Ezekről a könyvekről írtunk a héten:
Roald Dahlról nagyon sok érdekes tudnivalót tartalmaz ez a könyv gyerekeknek, fotókkal, Quentin Blake illusztrációkkal, újságkivágásokkal. A gyerekeknek szóló művekről rövid, kedvcsináló összefoglalókat tartalmaz, nekem nagyon tetszett.
Ami Roald Dahllal kapcsolatos plusz öröm a héten, hogy a könyvtárban a kiselejtezett könyvek között ráakadtam két könyvére, egy Meghökkentő mesékre és a Szuperpempőre!! Elhitetitek, hogy nagyon örültem. :D
Az ilyen stílusú - véres, kegyetlen - könyvek Zsófi érdeklődési körébe tartoznak inkább, de majd egyszer lehet, hogy én is elolvasom, csak rá kell készülnöm egy kicsit.
A teljes bejegyzés IDE KATTINTVA olvasható!
A hét nagy kedvence nálam ez a könyv! Olyan gyönyörűséges, hogy mindenkinek odaadnám nézegetni, annyira el lehet merülni a képek szépségében, hogy közben teljesen kikapcsolsz, nem gondolsz másra, csak ámulsz és bámulsz, felér egy meditációval. Még a fotózással kapcsolatos könyveimet is előszedtem utána, és elhatároztam, hogy komolyabban kiismerem a gépemet és többet fogok fotózni.
A teljes bejegyzés IDE KATTINTVA olvasható!
Tündéri, aranyos könyv Pöttről, az őskölökről és gyapjas mammut barátjáról, Mamuszról. Rövid, ám annál viccesebb és egyszerűen nagyon imádnivaló könyv, szeretetről, barátságról, hűségről.
A teljes bejegyzés IDE KATTINTVA olvasható!
Szívmelengetően és meghatóan bájos mese Uniról, az unikornisról, aki hisz abban, hogy kislányok léteznek. Bárki bármit is mond, ő meg fogja találni a kislányt, aki a barátnője lesz. Kislányoknak kedvenc esti meséjük lehet.
A teljes bejegyzés IDE KATTINTVA olvasható!
Kordos Szabolcs ezúttal a légitársaságok alkalmazottaival készített interjút, nagyon érdekes, szórakoztató volt olvasni az utasok fajtáiról, a légiutas-kísérők és a pilóták kalandjairól. Megtudni, hogy a pilóták és a stewardesek sem mindig félelem nélkül repülnek és, hogy a türelem igen fontos tulajdonság, ezekben a munkakörökben.
A teljes bejegyzés IDE KATTINTVA olvasható!A héten karácsonyi ajánlókat is készítettünk, melyeket itt olvashatsz el:
A fa alá...#2
A fa alá...#3
A fa alá...#4
Szombaton legutóbbi filmes élményeinket osztottuk meg veletek, IDE KATTINTVA megnézhetitek, miket néztük az elmúlt hetekben. :)
Miegymás:
Gőzerővel folyik nálunk a karácsonyi menü tervezése, ami amúgy ugyanaz az lesz, mint tavaly volt, pár éve tulajdonképpen ugyanaz nálunk a menü. Hortobágyi húsos palacsinta, Cordon bleu, sima mezei rántott szelet, krumplisaláta, kukoricasaláta, franciasaláta. A sütit még nem döntöttük el, mézes biztos lesz, de hogy mi még, azt nem tudjuk.
A két fiú segédletével fogom elkészíteni a karácsonyi étkeket, mert Apa és Zsófi még 24-én is dolgoznak. Utána közös filmezésekről, evésről, olvasásról fog szólni nálunk idén is az ünnep. A fiúknak megígértem, hogy megnézzük a Mézga Géza rajzfilm sorozatot (ők egész héten nézték), vár ránk Az ember, akit Ovénak hívnak, az Igazából szerelem és a Reszkessetek betörők sem fog kimaradni, úgy gondolom.
Most ennyi voltam én, át is adom a szót Tominak, azaz jöjjön egy kis ÚtiTomi, aki ezúttal Németországban járt, és az ott szerzett benyomásait, gondolatait osztja meg velünk.
"Hallo Zusammen!
Egyszem nővérem nagy feladat elé állított. Azt mondta nekem, hogy friss emlékeid vannak Németországról, hát írj arról. Éreztem, hogy hagynom kell ülepedni a "német" érzéseimet mivel politika bevonása nélkül nem tudnék mit írni. Politizálni pedig nem akarok.
Az igazsághoz tartozik, hogy Németországba rengeteget jártam és nagyon régóta, tehát van viszonyítási alapom, hogy 15-20 éve milyen volt és milyen most. Régebben ez az ország egy csoda volt számomra. Modern technika mindenhol! 20 percet töltöttem el egy mosdóban azzal, hogy rájöjjek, hogyan kell megnyitni a csapot 15 éve!
Igazi nyugati életmód, amitől a szám tátva maradt. Az emberek szigorúak és nemigen foglalkoztak az én tátott számmal. A minden flottul működő dolgok országa volt, ahová mindig izgalommal telve érkeztem, hogy milyen új dologgal fogok találkozni ez alkalommal.
 |
| München |
Később, jobban megismerve az embereket, már egy kicsit más képem alakult ki, mivel láttam, hogy teljesen logikusan gondolkozó, tök normális emberek élnek ott. Persze a 2 méter távolságot még a legközvetlenebb pillanatban is szigorúan betartva beszélgetnek. Szabályszerető és szabálybetartó embereknek ismertem meg őket.
Egy ország morális állapotát nagyon könnyen le lehet követni arról, hogy milyen a közlekedési morál. Németeknél öröm volt vezetni! Mindenki figyel mindenkire és a biztonság a legfontosabb. Roppant figyelmesek és előzékenyek! Bizony rád szólnak, ha beálltál egy rokkant parkolóhelyére és nem vagy jogosult rá. Nagy hajcihőt csapva képesek rendőrt hívni ilyen esetben. Van tőlük mit tanulnunk!
A mostani utam után, bevallom, össze voltam zavarodva. Sokat gondolkodtam azon mit is éltem át és ezt hogyan tudom úgy továbbadni, hogy a politikát nem keverem bele. Amit láttam, az nagyfokú változás! Németországból multikulturális hely lett.
A Német ember csakis kizárólag jó beosztásban dolgozik, és a "kuli" munkára már nem hajlandó. A parkolóőr Török, a szálloda recepciósa Orosz, a takarítónő Macedón, a felszolgáló az étteremben Horvát, a taxisofőr Ukrán, a bárpultos Szlovén. Nagyon színes lett az ország, viszont elvesztette a régi mivoltát. Inkább hasonlít Amerikára, mint régi önmagára. Ezzel persze semmi baj nincs, csak furcsa és szomorú volt tapasztalni, hogy már a közlekedés nem a régi.
 |
| Berlin, Brandenburgi kapu |
A cicomás, ültetett BMW-s, aki megy mint a meszes, sajnos egy Török srác és az autópályán az autó belét kitaposó Volkswagenes is Román. Nem akarok sztereotípiákat durrogtatni itt, viszont ezek nagyban megváltoztatták az országot. A Németek pedig türelmesen, belekényelmesedve a gazdagságba, szemlélődve várják a következő változást.
A színvonal lejjebb esett, de így is magasan tanyázik. Az, ahogyan egy 10-20 ezres tömeget milyen gördülékenyen és szervezetten kezelnek, a mai napig ámulatba ejt. Persze Németország hatalmas Magyar szemmel nézve. Más emberek élnek délen München környékén, mint Berlinben.
Az északi részen élő emberek pedig mintha már nem is németek lennének, hanem inkább Hollandok, mert annyival közvetlenebbek és lazábbak, hogy szembetűnő!
Így végiggondolva rájöttem, hogy kellemesebb, melegebb érzéseim vannak ezzel az országgal szemben, mint gondoltam. Szeretem a kiszámíthatóságot, a rendet. Ha valaminek ott a helye és úgy kell működnie, az hót zicher, hogy ott lesz és működni fog. Nagyon élhető ország ez. Megint csak a kiszámítható szó jut eszembe, mivel úgy gondolom, hogy ha ott élnék és ottani keresettel rendelkeznék, tudnám, hogy mindenre megvan a rávaló, és mindent el tudok intézni pillanatok alatt, és még akár hetente étterembe is járhatok. Ezért nyugodt életet élhetek és ezt a nyugodtságot szinte minden arcról le lehet olvasni! Vicces sztorim talán csak a rendőrökkel van, akik szinte minden igazoltatásnál végigkérdik a listát, hogy drogot, alkoholt, tiltott szereket csempészek-e és meglepődnek azon hogy én meglepődök, ha ők elhiszik, ha azt mondom nem és intelligens viselkedésükkel kivívják a tiszteletemet. Alles gut"
Legyen jó jövő hetetek!
Tomikának: teccik ez a német dolog.
VálaszTörlésNekem meg az írás tetszik, már úgy vártam, mint a karácsonyt! Gratulálok az írásaitokhoz Szupppper! Még sok ilyet kérünk!
VálaszTörlésAz ziher májne brúder, ziher!
VálaszTörlés