Karácsonyról álmodók

Régi és mai írók a szeretet ünnepéről

Tizenhárom hang - tizenhárom elbeszélő mesél azokról az ünnepi pillanatokról, amikor a fenyőfa mellett megszólal a csengettyű és a gyertyalángnál minden más színben játszik, az álmok pedig valóra válnak, ha igazán hiszünk bennük. Ám nem mindig csak a szépek - olykor a lidérces  álmok is.

E sokszínű mozaikban a XX. és a XXI. századi magyar irodalom legnagyobb álmodóinak karácsonyi történeteit olvashatjuk: Benedek Elek, Bródy Sándor, Csáth Géza, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, valamint Garaczi László, Grecsó Krisztián, Háy János és Lackfi János műveit.

Mindenkinek vannak történetei a karácsonyról. Mindannyian álmodunk régi és még régebbi karácsonyokról. Sokszor a torkunk is elszorul közben. Mert azok a régesrégi, szép karácsonyok a régi, szeretett emberekkel néha már csak az emlékeinkben élnek. Ott viszont örökké, és évről évre még szebbek, még ragyogóbbak lesznek. Erről szól a szeretet, ami nem múlik. A karácsony a szeretet ünnepe. A család ünnepe. Süssük együtt a mézeskalácsot gyerekeinkkel, hagyjuk, hogy csupa liszt legyen a konyha és ne bánjuk, hogy utána duplán kell takarítanunk, adjuk nekik az időnket, talán ezek a  pillanatok lesznek majd az emlékeik, a szép emlékeik a karácsonyról.

No meg azok, amikor Apa egész délelőtt faragta a fát a tartóba, hogy órák után Anya egy régi vödröt vonjon be karácsonyi csomagolópapírral, pakolja meg téglával és abba állítsa biztonságosan a karácsonyfaságára váró fenyőfát, miközben Apa kezét is ápolgatja.   Vagy amikor a karácsonyfaégők csak az újévben kerülnek elő, mert olyan tuti helyre rakta el Anya tavaly, ahol az idén majd biztosan megtalálja. 

De arra is biztos emlékezni fognak, amikor arra mentek haza, hogy az egyik kutyus megette az összes csokidíszt a fáról, de úgy, hogy szépen kiette a csomagolásból és nem is vették rögtön észre, mert a fa nem borult fel, csak néhány csokitörmelék a földön árulkodott a gaz eb tevékenységéről, no meg az éjszakai rosszulléte. Mindenki nyugodjon meg, a szemtelen tolvajnak kutyabaja sem lett, visszaesőként következő évben a gyönyörűszépre sikerült mézeskalácsházat dézsmálta meg. Csak egy kicsit a tetejéből, meg az egyik oldalát, első pillantásra észre sem lehetett venni. Annál nagyobb volt a sokk, amikor viszont mégis. 

A magyar irodalom nagyjainak is vannak történetei a karácsonyról, a karácsony közeledtéről, jó volt belemerülni ezekbe a pillanatokba, jó volt  érezni, hogy az embereken ilyenkor eluralkodik a szeretet, várják a csodát, és ha szerencséjük van, meg is érkezik, így volt ez Grecsó Krisztián kezdő történetében is, bár a karácsony igen kellemetlen körülmények között érte őket. 

Krúdy Gyula egy margitszigeti disznóölést idézett meg, Móra Ferenc Nekopogi kovácsa könnyeket csalt a szemembe, Gárdonyi Géza Jancsi dádéja vicces és megható volt egyszerre. Olvashatunk egy cselédlányról, aki egy reggel szépségében találta meg a maga csodáját, és egy gyertyácska életébe is betekintést nyerhettünk. 

A muzsikáló óra története igencsak vicces volt, és talán örökéletűnek is mondható, mert el tudom képzelni, hogy ma is előfordulhat ilyesmi. Lackfi János A postás rajong című története nagyon szívet melengető és megindító volt, éppen így Jókai Mór A koldusgyermek című története is, mely a Kis gyufaáruslányt juttatta eszembe.

Megható, szívhez szóló, szép történeteket olvastam az ünnepről,  csodavárásról, angyalokról, szeretetről, családról, emlékekről, a karácsonyról.

A csoda általában ott van mellettünk, csak észre kell vennünk, gyermekeink szeretetében, társunk kitartásában és gyengédségében, szüleink gondoskodásában. Mert ezektől nincsenek fontosabb csodák. Találjátok meg ti is a magatok csodáit és emlékeit.

Boldog Karácsonyt!

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Bea