Öten voltak - négy fiú meg egy lány. Két fiú szemüveget viselt, a harmadik albínó volt, az ikrek pedig, a fiú meg a lány, akár két flamand angyal.
Megközelíthetetlen, titokzatos csoport a kis vermonti egyetemen. Már amit tanultak: az ógörög, az is a kiválasztottság légkörével vonta be őket. Ebbe az arisztokratikus társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia: a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk vezetésével nemcsak tanulják, hanem át is élik a hajdani kultúrát, az ősi vallát, a mámoros orgiákat, hol az isten vért követel... Történhet-e bűn? Baleset? Áldozat? Hogyan lesz bűnhődés az árulóra kirótt büntetésből? Hogyan folyik egymásba elfojtott és megélt szerelem, szabadság és lelkifurdalás, álom és valóság, élet és halál?
Donna Tartt könyve bűnügyi regény, a lélek rezdüléseit boncolgató finom olvasmány, mulattató és szívbe markoló.
Viszonylag sokáig olvastam ezt a könyvet és furcsa kettős érzelmek munkálkodnak bennem a történettel kapcsolatban. Bár jobban belegondolva annyira azért nem kettősek, mert azért azt egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy egyáltalán nem ragadott magával a történet, a könyv cselekménye. Viszont tetszett Donna Tarrt szép, lassan hömpölygő stílusa, amibe jól bele tudtam feledkezni, igazából csak ezért olvastam végig a könyvet, mert egy idő után a történések (vagy éppen a nem történések) már nagyon nem tudták lekötni a figyelmemet.
Richard Papen egy átlagos kaliforniai fiú, aki nem igazán tudja, hogy milyen úton akar elindulni az életben, mit is akar pontosan kezdeni magával. Aztán hirtelen felindulásból jelentkezik az ország másik végében lévő egyetemre, ami elég távol van a családjától és sivár régi életétől is. Majd az egyetemen, újabb hirtelen felindulásának áldozatává válva, csatlakozik az egyetem ógörög szakához, teljesen elvágva magát az egyetemi közösségi élettől.E drasztikus döntésének okai nem mások, mint a titokzatosnak és megközelíthetetlennek tűnő ógörög csapat diákjai.
Én elsőre sem láttam bennük semmi különlegeset jobban megismerve őket pedig egyenesen ellenszenvessé váltak számomra. Egy csapat, magát felsőbbrendűnek képzelő, a körülöttök lévő világról tudomást sem vevő fiatal. Végig színtelenek maradtak számomra, a könyv vége felé pedig, attól függetlenül, hogy nem kerültek közel hozzám, még nagyot is csalódtam bennük, mert megláttam, hogy még ők sem vették komolyan felvett szerepeiket, értékrendjük szerinti elveiket. Egyszóval Richarddal együtt én is rádöbbentem arra, hogy ők is csak egyszerű halandók, s nem görög istenségek.
A történet fő mozgatórugója egy előre eltervelt, az ógörög csoport egyik tagja ellen elkövetett gyilkosság. Ami már az első oldalakon megtörténik, a továbbiakban pedig a gyilkosság előtti időkről olvashatunk majd és megismerhetjük e sorsfordító eseményhez vezető utat.
Hosszú egy út volt nem mondom...ellenszenves szereplőkkel, akik ráadásul még olyan semmilyenek is voltak s nagyon sok cigarettát elszívtak, és sok deci whiskey-t elfogyasztottak a felsőbbrendűségük nevében, galád módon megöltek valakit, akit sokáig a barátjuknak neveztek, a bűntudatnak halvány jelét se mutatva. De a történet végén róluk is lehullt az álarc és egy sokkal evilágibb, ostoba és gyarló énjüket ismerhettük meg.
Mindezektől eltekintve szeretném elolvasni az írónő nemrég megjelent regényét, az Aranypintyet is.
6/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése