Én nem kértem ezt.
Nem akartam hős lenni.
De amikor az egész életedet - veled együtt - elsöpri egy tornádó, nincs más választásod, mint menni, amerre visz, nem igaz? Persze, hogy olvastam a könyveket. Láttam a filmeket. Ismerem a dalt a szivárványról és a boldogság kék kismadarairól. De azt sosem hittem volna, hogy Ózfölde ilyen. Az a hely, ahol a jó boszorkányban nem lehet megbízni, a gonosz boszorkányokról kiderülhet, hogy ők a jók és a szárnyas majmokat kivégezhetik lázadásért. A sárga téglás út még megvan - de már az sem a régi. Mi történt itt? Dorothy történt.
Azt mondják, sikerült visszatérnie Ózföldére. Magához ragadta a hatalmat és a hatalom a fejébe szállt. És már senki nincs biztonságban.
Amy Gumm vagyok - egy másik lány Kansasből.
Beléptem a Gonoszok Forradalmi Rendjébe.
Kiképeztek a harcra. És küldetésem van: Eltávolítani a Bádog Favágó szívét. Ellopni a Madárijesztő agyát. Elvenni az Oroszlán bátorságát.
Dorothynak pedig meg kell halnia.
Nem igazán olvastam még eddig ilyen mese átiratokat, mint amilyen ez a könyv is volt. Ózfölde és Dorothy történetének újragondolása viszont alaposan felkeltette a figyelmem, ugyanis szép kis korai emlékeket dédelgetek magamban a filmről, amint a tesómmal kiskorunkban karácsony alkalmával belemerülünk Dorothy színes és kalandos utazásába. Ezt a régi emléket kell dédelgetnem manapság magamban, ugyanis a filmmel ugye az a helyzet, hogy a fiúk ingerküszöbéhez mérten túl sokat énekelnek benne, tehát nem nézhetem meg csak úgy bármikor. Nem viccelek, a múltkor a következő párbeszéd zajlott le a fiúk között:
Titi: - Megnézzük az Ózt?
Bence: - Jó lenne, de hát olyan sokat énekelnek benne.
Titi: - Ez igaz, akkor nézzünk valami mást.
Egyébként ugyanezekből az okokból nem nézünk mostanság Disney meséket sem, a múltkor meg akarták nézni gyerekkorunk egy régi kedvencét, a Herkulest, de a sok éneklés (megjegyzés: én az összes számot kívülről fújom, de szerintnem ők is:)) miatt végül mégiscsak elvetették, és megállapították, hogy a Disneynek a fiúkra is gondolnia kellene és énekmentes változatokat is készíteniük a rajzfilmeikből... :)
E kis kitérő után térjünk is vissza a Danielle Paige által újragondolt Ózföldére, amiben nem voltak Disney-be illő boldog betétdalok, sem bájos Dorothy.
Főszereplőnk, a tizenéves Amy Gumm egyáltalán nem nevezhető tündérmesébe illőnek, egy lakókocsiban lakik, gyógyszerfüggő anyjával és egy meglehetősen szomorú múlttal, ugyanis jó pár évvel ezelőtt hagyta el őket az apja egy másik nőért, ráadásul éles nyelvének (bár megjegyezném, hogy a beszólásai mindig tök jogosak), no meg az iskola szadista cicababáinak köszönhetően a beilleszkedés, de még az elvegyülés sem megy neki valami fényesen.
No és még ha mindez nem lenne elég, jön egy tornádó is, ami az anyja patkányával együtt elrepíti Ózföldére.
Vagyis hát csak feltételezhetjük, hogy Ózföldére, mert a könyvbeli Ózfölde köszönőviszonyban sincs a filmbeli varázslatos világgal. Mindenhol szürkeség uralkodik, Ózfölde lakói pedig rettegésben töltik mindennapjaikat.
Amy Gumm jobb ötlet híján pedig szépen elindul a sárgaköves úton. A szürkeség és az Ózföldén uralkodó nyomott hangulaton kívül kezdetben én még nem sok mindenre gyanakodtam, Amy-t azonosítottam Dorothyként, a patkányát, Start pedig Totóként, persze tovább haladva a történettel meglehetősen nagy meglepetések értek. Találkoztam egy zsarnok, egyeduralkodó, domina Dorothyval, horrorfilmbe illő madárijesztővel, s a szobalányokat szabadon kóstolgató oroszlánnal. Meglepő módon nekem tetszett ez a sötét világ, az új gonosz Dorothyt pedig imádtam.
A cselekmény meglehetősen pörgős volt, az egy idő után kiszámítható csavarok viszont a könyv vége felé a kedvemet szegték, értem ezalatt azt, hogy ennek a szegény szerencsétlen Amynek igazán sikerülhetett volna egy-két harci manővere legalább, de hátha majd lesz lehetősége a többi részben bizonyítania. Viszont remélem, hogy az a bimbódzó szerelmi háromszög, ami kialakulni látszik, mégsem fog majd tovább bonyolódni a folytatásokban, mert attól kikészülnék... :)
Összességében én magam is meglepődtem, azon, hogy tetszett ez az önmagából teljesen kifordult Ózfölde, kiváncsian vágok majd bele a következő részbe, amiben remélem Amy egy kicsit összeszedi magát, az ördögien gonosz Dorothyból pedig mindenképpen szeretnék még egy kicsit. :)
8/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése