oldalak

2016. december 27., kedd

Három regény gyerekeknek

Igaz Dóra: Nyár, nagyi, net
Berci nem akar nyáron sem karatetáborba, sem nyelvtanfolyamra menni. Igazából nincs semmi máshoz kedve, mint számítógépezni. A szülői ítélet: egy szünidő a nagyinál, vidéken, jó levegőn. De mi történik, ha kiderül, hogy nagyinak egy egészen szuper tabletje van, és egyáltalán nem is haragszik a számítógépezésért?

Különösen aktuális témával foglalkozik ez az igazán szerethető kisregény. Csak kapkodom a fejem, hogy a legkisebb gyermekem sokkal többet tud a számítógépek világáról, kezeléséről, mint én, amit pedig még nem tud, szivacsként szívja magába, egyáltalán nem okoz neki problémát, hogy felfogja. Nem kell ezen azonban csodálkoznom, hiszen ő már ebben nőtt fel. Így lehet ezzel a könyv főhőse, Berci is, aki nagyon szeret az apukája tabletjén játszani, ám a szülei úgy gondolják, hogy már túlzásba is viszi. 

Ezért azt találják ki, hogy a táborok helyett a nagyinál nagyon jó helyen lesz Berci, ahol teljesen más élmények érik majd és talán a számítógépes játékok sem fogják annyira lenyűgözni. Igen ám, de a nagyi ösztönösen - vagy szándékosan - nagyon jó áll a dolgokhoz, sőt még egy vandonatúj tabletja is van, amelynek jobb megismeréséhez Berci segítségét kéri. És nem csak ő, hanem a szomszéd Erzsi néni is, aki az Angliában élő lányával szeretne skype-olni. 

Berci kezdi egyre jobban érezni magát a nagyinál, a nagyi pedig nagyon okosan közelíti meg Berci világát, nem szakadékot mélyít kettőjük közé, hanem hidat épített, és igazán jó kapcsolatot alakított ki Bercivel, miközben ő is hatással volt az unokájára, aki a nyaralás végére barátokat is szerzett, és bebizonyította, hogy okosan is lehet használni a számítástechnika világát, ha a szüleivel is megtalálja a megfelelő hangot, és kölcsönösen megértik egymást.

Aranyos könyv volt nagyon, tetszett, hogy okosan segít, tanácsokat ad, de ezt észre sem lehet venni, mégis jó érzés fog el bennünket, szülőket, hogy ne essünk kétségbe, hanem inkább jól közelítsük meg a dolgot. Persze ez nem azt jelenti, hogy engedjük ész nélkül, azaz korlátozások és szabályok nélkül számítógépes játékokat játszani gyermekeinket, hanem akarjuk megismerni, megérteni a gyerek mozgatórugóit, gondolatait és óvatosan terelgessük a jó irányba. 
10/10

Kertész Erzsi: Dalia és Dália

Véletlenül találtam a könyvtárban ezt a Kertész Erzsi könyvet. Mivel az írónő a könyveivel nálam már bizonyított, nem volt kérdés, hogy ezt is azonnal magammal viszem. 

Nem csalódtam, bár egy teljesen más témájú, más stílusú történetet tarthattam a kezemben, de ki merem jelenteni, hogy hamisítatlan Kertész Erzsi, mert a szerzőre jellemző fantasztikus humor ott van minden oldalon. 

Roppant mód mulatságos történet  Dáliáról, az egyedül éldegélő várúrnőről, aki magányosan tengetve napjait a toronyszobája ablakában várja a álmai szőke hercegét, nagy sóvárgások közepette. Valahol olvasta is, hogy az ilyen toronyszobai várúrnők már úgy születnek, hogy rendelkeznek a sóvárgás képességével. Hogy miért éldegélt egyedül az nem derült ki, viszont annál érdekesebb dolgok igen. 
Egyik nap érkezett egy lovag, Daliának hívták és megmászta mind a 698 lépcsőfokot, hogy véghezvigye küldetését. Közben Dáliának bőven volt ideje azt a 48 selyemvirágot belefonni fekete hajába, sőt még egy kis hétköznapi rendet is tudott rakni.
A lovag megérkezett, hamarosan végre is hajtotta feladatát, majd Dália nélkül távozott. Hamarosan azonban ismét találkoznak Talpig Tivadar főherceg estélyén, aki feleséget keres.

Hogyan zajlott az estély, mit vett fel végül Dália, miután átnézte  mind a 40 darab ruhásszekrényét, 20 darab cipős fiókját és 80 ékszeres ládikáját, az majd az estélyen kiderült. Mint ahogyan az is, hogy kit választott Tivadar főherceg, aki mellesleg fél a pókoktól és a jegesmedvétől, és ki rabolta el Dalia lovagot. 

Igazán eredeti történet, nagyszerűen szórakoztató szöveggel, végig nevetgéltem az egészet, aki szereti Kertész Erzsit, ne hagyja ki, aki nem ismeri még az írónőt, ezen feltétlenül változtasson. :)
10/10

Balázsy Panna: Csakazértis

A Csillagfényből megismert Szentesi Szandra  még mindig a 3. b. osztályba jár és éli a 9 évesek cseppet sem unalmas hétköznapjait, családi kirándulással, húsvéti készülődéssel és locsolkodással, játszóterezéssel, szóval semmi extrával.

Hacsak nem nevezhetjük annak a bébiszitterkedést, amit a barátnőjével Lujzival közösen vállaltak el, és meglehetősen fárasztó feladat volt, vagy a kínai selyemlampion kiállítást és a Hozz +1 szendvicset akciót.

De a legkülönösebb történés egy kiskutyával való barátkozás volt, ami segített Szandrának egy gyerekkori rossz emlék feldolgozásában is.
Kedves, aranyos, nyugis könyv volt. Leginkább lányoknak ajánlanám. 
8/10

2016. december 23., péntek

Karácsonyról álmodók

Régi és mai írók a szeretet ünnepéről

Tizenhárom hang - tizenhárom elbeszélő mesél azokról az ünnepi pillanatokról, amikor a fenyőfa mellett megszólal a csengettyű és a gyertyalángnál minden más színben játszik, az álmok pedig valóra válnak, ha igazán hiszünk bennük. Ám nem mindig csak a szépek - olykor a lidérces  álmok is.

E sokszínű mozaikban a XX. és a XXI. századi magyar irodalom legnagyobb álmodóinak karácsonyi történeteit olvashatjuk: Benedek Elek, Bródy Sándor, Csáth Géza, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, valamint Garaczi László, Grecsó Krisztián, Háy János és Lackfi János műveit.


Mindenkinek vannak történetei a karácsonyról. Mindannyian álmodunk régi és még régebbi karácsonyokról. Sokszor a torkunk is elszorul közben. Mert azok a régesrégi, szép karácsonyok a régi, szeretett emberekkel néha már csak az emlékeinkben élnek. Ott viszont örökké, és évről évre még szebbek, még ragyogóbbak lesznek. Erről szól a szeretet, ami nem múlik. A karácsony a szeretet ünnepe. A család ünnepe. Süssük együtt a mézeskalácsot gyerekeinkkel, hagyjuk, hogy csupa liszt legyen a konyha és ne bánjuk, hogy utána duplán kell takarítanunk, adjuk nekik az időnket, talán ezek a  pillanatok lesznek majd az emlékeik, a szép emlékeik a karácsonyról.

No meg azok, amikor Apa egész délelőtt faragta a fát a tartóba, hogy órák után Anya egy régi vödröt vonjon be karácsonyi csomagolópapírral, pakolja meg téglával és abba állítsa biztonságosan a karácsonyfaságára váró fenyőfát, miközben Apa kezét is ápolgatja.   Vagy amikor a karácsonyfaégők csak az újévben kerülnek elő, mert olyan tuti helyre rakta el Anya tavaly, ahol az idén majd biztosan megtalálja. 

De arra is biztos emlékezni fognak, amikor arra mentek haza, hogy az egyik kutyus megette az összes csokidíszt a fáról, de úgy, hogy szépen kiette a csomagolásból és nem is vették rögtön észre, mert a fa nem borult fel, csak néhány csokitörmelék a földön árulkodott a gaz eb tevékenységéről, no meg az éjszakai rosszulléte. Mindenki nyugodjon meg, a szemtelen tolvajnak kutyabaja sem lett, visszaesőként következő évben a gyönyörűszépre sikerült mézeskalácsházat dézsmálta meg. Csak egy kicsit a tetejéből, meg az egyik oldalát, első pillantásra észre sem lehetett venni. Annál nagyobb volt a sokk, amikor viszont mégis. 

A magyar irodalom nagyjainak is vannak történetei a karácsonyról, a karácsony közeledtéről, jó volt belemerülni ezekbe a pillanatokba, jó volt  érezni, hogy az embereken ilyenkor eluralkodik a szeretet, várják a csodát, és ha szerencséjük van, meg is érkezik, így volt ez Grecsó Krisztián kezdő történetében is, bár a karácsony igen kellemetlen körülmények között érte őket. 

Krúdy Gyula egy margitszigeti disznóölést idézett meg, Móra Ferenc Nekopogi kovácsa könnyeket csalt a szemembe, Gárdonyi Géza Jancsi dádéja vicces és megható volt egyszerre. Olvashatunk egy cselédlányról, aki egy reggel szépségében találta meg a maga csodáját, és egy gyertyácska életébe is betekintést nyerhettünk. 

A muzsikáló óra története igencsak vicces volt, és talán örökéletűnek is mondható, mert el tudom képzelni, hogy ma is előfordulhat ilyesmi. Lackfi János A postás rajong című története nagyon szívet melengető és megindító volt, éppen így Jókai Mór A koldusgyermek című története is, mely a Kis gyufaáruslányt juttatta eszembe.

Megható, szívhez szóló, szép történeteket olvastam az ünnepről,  csodavárásról, angyalokról, szeretetről, családról, emlékekről, a karácsonyról.


A csoda általában ott van mellettünk, csak észre kell vennünk, gyermekeink szeretetében, társunk kitartásában és gyengédségében, szüleink gondoskodásában. Mert ezektől nincsenek fontosabb csodák. Találjátok meg ti is a magatok csodáit és emlékeit.

Boldog Karácsonyt!

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Bea

2016. december 22., csütörtök

Babagombóc, Morzsa kutya és Plüsspuma



Három nagyon édes könyvről szeretnék írni, tulajdonképpen babakönyvek, lapozók, aranyos mondókákkal.

Nyulász Péter: A baba bab/Babagombóc
A baba bab címmel jelent meg első része az azonos című sorozatnak, amelynek most a Babagombóc és Morzsa kutya című könyvecskéjét vehetjük kezünkbe, olvashatjuk gyermekünknek.
A Babagombócban a kisbaba életének egy-két fontos, vidám mozzanatáról olvashatunk mondókákat, olyan bújós, ringatós, szeretgetős versek, és az éppen beszélni tanuló babáknak is jó és kellemes elfoglaltság ezeknek a mondókáknak a próbálgatása. Újszerű versikék, mégis annyira ismerősek, mint a régi nagy klasszikusok, a Cini-cini Muzsika, vagy a Gá-gá bíró, bumm bele Máté (nálunk ez nagy kedvenc volt). 

Nagyon dallamosak, mondogatni is jó őket, és hallgatni is nagyon jó érzés, ellazító és szórakoztató. Schall Eszter illusztrációival készült a Babagombóc, imádtam ezeket a rajzokat, pasztelles, ám mégis figyelemfelkeltető kedves rajzaival kerek egészet alkot a mondókákkal, megkeresheti rajta a baba a versben hallottakat, a mondókákon kívül még a képekkel is lehet időt tölteni, belefeledkezni és gyönyörködni. Én legalábbis gyönyörködtem, de a babák is szeretni fogják, a könyv is hasonlóan gyengéd érzéseket vált ki az emberből, mint egy édes-aranyos, hintőporillatú kisbabagombóc.

Nyulász Péter: A baba bab/Morzsa kutya
Morzsa kutya mondókái már egy kicsivel nagyobb babáknak szólnak, bár éppen olyan játékosak és harmonikus hangzásúak, mint a Babagombóc, ebben már olyan dolgokat versel meg a szerző, mint a játszótér, mindenféle bogarak, Morzsa kutya és az ősz, a hideg és egy pajkos nyelvtörő mondóka a tenyerekről. 
Az illusztrációk ez esetben is Schall Eszter munkái, egyszerűen fantasztikusak és nagyon szépségesek.


Ambrózy Zsófi: Plüsspuma
Ez a könyvecske is egy keményoldalas lapozó, amelyben a baba egy napját kísérhetjük végig, a felkeléstől, a reggelin és a sétán át egészen az elalvásig. Közben játszunk, plüsspumát gyógyítunk, rágcsálunk, megint játszunk,  majd bevásárolni megyünk Anyával. A Bevásárlós népdal az egyik kedvencem, itt úgy vélem, hogy Ambrózy Zsófi a mondókákat mondogató felnőttekre is gondolt, csempészett bele egy kis zárórát és kódokat, megmosolyogtam. 

Megyeri Annamária illusztrálta a lapozót, egyszerűek, babásak, kedvesek ezek a rajzok, olyan finom színekkel, mint amilyenekben a gyerekszobákat képzeljük el, ezért a babák igazán a magukénak érezhetik majd, no meg azért is, mert róluk szól.

Egy bűbájos könyvecske, jó kézbefogni, lapozgatni, nézegetni, és mondókázni belőle.

A könyveket köszönöm a Betűtészta Kiadónak!

Bea

2016. december 20., kedd

A fa alá...#6


Utolsó ajánlónk következik, remélem volt akinek segíthettünk ezekkel a hirtelen született válogatásokkal, ajándékot esetleg olvasnivalót találtatok köztük.


Rachel Cohn - David Levithan: Dash és Lily 12 napja

Dash és Lily második karácsonya


Dash és Lily életük legszebb karácsonyát élték át tavaly (az előző kötetben), miután különös rejtvények megfejtésével egymásra találtak. Eltelt egy év, megint küszöbön a nagy ünnep, ám úgy tűnik, most rögösebb út vezet a boldogsághoz. Lily imádott nagypapája szívinfarktust kapott, és lassú lábadozása beárnyékolja a vidámságáról híres lány mindennapjait. Még karácsonyfát is elfelejt venni. Ráadásul mintha Dashsel kezdenének eltávolodni egymástól: kapcsolatukon repedések keletkeztek. 

Dashnek tizenkét napja marad, hogy félretegye a karácsonnyal kapcsolatos fenntartásait, és megpróbálja átragasztani barátnőjére a New York utcáit belengő ünnepi hangulatot. Küldetéséhez kénytelen igénybe venni furcsa barátai, valamint Lily ellenséges bátyja, Langston segítségét is. Vajon sikerül meghozniuk Lily kedvét a karácsonyhoz? Olvadásnak indul-e a szerelmesek közötti fagyos légkör? Dash és Lily legújabb, megpróbáltatásoktól sem mentes adventi kalandjai garantáltan megdobogtatják majd az olvasók szívét.

Nehéz dolog a második részeket értékelni, mert mindenki az első rész élményét várja ismét, ugyanolyan magaslatokba szeretne mind érzelmileg, mind tartalmilag emelkedni. Nos, Lily és Dash esetében ott fejeződött be a történet, hogy elcsattant köztük az első csók és ott bóklászott körülöttük a szerelem.

Ebben a könyvben egy év múlva látjuk őket viszont, amikor éppen 12 nap van még hátra karácsonyig.  Most is felváltva olvashatjuk a gondolataikat, ami ismét nagyon tetszett. Mint ahogyan az a színvonal ahogyan ezek a fiatalok tolmácsolták felém érzéseiket, leírták a történeteiket, tehát teljességgel hozták az első részben megismert formát és minőséget.

Nem tetszett azonban Lily, de nem  a személyével, hanem a szomorúságával volt bajom, amit azonban meg is értettem. Nagypapája lerobbant, most már gyógyulgat, ő mindent megtesz, amit csak tud, de egyre gyakrabban merül fel az idősek otthonának lehetősége, ami nagyon szomorúvá teszi. Még letargikusabbá változtatja az elmúlás gondolatának lehetősége, úrrá lesz rajta a rosszkedv és nem várja a karácsonyt. Egy napra még el is tűnik. Ahol mellesleg nagyon érdekes és vicces kalandban volt része.

Nincsenek sütik és nincs kórus, nincs öröm és nincs várakozás. Ezt azonban még Dash is megelégeli és meglepi Oscarral, aki egy leendő karácsonyfa. 
Azt vettem észre, hogy két fiatal főhősünk elbeszél egymás mellett, azért nem értik egymást. Illetve nem is annyira elbeszél, hanem éppenhogy alig beszél, a jelentéktelen dolgokról sem, és a fontosakról sem osztják meg egymással gondolataikat, így távolodnak egymástól, kapcsolatuk, szerelmük szála foszladozni kezd.

Dash azonban tudja, hogy ezt nem hagyhatja, Lily pedig teljesen mást gondol, ezért még a félreértések, egymást meg nem értések is szerepet kapnak és tolják őket egy bizonyos irányba. Lilyéknél otthon is vannak problémák, a bátyja is jelentős bejelentést tesz, és Lily nem találja a sok gond között a saját boldogságát. De szerencsére ott van neki Dash...

Viszontláthatjuk a régi ismerősöket, Sofiát és Bumit, Bennyt és Langstont, Mrs. Basil E.-t, a nagypapát, Edgar Thibaud-t, az egész rokonságot, a rengeteg unokatestvért és természetesen Boriszt. Látunk még rengeteg részeg Mikulást, bűnöző kórust, sok-sok könyvtárost. Részt vehetünk a Nagy Csillámkoris Mészárláson, figyelemmel kísérhetjük Dash kalózkalandjait, miközben tanúi lehetünk annak, ahogyan helyre teszik a kapcsolatukat. 

A végén a nagy családi boldogság mellett a dolgok a helyükre kerülnek, és szerencsére a karácsony az idén sem marad el. 


Jó kis folytatás volt ez, éppen az tetszett benne, hogy nem volt minden egy nagy boldogság, hanem a jó dolgokért tenni kellett, meg kellett küzdeni, és miután elkísértük Dasht és Lilyt ezeken a küzdelmeken keresztül, mi is bizakodva tekinthetünk a jövőbe.

Szerelem, barátság, család, szeretet, tél, hóesés, ajándékok, meglepetés, finom vacsorák, bulik, egy kis magány - mi más kell egy jó karácsonyhoz, egy jó karácsonyi könyvhöz? Ezt mind megtaláltam ebben a részben, így jó szívvel ajánlom. 

A könyvet köszönöm a Tilos az Á Kiadónak!

9/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Tiniknek, fiataloknak egy szép, mai karácsonyi történet, amely róluk, fiatalokról, kamaszokról, első szerelemről, annak a problémáiról és családi gondokról is szól. Szülőknek sem árt elolvasni. Nekem határozottan jót tett. :)

Az előző részről írt értékelésünket IDE KATTINTVA olvashatjátok el!

2016. december 19., hétfő

A fa alá...#5



Még mindig tudunk mit ajánlani a fa alá, mégpedig olyan könyveket, amelyeket hamarosan mi is olvasni fogunk és a blogon majd találhattok róluk bejegyzést is.


Holden Rose: Az ellopott karácsony

Howard Mattheu különös esetei

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és ami most hiányzik nekem, az egy karácsonyi ajándék. 
Gillel közösen adtuk volna Nitának, de egyszer csak nyoma veszett. Persze nem magától vált köddé, hanem ellopták!
Ez nem egy szokványos karácsonyi történet, mert kimarad belőle a Télapó meg a csengettyűs zene. Helyette ott lesz a papi, egy zűrzavaros nyomozás és egy szemtelen szellem, akinek valahonnan kulcsa van a kémiaszertárhoz.

Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Mielőtt belekezdenél fontos, hogy tudd: ez nem mese!
Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.

Matheu és társai ismét akcióban!  Ez az a sorozat, amelyre Titusz megérkezés után azonnal lecsap és viharos sebességgel olvas el. Egyszer sem kell figyelmeztetni, hogy a napi olvasási idejéről ne felejtkezzen el, sőt inkább arra kell, hogy ne felejtsen el az olvasás mellé némi tanulást is beiktatni.

Az ellopott karácsony különösen tetszett neki. Annyira, hogy a végén meg is jegyezte, hogy ebből a sorozatból nagyon jó filmet lehetne forgatni és szerintem nem lesz-e belőle.
Gyorsan fel is tettem EBBEN a bejegyzésemben a kérdést a sorozat szerzőjének, Holden Rose-nak, aki válaszolt Titusz kérdésére. A választ IDE KATTINTVA olvashatjátok. 
Ha film még nem is, mindenesetre nagyon jó dolgok vannak készülőben, azt hiszem egyelőre ezzel Titusz is beéri.

Nem csak Titusz szereti azonban Howard Matheu és társai kalandjait, hanem én is. Szeretem  a közvetlenségét, a szöveg és a történet egyszerűségét és azt, hogy a szerző tud gyerekfejjel gondolkodni, gyerekszemmel látni, nem bonyolítja túl a dolgokat, és teljességgel elhiszem, hogy Howard Matheu - született 8 éve és hét hónapja Southamptonban - történetét, naplóját olvasom. 

Tetszenek a rejtélyek, amelyeket ki kell nyomozni, ebben a részben egyszerre két ügye is lett a nyomozócsapatnak, bár Nita a szeretetszolgálatnál végzett elfoglaltságai és más egyéb okok miatt csak az egyikben tudott részt venni. Ez pedig az iskolában napról napra nyitva lévő kémiaszertár  ajtaja, amelynek szigorúan zárva kellene lennie, ezzel szemben minden reggel nyitva találják. Ennek az ügynek a kiderítésével maga a Falábú, azaz az igazgató bízza meg Howardot és a csapatot, majd a fiúk Nitára bízzák az esetet. 

A történet karácsony előtt egy héttel kezdődik és karácsony este ér véget. Nagyon vidám szereplője a történetnek Howard nagypapája, aki a nagymamájával együtt ideiglenesen vigyáz Howardra, Gilre és Nitára. Szerettem a papit, és vicces megnyilvánulásait, ugyanakkor azzal is nagyon a szívembe lopta magát, hogy komolyan vette a gyerekek nyomozási ügyeit, sőt segített is nekik. 

Igaz, karácsony még nincs a történetben, van viszont reggelire fogyasztott majdnemfagyi, azaz csokoládéparfé, ajándékvásárlási akció, havazás, igazi téli hideg, szeretetszolgálat, izgalmas kalandok, no és egy rózsaszín sál esete. 

A nagypapa és Howard kapcsolatán keresztül megjelent az elmúlás gondolata, nagyon szépen, finoman, ettől nemcsak Howard torka szorult el, hanem az enyém is.


Tényleg ellopták-e a karácsonyt, megoldotta-e Howard, Gil és Nita az ügyeket, a papi mit tartott igazi ajándékának, és bajba került-e a történet végén a három jóbarát? Megtudod, ha elolvasod ezt rejtélyekkel teli, izgalmas, vicces könyvet. 

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: 8 éven felüli gyerekeknek, fiúknak és lányoknak egyaránt, olvasmányos, izgalmas történet. Szeretettel, barátsággal, iskolával, szülőkkel, nagyszülőkkel és nyomoznivaló ügyekkel.

2016. december 18., vasárnap

2016. december 16., péntek

A fa alá...#4


Ismét jelentkezünk ajánlónkkal, amelyben felsoroljuk, hogy nálunk milyen könyvek  kerülnek a karácsonyfa alá, és milyen jó olvasmányélmények állnak még előttünk.  Talán még ti sem döntöttetek mindenki ajándékáról, így akár találhattok egy-két ötletet is ebben a válogatásban.

Kordos Szabolcs: Airport, Hungary

Újabb különleges világba nyerhetnek betekintést azok, akik Kordos Szabolccsal tartanak ezen a kontinenseken átívelő utazáson. A hatalmas sikerű Luxushotel, Hungary szerzőjének új könyvében elárulják titkaikat a magánrepülőgépeken dolgozó magyar légiutas-kísérők, valamint megszólalnak a diszkont- és a hagyományos légitársaságok sokat látott alkalmazottai. Megosztják a szerzővel - így az olvasóval is - történeteiket a földi kiszolgáló személyzet tagjai és a mindent elnyelő gyomrú tehergépek magányos pilótái.

Szeretné tudni, miért éri meg 20 millió forintot költeni egyetlen repülőútra, ha mindössze négy percet tölt a helyszínen az ember? Kíváncsi rá, hogyan reagált a magyar legénység egy máig titokban tartott gépeltérítési kísérletre? Megismerné milyen körülmények között élnek a pilóták és a légiutas-kísérők a Közel-Keleten? Mi az igazság a Mile High Clubról?

Ha érdeklik a mindennapok 10 kilométerrel a föld felett, és a repülőtéri élet valósága, akkor az Airport, Hungaryt örömmel forgatja majd.

Ki ne figyelte volna már a csinos, szép légiutas-kísérőket némi vágyakozással, milyen jó lehet nekik, mennyit utaznak, ingyen világot látnak.  Talán volt ennek az elképzelésnek némi alapja régebben, amikor még csak a nagy légitársaságok működtek. Mint pl. egykor a Malév, de már akkor sem volt az jellemző, hogy a pilótáknak és stewardeseknek rendszeresen idejük lett volna egy kis városnézésre, látványosságok megtekintésére, hanem inkább az, hogy érkezés és a repülőgép rendberakása után irány a szálloda, az előírt pihenés, és utána egy másik járattal ismét egy új úticél, vagy éppen visszatérés a kiindulóhelyre. Azt nem állítják, hogy sosem volt, de tényleg nem ez a jellemző. 

Azért nem kell őket sajnálni, mert amikor csak alkalmat tudtak keríteni egy kis kikapcsolódásra, bulizásra, akkor éltek a lehetőséggel, hiszen munkájuk - a pilóták esetében - nagy figyelmet és erős koncentrálóképességet igényel, és hatalmas felelősséggel jár, a légiutas-kísérőknek pedig hatalmas türelemre és empátiára van szükségük, hogy a sokféle utazó emberrel megtalálják a hangot, ha valami baj, feszültség támad a fedélzeten, akkor higgadtan, nyugodtan, céltudatosan tudjanak intézkedni, ha pedig valami katasztrófa helyzet merül fel, akkor készek legyenek az utasok irányítására, felügyeletére és ápolására. Éppen ezért időnként szükségük van lazításra, kikapcsolódásra. 

