalávalóbb személyének sikerült belehajtania, ezt a rettegett alakot pedig Henry Kaufmannak hívják, s a város egyik nagy selyemgyárának tulajdonosa.

Münz András: Szerelemszombat

Münz András írásait még az internet világa előttről ismerem, amikor hű olvasója voltam  a Nők Lapjának. Hűű, hogy akkor már én sem vagyok mai csirke?! :D Akkor helyesbítek, Münz Andrást egészen kicsi, szinte pelenkás koromban olvastam a nyomtatott Nők Lapja oldalain.  Így már mindjárt jobban hangzik, nem? 

Már akkor is kedveltem a cikkeit,  a szarkasztikus, saját magát is kifigurázó humorát, azt gondolom, ha valakinek jó a humorérzéke, talán saját magán tud a legjobban nevetni. Bírtam ezt a hétköznapi pasast, aki kicsit határozatlan, kicsit önbizalomhiányos, (gyanítom csak az írásaiban), aki szereti és tiszteli a nőket, aki észreveszi az apró hétköznapi történések fonákságait, megmosolyogni való pillanatait, vagy egyszerűen kitalál egy remek történetet két betonban megörökült lábnyomból.

Gyerekeknek

Molnár Krisztina Rita: Kréta-rajz

Molnár Krisztina Rita könyve három gyerekhangon, a Maléna kertjéből megismert barátok hangján meséli el a három nyaralás történetét. 

Nem olvastam a Maléna kertjét, de mindenképpen szeretnék majd sort keríteni az elolvasására. Ezért pontosan nem tudtam meg Szibill, a varázstücsök történetét, de így is értettem a történetet. A három barát naplót vezet a nyaralás idejéről, hogy majd hazatérve még jobban emlékezzenek a nyaralás érdekes perceire és jobban el tudják mesélni, vagy elolvasni egymásnak az élményeiket.