Kate Morton: A tóparti ház

Hűűű, micsoda könyv volt ez!! Teljesen lenyűgözött!! Kate Morton is ott van már jó ideje a kedvenceim sorában, sőt, közös kedvenceink sorában, mert Zsófi is nagyon szereti a könyveit, így talán nem is meglepetés, hogy ezúttal is sikerült elkápráztatnia.

Talán Kate könyveinek  össze is lehetne szedni a hozzávalóit:

Végy egy régvolt családot, legyenek kedvesek, aranyosak, édes gyerekekkel, legyen benne szerelem, mindent elsöprő, sok mindent kibíró, legyen egy gonosz szereplő, legyen egy félreismert, és a legfőbb alkotórész semmiképpen se hiányozzon belőle, az pedig egy olyan titok, ami uralja az egész könyvet, amin nem csak mi olvasók törjük a fejünket, hanem a könyvben felbukkanó új szereplők.


Mert azokra is szükség van, hiszen azt is megszokhattuk az írónőtől, hogy a történet több idősíkban játszódik, a jelenben, a múltban és esetleg a még múltabb időkből  is kapunk történeteket. Ezenkívül Anglia, egy gyönyörű kert, egy szép, ódon ház, a háború fűszerezik meg a cselekményt, adnak neki egy igazi Kate Mortonos ízt. 

Most sem volt ez másképp, olyan szereplőket sikerült Kate Mortonnak felsorakoztatnia, bemutatnia, hogy azt vettem észre, már azt sem tudom kit kedvelek jobban, mert egyszer a hibáikat, esendőségüket láttam, máskor pedig a szeretetreméltóságukat, a kitartásukat, az erejüket, a fantasztikus személyiségüket. És egyszerre tetszett a jelen, és az összes múltbéli esemény, egyedül az bosszantott, hogy éppen akkor szakadtak meg a különböző időbeli események, amikor a legérdekesebbek voltak, és már azt hittem, hogy mindjárt megtudom a titkot. 

De mivel mindig így fejeződtek bea fejezetek, ezért gyorsan sikerült belehelyezkednem a következő fordulatba, hogy megint csak kapjak egy kis információmorzsát. Olyan volt Kate, mint a Mátyás király mesében a bíró lánya, aki vitt is ajándékot, meg nem is. :) Minden fejezetben adott nekünk valamit, meg nem is. Fantasztikusan adagolta a régmúlt események rejtélyeinek megoldásra utaló darabjait. 

Annak rendje és módja szerint én is végiggyanúsítottam a történetben mindenkit, de azt kell mondjam a szerző megoldása az összes általam kitalált változatnál zseniálisabb volt!! Szerettem a regény sokoldalúságát, azt, hogy mindhárom idősík jelentős események láncolatát örökítette meg, és mindegyik összefüggött valahogyan. 

A fantasztikusan jó cselekményen kívül pedig elismerésem Kate-nek a szereplőkért, úgy a régiek, mint a maiak, egyaránt a szívembe lopták magukat, szeretem, amikor annyira nagyon nem kell utálni senkit, de azért teljesen ne nyugodjunk meg ezen a téren, itt sem egyértelmű a helyzet. 

Ami pedig további plusz pontokat hoz a könyvnek, bár már így is bőven a maximumnál tartok, pedig túl csepegős sem akarok lenni :D, az a környezet elbűvölő megjelenítése. Annyira jól érzékeltette a szerző a gyönyörű helyszínt, Cornwallt, Loeanneth kertjét, a tavat, a virágokat, a kertet, a napsütést, hogy tényleg ott éreztem magam az Edevane család meseszép kertjében, hallgattam a madárfüttyöt, élveztem a szél cirógatását és a tücskök ciripelését. 

Emellett érzések kavalkádjában volt részünk, volt itt minden, család, szerelem, lelkiismeretfurdalás, nyugtalanság, kitartás, megbánás, megnyugvás és legfőképpen szeretet. Engem ezúttal sikerült Kate Mortonnak teljesen magával ragadnia és elvarázsolnia. 

10/10

A könyvet köszönöm a Cartaphilus Könyvkiadónak!

Bea

Fülszöveg: 

1933 nyara: az Edevane család ragyogó vidéki háza, Loeanneth készen áll a várva várt Szent Iván-éji eseményre. A tizenhat éves Alice, a szárnyait bontogató író talán mindenki másnál izgatottabb. Nemcsak, mert végre kiötölte, mi legyen a váratlan csavar első regényében, hanem azért is, mert reménytelenül beleszeretett valakibe, akibe nem lett volna szabad. Ám mire Loeanneth órái elütik az éjfélt, amikor a tűzijáték csillogó fénye beragyogja az éjszakát, a családot súlyos veszteség éri, melynek hatására örökre elhagyják a birtokot.

Hetven év múltán Sadie Sparrow nyomozó kényszerű szabadságát tölti Cornwallban egy kínos munkahelyi vizsgálat miatt, amelynek lezárultával talán még elbocsátás is várhat rá. Nagyapja vidéki házában unatkozik, igyekszik zavaros ügyeiről elterelni a figyelmét, amikor egy nap elhagyott házra bukkan, ahol mintha megállt volna az idő. Sadie megtudja, hogy a birtok története sötét tragédiával terhes, és hogy a lakók a szomorú esetet követően végleg elköltöztek.