Kordos Szabolcs Hungary sorozatának újabb kötetében ismét nagyon sok érdekességet, "kulisszatitkot" olvastam, megtudtam, hogy a diszkont-légitársaságok megjelenésével már ez a munka sem feltétlenül egy álomállás, a fapados gépeken szinte megszakítás nélkül repkednek a légitársaságok dolgozói, előfordul, hogy a fáradtságtól azt sem tudják, éppen hol vannak. 

Ha azt gondoljuk, hogy a légiutas-kísérők és pilóták nem félnek repülés közben, akkor bizony tévedünk. Kornél  az óceán felett nem szeret repülni, mert mindig eszébe jut a Rio de Janeiroból Párizsba tartó francia gép, amely 200 utasával zuhant az óceánba. 
A pilóták is félnek, félnek egy műszaki hibától, egy vihartól, egy légörvénytől, egy merénylettől, egy gépeltérítéstől. 

Vannak olyan légiutas-kísérők, akik már sok mindent megtapasztaltak, felrobbantották őket, behúzott futóművel köröztek a repülőtér felett, vagy a gépen történik az egyik utassal egy hirtelen rosszullét, esetleg halál. A rendkívüli körülményeket mindig higgadtan kell fogadniuk és a lehető legjobb megoldást alkalmazniuk a felmerült problémák megoldására.

Minden tiszteletem a légiutas-kísérőké és a pilótáké, akik ezeket a sokszor hatalmas monstrumokat biztonságosan eljuttatják a célállomásra, ha valami probléma merül fel, legjobb tudásuk szerint megoldják és elviselik a nagy felelősséget, ami a munkájukkal jár.

Olvastam ravasz kínai utasokról, akik rögtönzött műbalhét rendeztek egy potya business utazás reményében, de a japánok tisztaságszeretete és szerénysége nagyon szimpatikus volt. Láthattam, hogyan utaznak a közéleti személyiségek és hogyan viselkednek a világsztárok. David Beckham közvetlensége és Jennifer Anniston rejtőzködése egyaránt meglepett,  Madonna exhibicionizmusa és elvárt igényei viszont nem. 


Nagyon érdekfeszítő volt a magánlégitársaságokról olvasni és meghökkentett az a hatalmas gazdagság, amelybe egy nagyon picit beleláthattam, mert bár tudom, hogy vannak nagyon gazdag emberek, de amikor szembesülök azzal, hogy mennyire gazdagok, akkor egy kicsit mindig eláll a szavam.

Az Airport, Hungary éppen olyan érdekes, izgalmas, szinte minden kíváncsiságot kielégítő volt, mint a sorozat többi része, egyetlen hibája van csak, hogy nem volt hosszabb. :)

Köszönöm a könyvet a 21. Század Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor:  Könnyed, szórakoztató könyv, egy különleges világot mutat be, a légi alkalmozottak világát. Férfinak és nőnek, idősnek és fiatalnak egyaránt remek ajándék lehet.

2016. december 15., csütörtök

A fa alá...#3


Nagyon felkészültünk az ünnepekre, ami azt jelenti a mi esetünkben, hogy meglehetősen  sok könyv várakozik még ránk olvasásra és karácsony előtt már nem fogunk tudni mindegyikről írni. Megmutatjuk nektek őket, ha esetleg még kerestek a fa alá ajándékokat, vagy döntés előtt álltok, hogy ti magatok mit kérjetek.


Uni, az unikornis és Pött, az őskölök

Amy Krouse Rosenthal: Uni, az Unikornis

Uni, az Unikornis az egyetlen olyan egyszarvú a világon, aki meg van győződve arról, hogy kislányok márpedig léteznek.

Ez a magával ragadó unikornis történet azoknak szól, akik mernek hinni az álmaikban. Így aztán bizonyára neked is, akárhány éves vagy.

Uni egy nagyon aranyos és gyönyörű egyszarvú, aki teljesen biztos abban, hogy kislányok nem csak a mesében léteznek, nem csak kitalálták őket, hanem vannak igazi, hús-vér kislányok. Szeret róluk a könyvekben olvasni, és mindig kislányokat rajzol.

Érzi, hogy van egy kislány, aki csak arra vár, hogy barátok legyenek és csudajó dolgokat csinálnak majd együtt. Erről álmodozik naphosszat, ez a legszebb álma, de azt is tudja, hogy ez mégsem álom. Van valahol egy kislány. 

Ugyanakkor a messzeségben valóban él egy kislány, akit pedig azért nevetnek ki, mert teljes bizonyossággal állítja, hogy unikornisok igenis léteznek, bárki, bármit is mond,  és állítja ennek az ellenkezőjét, ő tudja, hogy vannak, és egyszer majd egy unikornissal legjobb barátok lesznek. 

Ez egy bűbájosan aranyos esti mese kislányoknak. Olyan kislányoknak, akik tudják, hogy vannak királylányok, királyfiak, sőt tűzokádó sárkányok is, a fűben gyönyörű tündérkék bújnak meg és csak a kislányok láthatják, ahogyan kosárkáikkal összegyűjtik a friss harmatot a kert virágairól,  mint ahogyan a katicabogarakkal is csak ők beszélgethetnek, és néha a békává varázsolt királyfiakkal is szóba elegyednek. 

Ezek a kislányok azt is tudják, hogy az unikornisok léteznek, ez nem mese és várnak rájuk valahol a szivárvány másik oldalán, de az is lehet, hogy csak a szomszédos réten. 


Ezt a gyönyörűszép könyvet a kislányok imádni fogják, és bár a hirtelen jött vége meglepett kicsit, de azt gondolom, hogy az álmot már nekünk, olvasó anyukáknak, csillogó szemmel hallgató kislányainknak kell megvalósítani, az unikornist nekünk kell megkeresni és megtalálni, akár minden nap más és más módon kereshetjük meg, újra és újra összebarátkozhatunk Unival, az édes, bájos Unikornis-lánnyal. 10/10

És képzeljétek, Uninak már dala is van, éppen az olvasás után találtam rá:



Karácsonyi ajándékfaktor: Kislányoknak nagyon megbecsült ajándék lehet, ha szeretik a csillogó-villogó, bájos, aranyos pónikat, unikornisokat és mindenféle hasonló mesebeli lényeket. Garantáltan sokszor ismétlős esti mese lesz!


David Elliott: Ez Pött (az őskölök)

Őskölök bátor. Mamut gyapjas. Sztori NAGY!

Dániel András író-illusztrátor most fordítóként remekel - őskölök nyelvet ölt. A gyerekszáj már az őskorban is mosolyogtató furaságait Pött történeteiben élvezhetjük.

Ha az előző könyvet kislányoknak javasoltam, akkor ezt kisfiúknak illene ajánlanom, de úgy gondolom, hogy Pött, az őskölök és Mamusz, a gyapjas mamut kalandjai egyaránt érdekelni fogják a kisfiúkat és kislányokat is. 

Nagyon aranyos és vicces történet, igazi őskori nyelven tolmácsolva. Láthatjuk, hogyan nő fel együtt Mamusz, a kicsi mamut és Pött, a kisfiú. 

Mosolyoghatunk azon, hogy Pött anyája nem szereti, ha Mamusz bemegy a barlangba, mert szőröl és büdöl. Meg tisztára nem szoba! Nagy, sőt hatalmas dolgokat hagy a barlang padlóján. Ezért Mamusznak mennie kell a barlangból.

Pött azonban imádja a mamutot, mindenféle dolgokat talál ki, hogyan tudná az anyukájával is megkedveltetni. Próbálkozásai nagyon viccesek, ám eléggé balul sülnek el. Egészen addig, amíg egy nap történik valami, egy nagyon veszélyes dolog.

Mamusz, akkor nagy tettet hajt végre és anya most már beengedi a barlangba. Azaz beengedné, ha.... de ezt most nem árulom el, olvassátok el ti magatok is.



Szeretetről, barátságról szól ez a kedves történet, az én gyerekeim nagyon szerették kicsi korukban az olyan meséket, amikor valamilyen állat és egy gyerek volt a főszerepben, és néha még el is érzékenyültek az ilyen mesék olvasásakor. 

Tökéletes esti mesének, több képpel, mint szöveggel, a képek nagyon hatásosak, kedvesek és szépek, szerintem a gyerekek imádni fogják.  10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Kisfiúknak és kislányoknak, ovisoknak és még kisebbeknek, biztos vagyok benne, hogy egyik kedvenc esti meséjük lesz.

A könyveket köszönöm a Betűtészta Kiadónak!

2016. december 14., szerda

A fa alá...#2


Nagyon felkészültünk az ünnepekre, ami azt jelenti a mi esetünkben, hogy meglehetősen  sok könyv várakozik még ránk olvasásra és karácsony előtt már nem fogunk tudni mindegyikről írni. Megmutatjuk nektek őket, ha esetleg még kerestek a fa alá ajándékokat, vagy döntés előtt álltok, hogy ti magatok mit kérjetek.

Az év természetfotói - Magyarország 2016

A naturArt - Magyar Természetfotósok Szövetsége 2016-ban immár huszonnegyedik alkalommal írta ki a nemzetközi szinten is számon tartott fotópályázatát. 
A Saubermacher - Az Év Természetfotósa 2016 pályázatra beérkezett több, mint háromezer pályamű minden eddiginél magasabb színvonala ezúttal is igazolja, hogy a magyar természetfotózás nem véletlenül tartozik a világ élvonalába. 

A fotóművészet egyik legösszetettebb és legtöbb fáradsággal járó ágának hazai és határon túli képviselői alaposan kitettek magukért, amit látványosan bizonyítanak azok a rendkívüli fotók, amelyek újra és újra meghökkentenek, elgondolkodtatnak, vagy épp megnevettetnek bennünket. 
Az év természetfotói Magyarország 2016 album - a korábbi esztendők gyakorlatához hasonlóan - ezúttal is pályázat legjobb képeiből nyújt lebilincselő válogatást az olvasóknak.

Nem is gondolnánk, hogy Magyarországon mennyien foglalkoznak természetfotózással. Mennyi mindent rendelnek alá a fotósok, akár hobbifotósok, akár profik egy-egy tökéletes kép elkészítésének. Évekig is várnak, "vadásznak" a tökéletes képre, ami azonkívül, hogy egy fotó, megszólítja az embereket, megmozdít bennük valamit és képesek hosszasan elmélázni felette, gyönyörködni bennük.
Elválasztva
A kép a Duna árterén készült.
Sajnos nagyon sok kerítés van az erdőben - a fiatal faállományok védelmében.
Fotó: Utassy György
Ezt tettem én is ezzel a csodálatos albummal. Nem tudtam betelni a képekkel, gyönyörűek, varázslatosan szépek. Érezhető rajtuk, hogy ezek a fotósok jól ismerik a természetet, és nem csak ismerik, hanem tisztelik is, hiszen csak a kellő ismerettel és tisztelettel tudják felkutatni azokat a helyszíneket, ahol megtalálják a témájukat. A természetfotózás nagyon sok kitartást és türelmet kíván, hiszen sokszor órákig, de akár napokig állnak lesben egy helyen, hogy elkapják a pillanatot az örökkévalóságnak.

Az album elején az Év Természetfotósait is megismerhetjük, majd pedig kategóriánként a képeket. Nagyon-nagyon tetszett, hogy a képek készítésének körülményeit is ismertetik az alkotók pár szóval, amivel még közelebb kerülnek hozzánk ezek a fantasztikus alkotások. 

Jégvarázs
Régi vágyam volt a jégmadár fotózása. Idén januárban ez végre sikerült is, egyik barátom jóvoltából.
Mivel igencsak röpködtek azon az éjjelen a mínuszok, ezért nem volt kérdés, hogy egy fagyos csipkebogyóág
legyen a jégmadaram leszállója.
Fotó: Litauszki Tibor

Minden tiszteletem a fotósoké, akik meglátták, megkomponálták ezeket a gyönyörű pillanatokat, és sokszor nagy bátorságot is tanúsítottak a képek elkészítése érdekében. Gondolok itt például a víz alatti fotózásokra, vagy barlangi denevérfotózásokra, de egy medvét sem kockázat nélküli tevékenység megközelíteni.

A sokszínűség jellemző az albumban összeválogatott fotókra. A pillanat szépsége mellett tobzódhatunk a színekben, soha nem látott madarakat láthatunk, közelről nézhetünk egy őz szemébe, vagy elgondolkodhatunk azon is, hogy meddig mennénk el egy kép elkészítéséért. Hagynánk-e, hogy a hiúz elkapja az őzet és beteljesedjen az őz sorsa, miközben megörökítjük a természet körforgásának egy kegyetlen pillanatát. Azt hiszem a fotósok tudják, mit kell tenniük, hiszen mint már írtam jól ismerik  a természetet. 

