A fülledt hangulatú virginiai kisváros Crozet, olyan, mint egy nagy család. Mindenki mindenkiről mindent tud. Legalábbis eddig ezt hitték. Csakhogy mindenkinek megvannak a maga titkai. És van valaki, aki ölni is hajlandó ezért a titokért. Hátborzongató gyilkosság kavarja fel az állóvizet. Egy forró nyári reggelen a városka egyik köztiszteletben álló polgárának szétroncsolt tetemét a saját betonkeverőjében találják meg. A szörnyű gyilkosságok ezzel nem érnek véget. Nyilvánvaló, hogy az elkövető helyi lakos. Valaki, akivel együtt golfoznak, teniszeznek, és akiben eddig maradéktalanul megbíztak. Többé senki nem bízhat meg senkiben...
A település pletykaközpontja a postahivatal. A harmincas éveiben járó Mary Minor Haristeen, becenevén Harry, a kisváros történetének legfiatalabb postamesternője. Harry, aki épp válófélben van, egyedül él a cicájával (Mrs. Murphy) és a kutyájával (Tee Tucker). Rossz szokása, hogy elolvassa a mások képeslapjait. Így jön rá, hogy a tettes a gyilkosság elkövetése előtt "figyelmeztetést" küld leendő áldozatának. A minden lében kanál Harry a gyilkos nyomába ered. Mrs. Murphy és Tucker is nyomok után szaglászik, hogy megvédje szeretett gazdiját. Harry nem is sejti, hogy házi kedvencei mindig egy lépéssel előtte járnak. A kis állatok hiába próbálják meg figyelmeztetni, nem érti. Így aztán saját magát is halálos veszélybe sodorja...
Bölcs és humoros írás nem csak macskarajongóknak!
Hazánkban még nem annyira elterjedtek az úgynevezett "cozy mystery" történetek, amelybe ezt a kötetet is sorolnám.
E műfaj pontos jelentésének egyébként most én is utánanéztem, mert sejtettem ugyan, hogy mit takar, de most már tudom is.
A cozy crime story-k: olyan bűnügyi regények, amelyek egy kis, zárt közösségben játszódnak, s a gyilkosságokat legtöbbször humorosan kezelik bennük. A történetek főszereplői általában amatőrök.
A műfaj királynőjeként szerintem mindenképpen meg kell említenünk M. C. Beaton angol írónőt, a nagysikerű Agatha Raisin sorozat szerzőjét.
A Goodreads-en egyébként szívfájdítóan sok ilyen könyvet találhatunk. :)
Én mindenképpen e műfaj kedvelőjének mondanám magam. Az Agatha Raisin sorozat kötetei kellemes kis könnyed olvasmányok, roppant egyszerű történésekkel, de annál mókásabb helyzetkomikumokkal, egyedül az adagolásukra kell ügyelni, és akkor nem kaphat belőlük egyszerre túl sokat az ember.
Bátran kijelenthetem, hogy a Bárcsak itt lennél főszereplőnője, Mary Minor Haristeen (röviden csak Harry) személyében méltó ellenfélre találhatna a híres-neves Beaton hősnő, Agatha Raisin is.
Történetünk, azaz gyilkosságunk színhelye egy forró virginai kisváros, Crozet.
A könyv elején megismerhetjük könyvünk szereplőit és a városban betöltött tisztségüket, családi kapcsolataikat.
Főszereplőnk Harry, a város postáskisasszonya, akiről köztudott, hogy mindig elolvassa a postára beérkező képeslapokat, de hát most őszintén, ki hibáztatná ezért? :) A boríték nélküli képeslapok arra lettek kitalálva, hogy más is elolvashassa őket... :) Egyébként e szokása folytán fog később a nyomozás szempontjából fontos nyomokra bukkanni.
A történet Harry egy postai munkanapjával indít, így ismerhetjük meg a leveleikért betérő városka lakóit, van köztük mindenféle ember, morcos, okoskodó, barátságos, de rendkívül idegesítő, előkelősködő alakok is, már mind találkozhattunk valahol ezekkel az emberekkel, mégis roppant szórakoztatóak voltak.
Szépen, lassan Harry magánéletét is megismerhetjük, kiderül, hogy épp válófélben van hűtlen férjétől, ám a közösségben sok mindenki nem nézi ezt jó szemmel. Meg hát ugye az ilyen kis közösségekben mindenkinek megvan a maga véleménye olyan dolgokról, amikhez egyébként semmi köze.
Majdnem megfeledkeztem a könyv két nagyon fontos szereplőjéről, Mrs. Murphy-ről, aki egy macska, és Tucker-ről, aki pedig egy welshi corgi, ők Harry kis kedvencei, akik beszélnek. Természetesen csak egymással, meg még néhány más állatszereplővel a városból.
Amikor először megszólaltak, akkor nagyon elcsodálkoztam, de a könyv végére már annyira imádtam a párosukat, és az elmés párbeszédeiket, hogy nagyon hiányoztak volna, a nyomozásból is bátran kivették a részüket. Harry figyelmét próbálták többször is felhívni bizonyos dolgokra, több-kevesebb sikerrel, pedig nagyon egyedi módszerekkel dolgoztak. :)
Ettől a könyvtől pont azt kaptam, amit vártam, egy könnyed, mókás, jó kis kikapcsolódást, főszerepben egy amerikai városkával, jó és rossz emberekkel és egy talpraesett postáskisasszonnyal, no meg persze egy kis nyomozással. Hideg, téli estékre tökéletes olvasmány.
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése