Gyerekeknek

Először is boldog új évet kívánunk mindenkinek! Kicsit eltűntünk így évvége felé, de most már új és töretlen lelkesedéssel ismét itt vagyunk. 

A 2016-os év utolsó bejegyzése a gyerekkönyvekről szólt, így ezzel kezdjük 2017-et is, holnaptól pedig jönnek ismét a jobbnál jobb felnőtt olvasnivalók is. Reméljük ebben az évben is velünk tartotok, és találtok nálunk érdekes és izgalmas könyveket és történeteket.

Időnként visszaviszek ezt-azt a gyerekkönyvtárba. Eleinte csak Titusznak keresgéltünk ott olvasnivalót, de egyre többször akadtunk olyan olvasmányra, ami bennünket is érdekelt. Az is előfordult, hogy elolvastam, amit Titusz magának kölcsönzött. Így lettem ifjúsági regény-rajongó, és most már egyre több mesés, verses könyv is hazajön velem a könyvtárból, mert egyszerűen szeretem őket. Ma Kis Ottó könyveiből készítettem válogatást.

Kiss Ottó: Liliputi trónkövetelők

Első találkozásom Kis Ottóval. Kárpáti Tibor rajzaival már találkoztam, legutóbb a Puszi-nyusziban, hát mit mondjak, ott jobban tetszett a stílusa. Bár az is igaz, hogy ezekhez a történetekhez viszont elég jól passzolnak. Mesenovellaként határozták meg a könyvben szereplő történetecskéket.

Nem is vitatkoznék ezzel a meghatározással, az biztos, hogy nekem,  felnőttnek meglehetősen tetszettek és nagyon jól szórakoztam a szerző humorán.  

/Leteszteltem egy éppen felnőtt 19 évesen, Bence fiamon, jót mulatott rajta. Persze megállapította a történetek zakkantságát, de határozottan élvezte a könyvet. A címadó történet is kifejezetten felvidította. :) Majd egy 11 évessel is elvégeztetem a tesztet./Megtörtént, neki is tetszett.:D)

10/10

Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár

Már nagyon régóta nézegetem a könyvtárban Szusi apót, de eddig mindig visszatettem. Legutóbb azonban nyakon ragadtam és hazahoztam. Arra a véleményre jutottam, hogy Szusi apót nem kell komolyan venni. A bölcsességeit pedig egyáltalán nem. Ha így teszünk, akkor Szusi apó egy remek kikapcsolódás. Voltak részei a könyvnek, amelyek kifejezetten tetszettek, például a Misó állatok, vagy a kis Szusi apó, no meg Szusi apóné. Nem mindig értettem, legfőképpen a végét, de remek kikapcsolódás volt.

Egy Szusi apó-gondolat:

"Az ember, míg egyedül van, saját magát szereti - tűnődött most a mester.

Utána megszeret egy másik embert, és már az első pillanatban hasonlítani akar hozzá, mert igen szeretetreméltónak találja.

De a másik ember meg éppen őhozzá akar hasonlítani, mert éppen őt találja szeretetreméltónak. Így aztán mindketten változni kezdenek. Az egyik lassan olyan lesz, mint a másik, a másik pedig olyan lesz, mint az egyik. 

Ezután már nem szeretik egymást. Önmagukat szeretik megint."

9/10

Kiss Ottó: Szusi apó álmot lát

Első mondat: "Egy szép napon Szusi apó késztetést érzett."

Ez a rész hasonlóan őrült, mint a Szusi apó erdőt jár, én szeretem ezt az agyamentséget! :D Megnevettetett ez a könyv. Miközben azért néha gondolkodtam, hogy miért találkozott Szusi apó minden rosszal a városban, a hajléktalanokkal, akiken segített, az ellenőrökkel, akik nem segítettek rajta? Megjegyzem, 77 évesen már Szusi apó ingyen utazhatna, így az ellenőrök nem voltak a szakmájuk csúcsán. Mindezek tetejébe még a suhancok is kirabolták. Szegény Szusi apó nem a legjobb tapasztalatokat szerezte a városban, az emberek között. Megértem, miért szeret az erdőben élni, emberek nélkül.

9/10

Kiss Ottó: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután

Tetszett nekem ez a Hálló István, aki egy vasárnap délután annak a véletlennek köszönhetően, hogy kifogyott otthon a tubusos fafogó, ő pedig jó erősen megszívta magát, egyszercsak a levegőbe emelkedett. És ezentúl minden vasárnap repked a város felett, mint egy kacsa. 

Hálló Istvánné, azaz Borbola Erzsi nagydarab asszony volt, aki erősen meg tudta fogna a fafogós tubust, de okos asszony is volt, mert hagyta az urát repülni. 

Úgy gondolom ez a két mondat mindent el is mond a könyvről, mindenképpen érdemes Kis Ottó írásaival megismerkedni. 9/10

 Kiss Ottó: Ne félj, Apa!

A szerző vadonatúj könyve egy teljesen más vonalat képvisel, mint a fentiek. Ez egy apa írása kislánya mondásairól, olyanokról, amelyeket mindannyian őrzünk a gyermekeinkről, amolyan gyerekszáj-féle történetek. Nosztalgiáztam egy kicsit általa és előszedtem a saját füzeteinket újraolvasásra. Kellemes, aranyos olvasmány volt, az illusztrációja és a színvilága tetszetős.

8/10

Bea