Szemtől szemben
A darázs már jó ideje incselkedett a jégmadárral, amikor végre éppen egy síkba került a madár
szemével, így sikerülhetett egy képen mindkettőt élesben megörökítenem. Nem sokkal később a jégmadár, megunva a szemtelen darazsat, egy hirtelen mozdulattal odébbtessékelte a szemtelen rovart, aminek köszönhetően aznap
már nem is tért vissza.
Fotó: Kis Dávid

Lenyűgözve néztem az apró hangyákat, szitakötőket, méheket, és döbbentem rá arra, hogy mennyire megvan a saját életük, a maguk egyáltalán nem lebecsülendő küzdelme a mindennapi betevőért, miközben a hétköznapokban csak tudomásul veszem, hogy már megint itt egy hangya és türelmetlenül elhessegettem. A békákat még ezeknek a tökéletes fotóknak a segítségével sem kedveltem meg, de nagyon tisztelem azokat, akiknek nincsenek ilyen kicsinyes emberi gyarlóságaik és meglátják ezeknek az állatoknak a szépségét, és nekünk is megmutatják őket. 

Az eltűnt falu
Alig három évtizeddel ezelőtt a templom harangja a falu közepén magasodó dombra hívta a híveket.
Az ércbányászat, a vélt haszon miatt a teljes falut elköltöztették, és a helyét elárasztották a réz- és
aranybányászat melléktermékével. Az alkalmazott technológia, a környező patakokba ömlő szennyező
vegyszerek különleges színekben festik meg az erdélyi Verespatak közelében található iszaptározó felületét.
Fotó: Dezső László
Gyönyörű fotók készültek Magyarországon is, de határokat átlépve igazán különleges képeket láthatunk. Elsüllyesztett falut az erdélyi Verespatak közelében, japán darvak megérkezését pihenőhelyükre a Kushiro Marshland Nemzeti Parkba, selyemcápát a dél-szudáni vizekből vagy egy delfinrajt az egyiptomi partoknál. 

A könyv végén pedig két oldalon át, munka közben láthatjuk a természetfotósokat, elleshetünk néhány műhelytitkot, és megbizonyosodhatunk arról, hogy valóban kitartás, találékonyság és türelem is szükségeltetik a jó természetfotó elkészüléséhez.

Óriásrétisasok viadala
Óriásrétisasok harcolnak a zsákmányért Rausu település kikötőjében.
(Siretoko-félsziget, Hokkaidó, Japán)
Fotó: Kércz Tibor
Hatalmas élmény ezt az albumot végiglapozni és élvezni a szépséget, gyönyörködni a bámulatos és időnként megrendítő alkotásokban, csodálni és tisztelni a természetet. Másodszor végignézve pedig talán még nagyobb élmény.

Az könyvet köszönöm az Alexandra Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Pazar karácsonyi ajándék lehet bárkinek. Fotósnak, nem fotósnak, természetet, állatokat kedvelőknek, fiataloknak és felnőtteknek, férfiaknak és nőknek. Azt gondolom, nincs olyan ember, akit ez a könyv ne venne le a lábáról. 

2016. december 13., kedd

A fa alá... #1


Mivel nagyon sok könyv várakozik ránk még olvasásra és karácsony előtt már nem fogunk tudni mindegyikről írni, megmutatjuk nektek őket, ha esetleg még kerestek a fa alá ajándékokat, vagy döntés előtt álltok, hogy ti magatok mit kérjetek. 

Katerina Diamond: A tanár

Egy előkelő devoni fiúiskola igazgatóját holtan találják az épület aulájában: felakasztotta magát. Néhány órával korábban egy csomagra bukkant az íróasztalán, és azonnal tudta, ki és miért üzent neki így. Sőt azt is; elérkezett a vég.
És ez csak az első a furcsa halálesetek vagy éppen a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok sorában, amelyeknek az exeteri rendőrség két nyomozója: a sokat tapasztalt Imogen Grey őrmester és a társa, Adrian Miles próbál a végére járni. Ahogy egyre jobban belegabalyodnak a korrupció és a hazugságok hálójába, minden egyes lépéssel közelebb kerülnek egy félelmetes titokhoz, amelyet évtizedek óta őriznek a közösség legbefolyásosabb tagjai. És amikor a két rendőr végül rájön, valójában mi is motiválja a gyilkost, vajon tényleg meg akarja majd állítani őt?

Katerina Diamond Angliában hatalmas sikert aratott regénye hátborzongatóan izgalmas, feszültséggel teli olvasmány erőszakról, bűnről és bosszúról.


A történetünk egy kegyetlen gyilkossággal kezdődik, vagyis igazából egy öngyilkosságnak látszó gyilkossággal, az írónő úgy alakította a dolgokat, hogy míg mi tudjuk, hogy a devoni iskola igazgatója nem önszántából akasztotta fel magát, és itt valami sötét és titokztatos dolog veszi kezdetét, a könyvbeli rendőreink még mit sem sem sejtenek erről.

A könyv cselekménye és történése két, kezdetben egymástól teljesen különálló szálon indul el.
Először megismerhetjük a zsaru Adrian Milest, aki éppen egy nehéz éjszakán van túl, hisz a reggel mellette fekvő nő neve sem jut eszébe. Amellett, hogy megtudjuk róla, hogy egy éjszakai ragadozó, tinédzser fiát és a volt feleségét is megismerhetjük. A válása óta, még nem igazán sikerült közel kerülnie a fiához, s a munkahelyén sincs minden rendben. 
És mindezekhez még az is hozzájön, hogy a nyakába varrtak egy új társat, a felvágott nyelvű és titokzatos Imogen Grey szeméjében.
Ők ketten kezdetben egy különös kegyetlenséggel meggyilkolt férfi ügyében kezdenek nyomozni, de nem éppen hivatalos módon, és nem igazán hivatalos eszközökkel. S időközben rájönnek arra is, hogy nem is olyan rossz páros ők, s szépen lassan megnyílnak egymás előtt is.

Adrienen és Grey-en kívül megismerhetjük még Abbey-t is, aki preparátorként dolgozik egy múzeumban. Egy visszahúzódó fiatal lánynak tűnik, aki a munkáján kívül nem törődik a körülötte lévő világgal, s az emberek társaságát sem igényli különösebben, remekül elvan a preparálásra váró kis állatokkal. 

Abbey magányos kis világába érkezik meg Parker, és ő is bekapcsolódik Abbey múzeumi munkájába, a lány kezdetben nem örül a férfinek, de aztán ahogy jobban megismerik egymást rájönnek, hogy több közös van bennük, mint azt hitték.

Közben Abbey visszaemlékezéseiből megismerhetünk egy fiatal, nyitott lányt, aki még nem kerülte az embereket, és nem menekült a magányba, a fiatal egyetemista Abbey-t is, és megtudhatjuk, hogy lett ebből az életvidám lányból magányos, megkeseredett felnőtt nő.
Abbey története, múltja, manapság sajnos nagyon aktuális témákat feszeget, jól bemutatva a meghurcolt áldozatok érzéseit, fájdalmait.

