Ewie Snow-t idős korában, álmában, a szerettei körében ragadja el a halál. Ki az, aki nem ilyen békés eltávozásra vágyik? Amikor azonban megérkezik a mennyország kapujába, rá kell döbbennie, hogy újra huszonhét éves, és az ajtó nem nyílik. Ahhoz, hogy átjuthasson rajta, meg kell szabadulnia a lelkére nehezedő terhektől: három titoktól, amely fél évszázadon át nyomasztotta őt.
Fel kell tárnia titkait, mielőtt késő lesz. Evie csodálatos utazása során többet tanul az életről és a szerelemről, mint azt valaha képzelte volna, s talán a rég elvesztett szerelméhez vezető utat is sikerül megtalálnia.
Carrie Hope Fletcher az egyik legismertebb angol fiatal híresség, West End-énekesnő, YouTuber, író, ez a második könyve. Napokkal megjelenése után, ahogy előző kötete is, azonnal a Sunday Times első számú bestsellere lett.
Az év első könyve, amelynek értékelése feladja nekem a leckét. Induljunk el az elejéről, és talán majd meg tudom fogalmazni a gondolataimat. A történet kezdetén megismerjük Ewie Snow-t, aki éppen "ráébred" arra, hogy ismét 27 éves, csinos lány és régi, sok-sok éve nem látott lakásába próbál bejutni. Közben azt is megtudjuk, hogy idős kort megérve, éppen meghalt, és addig nem juthat tovább a mennyországba, amíg le nem rendezi a földön befejezetlenül maradt dolgait, fel nem tárja titkait. Ennek érdekében lehet újra fiatal.
Az eseményeken végigkíséri őt Dr. Liefde, régi házuk gondnoka, akihez szeretetteljes érzések fűzték fiatalkorában. Miközben a házbéli történéseket olvastam egyaránt eszembe jutottak Alice kalandjai és Roald Dahl csodálatos teremtményei, egy álom-fantázia-szüleményekkel benépesített hely volt az, ahonnan Ewienek meg kellett tenni a kezdő lépéseit a lezáratlan ügyeinek rendbetételére.
Eleinte nagyon nem értettem Ewie-t, furcsálltam egyszerűségét, gyengeségét, nem értettem, miért is függ ennyire a szüleitől, és annyira nem is kedveltem meg. Az egész történet nagyon furcsa volt, mintha minden le lenne csupaszítva, nem voltak benne igazán mélységek, csak, mint a mesékben, amikor a királyfi és a királylány egymásba szeret és élnek együtt boldogan, egészen addig..., amíg... , és akkor rájöttem, hogy ez egy mese!
Egy szép mese az életről, a meg nem tett dolgokról, bejárt és bejáratlan utakról, és innentől kezdve nem volt furcsa semmi, megértettem Ewie-t, megértettem a falat, Horace-t, a macskát, és gyönyörűszép motívumnak, ugyanakkor vicces momentumnak tartottam a Jó Fát.
Ajánlom, hogy olvassátok meseként, ne az okokat keressétek, mint ahogyan a mesében sem elmélkedünk rajta sokáig, hogy a királylány miért ül a toronyszobában, a sárkány levágott fejét sem siratjuk, hanem belevetjük magunkat a történetbe, és átéljük szépségeit. Döntsük el mi magunk, hogy ki volt ebben a történetben a gonosz, ki a gyenge és ki az erős és bátor, ki a király és a királyfi és hogy a szerelem kiállta-e az idő próbáját.
Nagyon érdekes világot teremtett Carrie Hope Fletcher, az már biztos, olvasmányos, érzelmes, fantáziadús történet volt, mely könnyed és egyszerű is egyben, érdemes megkeresni, megtalálni azt az utat magunkban, amelyen át közel kerülhetünk hozzá, bár nem lesz egyszerű, én is majdnem elvétettem. Szeretet, szerelem, remény, békesség, megbékélés lesznek a társaink e mese végén.
Köszönöm a könyvet a 21. Század Kiadónak!
8 /10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése