1891-ben Tilly Kirkland viharos házassága tragikus véget ér. A bűntudattal küszködő lány a távoli Parázs-szigetre menekül, ahol a kis Eleanor Holt (Nell) nevelőnője lesz.
Nell édesapja, a jóképű özvegy börtönparancsnok felkelti a lány érdeklődését. Tilly küzd a múltjával, az érzéseivel és a titokkal, amelyet egész életében hordoznia kell.
Aztán feltűnik a kertben egy furcsa rab, Hettie, és Tilly élete különös fordulatot vesz. De vajon minden az, aminek látszik?
Több mint száz évvel később a bestsellerszerző Nina Jones igyekszik megírni soron következő könyvét. Ihletet keresve vonul el a Parázs-szigetre.
Vagy lehet, hogy csak menekül? Vajon milyen bűnök nyomják a fiatal író lelkét?
A Vadvirágok lányai és az Álom-öböl szerzőjének legújabb regénye ismét Ausztrália egzotikus tájaira csábítja az olvasót.
Az írónő összes eddig megjelent könyvét elolvastam, természetes volt, hogy ez sem maradhat ki a sorból. És a következő sem, és az azután következő sem. :) Kimberley Freemant már eddig is kedveltem, de most már teljes meggyőződéssel jelentem ki, hogy helyet kapott a kedvenc írónőim - Lesley Pearse, Kate Morton, Katherine Webb, Jojo Moyes - sorában
Nagyon szép, megrendítő történet volt és bár a történet szálai múltban és jelenben játszódtak, a múltbéli szál volt a nagyon meghatározó, az erőteljesebb, igaz, hatással volt a jelenre is.
Három nőt, illetve két nőt és egy nőiesedő kislányt ismerhetünk meg a könyvben. Nina Jones írónő képviselte a jelent, aki elvonult Parázs-szigeteki házába, hogy túllendüljön írói válságán és magánéleti problémáin. A házat vihar tépázta, ezért felfogadta Joe-t, a bálnakutatót, aki kisfiával élt a szigeten, hogy segítsen rendbe hozni, felügyelje a felújítást. Julian nagyon aranyos kisfiú, hamar leveszi lábáról Ninát, de Joe sem hagyja hidegen a lányt, aki nemcsak az írói ihletét nem találja, hanem a dédnagyanyja eldugott naplórészleteit is keresi a régi házban.
Eleanor Holt, azaz Nell a másik meghatározó szereplője a történetnek, a félárva, ám nagyon éles eszű kislány, aki mellé édesanyja halála után megérkezik Tilly, hogy a kislány mellett nevelőnői feladatokat lásson el.
Tilly és Nell története nagyon megindító volt. Tilly félelmében menekült a szigetre, végső elkeseredésében kereste magának ezt a nevelőnői állást. Szörnyű megrázkódtatások érték, az élete nem úgy alakult, ahogyan lánykorában megálmodta, és egyre elkeserítőbb lett a helyzete, egészen addig, amíg be nem következett egy olyan tragédia, ami miatt menekülnie kellett. Szegény Tillyre időnként nagyon haragudtam a naívsága miatt, a gondolatai és a tettei is hagytak kívánnivalót maguk után, de beláttam, hogy az 1890-es években a nők helyzete ugyancsak kiszolgáltatott volt. Ha nem állt mellette férfi, szülő, férj vagy fiútestvér, akkor nem is tudott volna megélni, hová menni, egyszerűen a nőknek nem volt saját életük. Ebből adódóan önálló gondolataik sem nagyon, nem nagyon tudtak volna boldogulni egy férfi családtag segítsége nélkül. Ekkoriban a nőknek még tényleg tűrniük kellett.
A Parázs-szigeten lévő Starwater House-ban azonban új fejezet kezdődik Tilly életében, Nellt hamar megszereti és Nell édesapja is nagyon kedvesen viselkedik vele. Életének előző fejezete miatt azonban állandóan rémálmok gyötrik, úgy érzi, sosem nyugodhat meg, nem szabadulhat fel a lelke, ő már sosem lehet boldog.
Az írónő nagyon jól keveri a szálakat, és míg a könyv elején csupán a történet olvasmányosságáért, fordulataiért olvastam lelkesen, az utolsó harmadban már annyira izgalmas is lett, hogy le sem tudtam tenni, mindenképpen meg kellett tudnom, hogy szolgáltat-e igazságot az élet, és van-e remény boldogságra a legelkeserítőbb helyzetekben.
Fordulatos, cselekményes, érzelmekkel teli történet volt, szerelemmel, szeretettel, örömmel és bánattal. Kalandos események, a korra jellemző sajátosságok tették nagyon sokszínűvé a történetet.
A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
10/10
Bea
Karácsonyi ajándékfaktor: Tökéletes választás a női regények kedvelőinek, de nem zárnám ki a férfiakat sem, amennyiben nem riasztja el őket egy néha hisztis, néha akaratos, helyét és boldogságát kereső nőszemély.
Ezt majd én is elolvasom, mert az értékelés magával ragadó. Most mégis azt szeretném megjegyezni, hogy az írásotok mindig helyesírási hibáktól mentes. Ezt azért jegyzem meg, mert mai világunkban főcímek is tele vannak szarvashibákkal, ami- gondolom nemcsak engem - rettenetesen bosszant. Az cikkek írói vajon hol tanulták a magyar nyelvtant, és annak helyesírását?
VálaszTörlésKöszönjük a dicséretet.:) Bennünket is nagyon zavarnak a helyesírási hibák, ezért többször is átolvasom a bejegyzést, mielőtt közzétenném. Ám még így is marad benne pár elütés, betűhiba, de azt gondolom, hogy nagy szarvashibákat, helyesírási hibák már eleve nem is kerülnek a szövegbe, mert le sem írjuk őket. :D
TörlésBocs, de nem Kate Morton? Elgépelés egészen biztosan, de fontos.
VálaszTörlésAz ajánlót köszönöm, én is megnézem magamnak ezt a könyvet.
De, Kate Morton, javítottam. Köszi a segítséget! :) Ebből is látszik, hogy bármennyire odafigyelünk, még így is marad a szövegben egy-két félrenyúlás.
VálaszTörlés