Ezeket néztük a héten#14

Inkább az elmúlt hetekben lenne a helyes cím. :) Nagyon régen jelentkeztünk már filmes bejegyzéssel és Titusz rendesen ki is nevetett, amikor meglátta a bejegyzés címét. Zsófi amúgy gyakrabban néz filmet, de ő még gyűjti a gondolatait. :D

Az utolsó szamuráj

A polgárháború elmúltával  az egykori hős, Nathan Algren kapitány (Tom Cruise) nem találja a helyét, rémálmok kísértik. Következő állomáshelyére, Japánba sok pénz ígéretével indul el, ahol a fiatal,  Amerika-barát császár modern hadseregét kell kiképeznie. 

Az új hadseregnek a régi hagyományokat tisztelő és követő szamurájokkal kell leszámolnia. Az első ütközetet Algren vezeti, a hadsereg felkészületlen, a szamurájok győznek, Algrennel azonban nem végez Katsumoto, a szamurájok vezetője, hanem megpróbálja megismerni. Mindeközben Algren rájön, hogy a szamurájok gondolkodása, értékrendje sokkal közelebb áll hozzá, Katsumotoval barátok lesznek, a többiek is befogadják maguk közé.

A fiúk azt mondták a film végén, hogy a Farkasokkal táncoló japán változata, de ettől függetlenül mindannyiunkat lenyűgözött. Ők már zsinórban harmadjára nézték meg, én valamikor jó pár évvel ezelőtt láttam, és azt gondoltam először, hogy ez amolyan fiús film lehet.

Nem az volt, hanem egy gyönyörű film kultúrák találkozásáról, barátságról, bátorságról, hűségről, történelemről. Pár évenként mindenképpen újranézendő.

Eddie, a sas

Film egy angol férfiról, aki nem adta fel gyermekkori álmát, hogy kijut az olimpiára, mint versenyző. A filmben Hugh Jackman is játszik, de abszolút nem főszerepet. Ennek ellenére persze meg kell említenem, mert szokás szerint igencsak jóképű és vicces is.

A körülmények úgy hozzák, hogy ő lesz Eddie edzője, miután a fiú otthagy csapot-papot, és elindul a síugrók edzőtáborába.

Vicces, kedves, megható film. Eddie kitartása a nehézségek ellenére, és annak ellenére is, hogy szinte lehetetlen dolognak látszik, hogy indulhasson brit színekben az 1988-as Calgary téli olimpián. Eddie, a sas legenda lett, hatalmas elszántsága példamutató, nagyon szeretetteli film. A film érdekessége még, hogy pár pillanat erejéig feltűnik benne Christopher Walken is.

Egy tökéletes nap

Úgy néztem végig ezt a filmet, hogy a két főszereplőt nem ismertem fel. Pedig Benicio Del Toro és Tim Robbins igencsak nagy arcok ebben a filmben.

A háború sújtotta bosnyák faluban egy holttestet próbálnak a nemzetközi segélyszervezet dolgozói kiemelni az ivóvíz nélkül maradt falu kútjából. Igen ám, de elszakadt a kötél. A film tulajdonképpen a kötél megszerzésének története.

Lesújtó, megrázó, elborzasztó.

Ugyanakkor ez a két fickó gondoskodik arról, hogy ne zokogva, magadba fordulva nézd végig a filmet. Két esendő, tökéletlen figura, akik megpróbálnak életben maradni, jó oldalról kikerülni a teheneket, és élni az életüket, kitartani addig, míg hazamehetnek.

Furcsának tűnik, hogy egy ilyen témájú filmen nevetni is lehetett, de nálunk mindenkit meggyőzött. Remek zenék, tökéletes képi világ, keserédes hangulat, fantasztikus színészek, nekünk ez egy tökéletes film volt. /Ne nézzétek meg azonban, ha tankokra, háborús jelenetekre, akciókra vágytok, akkor sem, ha mozgalmas, történésekben gazdag filmet szeretnétek látni, mert ez nem az a film./

Matilda

Miután Titusz elolvasta Roald Dahl Matilda című könyvét, rögtön meg kellett néznünk a filmet is. A könyv annyira tetszett neki, hogy még napokig áradozott róla.

A filmben azért jobban rámentek a látványra, Matilda szuperképessége sokkal jobban ki volt hangsúlyozva, ugyanakkor egy-két vicces jelenet viszont kimaradt a filmből.  Ennek ellenére szerintem jó kis családi film volt, szórakoztató, vicces, nagyon groteszk. Az igazgatónőt nagyon eltalálták, hatalmasat alakított, de Matilda szülei is jó szereposztásban lettek megelevenítve.  Tetszett a családban mindenkinek, biztos vagyok benne, hogy egy párszor még terítékre, azaz megnézésre kerül.

Swing mindhalálig

Swing Kids eredeti címből lett Swing mindhalálig, de ez is találó és jó cím volt, így a filmet megnézve már kijelenthetem.

A háborút megelőző évben, 1938-ban Németországban vagyunk. A német fiatalok hétköznapjait mutatja bea film, akik nem akarnak és nem is vesznek tudomást a kialakult politikai helyzetről, a háború árnyékáról, csak élni szeretnének úgy, mint addig. Bulizni, swingre táncolni, és élvezni a szabadságot és a zenét, amiből egy lexikon tudásával rendelkeznek.

A két főszereplő, Robert Sean Leonard, akit én csak a Holt költők társaságából ismerek, de jó pár filmben játszott már, többek között a dr. House-ban is, és Christian Bale, akit azt hiszem nem kell bemutatni. A filmben jó barátok, együtt vonulnak be a Hitlerjugendbe, azt gondolván, hogy tudnak majd kétlaki életet élni, nappal a katonai szervezetben, éjjel pedig a swing világában. Hamarosan rádöbbennek azonban, hogy választaniuk kell, barátságok, életek mennek tönkre. Tetszett, hogy a hétköznapi emberek szemével látjuk a háborút megelőző helyzetet, fiatalokat, akik élni és nem háborúzni szerettek volna.

Nagyon jó zenéket hallhattunk és tobzódhattunk a swing táncjelenetekben is.