Kepes András: Világkép

Bejrútban, Buenos Airesben és később Amerikában egy komcsi országból érkezett, vicces idegen srác voltam, itthoni kamasz barátaim szemében pedig a fura fiú, aki Beatles-számok helyett argentin szambákat penget a gitárján. Idegenben büszke magyar voltam, itthon pedig egyike azoknak, akik elhitték, hogy ez a Nyugat és Kelet között ingázó "Kompország" már Európa. Ahogy Ady írta száz éve. 

Azóta mintha Európa és a világ is egyre jobban ingázna. Keresné a helyét. Úgy éreztem, nekem is újra végig kell gondolnom mindazt, amit eddig életről és halálról, szeretetről és gyűlöletről, szerelemről és családról, hitről és rítusokról képzeltem. De még a hétköznapokról: evésről, ivásról, öltözködésről, lakókörnyezetünkről is. 

Humorral, könnyedén, nehogy megijesszem magam. Tudom, végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések - ez a könyv is csupán amolyan szubjektív világpillanatkép.

Kepes Andrást nevéről nekem a minőség szó jut eszembe.  A 90-es években néztem a műsorait és kedveltem ezt a jól szituált, intelligens, mindenféle sallangoktól mentes férfiút, aki tartalmas, minőségi, érdekes és értékes műsorokat készített. 

Tetszik, hogy nem egy celeb, aki mindennap visszaköszön valamelyik pletykalap címoldaláról, hanem  egy olyan ember, aki tisztában van a saját értékeivel, saját tudásával, és szerényen, csendesen, hitelesen mesél nekünk önmagáról és a világról alkotott képéről, véleményéről. Nem akar senkit sem befolyásolni, egyszerűen csak elmondja, hogy ő mit érez bizonyos dolgokkal, helyzetekkel kapcsolatban, megvilágítja akár több nézőpontból is.

Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint egy kellemes, kiadós, mélyreható beszélgetés Kepes Andrással, mert miközben olvastam a gondolatait, véleményét, megfogalmaztam a saját magamét is. Ámulatba ejtett a Kepes András által elém tárt emberek, a világ sokszínűsége és sokszor bizony a rózsaszín szemüveget is hajlandó voltam levenni, hogy megvizsgáljak alaposan, másik oldalról, elfogulatlanul egy adott szituációt. Kicsit tanított engem, kicsit kikapcsolt, kicsit szórakoztatott, kicsit elgondolkodtatott.

Kepes András a maga nyugodtságával, szolídan mesél nekünk arról, hogyan látja a világot ma. Olvashatunk több országban eltöltött gyerekkoráról, ami hozzásegítette ahhoz, hogy egy másfajta, vagy esetleg többfajta perspektívából tudja nézni akár a menekülthelyzetet, akár a különböző kultúrák találkozásából adódó feszültségeket, vagy a gazdasági és egyéb válságokat. 

Nagyon érdekes, színes és sokrétű volt ez a könyv. Mintha nem lett volna egy szigorú rendszere, hanem egyik téma hozta a másikat, látszólag egy kötetlen mese- és véleményfolyam volt az egész, de azon sem nem lennék meglepődve, ha tudatosan lett volna ilyen spontán. 

Szerettem Kepes meséit, nosztalgikus hangulatba kerültem, amikor a világ különböző tájain élő népeknél töltött látogatásairól mesélt, ismét magával ragadtak a történetek, akárcsak egykor rég, és szinte észre sem vettem, hogy fogynak a lapok. Egyik oldalon még Japánban vendégeskedéséről olvashattam, a másik oldalon már Buenos Airesben jártam és arról olvastam, hogy Latin-Amerikában a romákat sokfelé magyaroknak hívják, természetesen megismerhettem ennek az anekdotáját is, de jártam zsidó esküvőn, arab esküvőn, indián esküvőn, meglátogattam az esőerdőben egy sámánt, megismertem Wayaman apót, voltam Mongóliában és még megszámlálhatatlanul sok helyen. 

Kultúrákat ismertem meg, családokat, szokásokat, ételeket, italokat, mindezt Kepes András szakértő, nagyon baráti, rokonszenves kalauzolása mellett, miközben megismertem egy kicsit őt magát is. 

Miközben megosztotta velünk élete tapasztalatait, utazásait, elénk tárta a világról alkotott képét, mindeközben ő is megvizsgálta önmagát, elmondta gyarlóságait. Érdemes megfontolnunk azon gondolatait (is), hogy az életben nem a versenyszellem, nem egymás legyőzése a fontos, nem ez viszi előre a világot, hanem a harmónia megtalálása, a kapuk, a hidak, az utak egymás felé, a közösen véghezvitt cselekedetek, a gyűlölködés nélküli élet. 

Nagyon szeretem Kepes András stílusát, humorát, szerénységét,  egy remek élmény volt ez a könyv, bátran ajánlom mindenkinek.

A könyvet köszönöm a Libri Kiadónak!

10/10 

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Tökéletes karácsonyi ajándék férfiaknak, nőknek, fiataloknak, mindazoknak, akik szeretik Kepes Andrást, és azoknak is, akiknek nem ismerjük regények, olvasás terén annyira az ízlését, mert egy ilyen könyvvel nem nyúlhatunk mellé.