Mindeközben a történetben egymást követik a kegyetlenebbnél kegyetlenebb gyilkosságok, de a gyilkos személyének kilétéről vannak már sejtéseink, ám minél jobban megismerjük a meggyilkolt áldozatokat, annál jobban szimpatizálunk vele. A jó és rossz kifejezések teljesen összekavarodnak bennünk és a titokzatos, kegyetlen módszerekkel dolgozó gyilkosnak szurkolunk.


Adrien és Imogen nyomozása is egyre mozgalmasabbá válik, mígnem a könyv külön-külön futó szálai szépen össze nem érnek egy izgalmas végkifejletben. 

Elgondolkodtató, kemény, drámai történet, erős karakterekkel, és érdekfeszítő módon adagolt eseményekkel.

A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!

8/10

Zsófi

Karácsonyi ajándékfaktor:
A krimik és lélektani thrillerek kedvelőinek ajánljuk, olyanoknak, akik nem riadnak vissza a kegyetlenkedésektől és a borzongástól, és szeretik az elgondolkodtató, izgalmas történeteket.

2016. december 12., hétfő

Stella Caldwell: Roald Dahl csodálatos világa

Történetek, találmányok és teremtmények kézikönyve

Mi volna, ha létezne egy briliáns ötletekkel, csodálatos szereplőkkel és színes képekkel teli könyv, amelynek minden részletét Roald Dahl világa ihlette?

Hát, ez az a könyv.

Olvassátok el Twit asszony madárpitereceptjét, fedezzétek fel Vonka Vilmos aranybilétáját, és élvezzétek Trunchbull kisasszony fegyelmezési módszereit. 

Roald Dahl világa tele van csodás szereplők szokatlan leveleivel, furcsa tárgyakat fotózó kíváncsi fényképészekkel és elképesztő esetekről tudósító újságkivágásokkal - és mindezeket Quentin Blake mesés képei kísérik. 

Minden korú emberlénynek lehengerlő szórakozás!

Amikor megláttam, hogy van egy ilyen kézikönyv, amely nagy kedvencem Roald Dahl történeteinek, találmányainak és teremtményeinek állít örök emléket, azonnal tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. 

Gyönyörű kivitelezésű könyv, puha borítója egy nagy becsben tartott fotóalbumra emlékeztet, vagy egy nagyon kedves, nagyrabecsült naplóra, amelyben összegyűjtjük kedvenc emlékeinket, legyenek azok újsághírek, újságból kivágott képek, fotók, leírt történetek, receptek.

Az album elején a nagy mester, Roald Dahl életéből láthatunk fotókat és ismerhetünk meg olyan részleteket, amelyeket nem biztos, hogy tudtunk, mert tulajdonképpen apróságnak tűnik, de egy ilyen nagyszerű író esetében mégis fontos. Például, hogy Roald Dahl mindig ceruzával írt egy sárga jegyzettömbbe.  A meséit a gyerekei ihlették, a számukra kitalált történetek szökkentek szárba és lettek belőlük nagyszerű regények, novellák.

Nagyon rokonszenves szokása  volt az írónak, hogy fiatal korában minden ebédhez megevett egy tábla csokoládét, majd a csokipapírokból ezüst golyóbist gyúrt, ami egyre nagyobb és nagyobb lett. Biztos vagyok benne, hogy a csokiimádatából pattanhatott ki a Charlie és a csokigyár ötletete. 

A könyvben szépen felsorakoznak Roald Dahl gyerekeknek írt meséi, történetei, mindegyiket megismerhetjük röviden, összefoglalva, nagyon érdekes dolgokkal kibővítve és jegyzetekkel, korabeli újságcikkekkel ellátva. Fantasztikus, titkos recepteket is találtam a könyvben, amelyeket nagyon szívesen kipróbálnék, pláne, hogy egy varázslathoz szükséges, de sajnos nem tudom hogy juthatnék egy halott boszorkány koponyájához, mert ez az egyik fő összetevő. 

A James és az Óriásbarack című történet számomra új felfedezés volt, de sajnos hamar rájöttem, hogy azért, mert nincs meg magyar fordításban, pedig nagyon figyelemreméltó történetnek tűnik, szívesen olvasnám. Belépőjegyek, újságíróigazolvány, korabeli hajóorvosi jelentés, fantasztikus gyűjtemény kísérte e könyv bemutatását.  

A Danny, a szupersrác oldalain ismét remek dolgokat találtam, ilyen a babakocsi szabadalma, ami a fácánfogáshoz kiváló. Ez a történet egy novellagyűjteményből volt ismerős, nem tudtam, hogy külön könyv is készült belőle. Innen is látszik, hogy Roald Dahl rajongásom ide vagy oda, ismereteim hiányosak vele kapcsolatban, még nekem is tudott újat mutatni ez a nagyszerű könyv. 

A Charlie és a Csokigyár ismertetése, a kapcsolódó tárgyak összegyűtjése sem maradhatott ki, így találunk az oldalon egy eredeti, aranybilétás Wonka csokit (ne örüljetek, nem csokit, hanem csokifotót), egy cilinderkészítő mester névjegykártyáját, és olvashatjuk Vonka Vilmos úr találmánya, a pöttyös por okozta kalamajkáról szóló tudósítást is, és megtudhatjuk a Vonka-elixír titkos receptjét, ami pontosan húsz évet fiatalít a kipróbálóján. A pontos adagolás nagyon fontos.

No de nem számolok be részletesen a könyv tartalmáról, hiszen ezt úgyis látni kell, kézbe kell fogni, meg kell tapintani, tanulmányozni kell a részleteket,  de azt még elárulom, hogy találkozhattok Matildával, a barátságos Óriással, a roli-poli madárral és megtudhatjátok, hogy a létra nélküli Ablaktisztító Kft.-nek és Hamphshire hercegének milyen közös ügye lehetett.


A könyv végén pedig egy kis borítékban személyes üzenet várt Roald Dahltól. Nem csak ezért fogom nagy becsben tartani ezt a könyvet, hanem a benne lévő fantasztikus dolgokért is, a hangulatos és egyedi Quentin Blake illusztrációkért, a lebilincselő, különös történetekért és azért, hogy újból és újból végiglapozhassam, tanulmányozhassam. 

A könyvet köszönöm a Scolar Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Roald Dahl kedvelőinek kötelező darab! Ajánlom olyan gyerekeknek, akik még nem ismerik Roald Dahl műveit, mert ettől az érdekes és egyedülálló albumtól garantáltan megjön a kedvük, hogy elolvassák az író gyerekeknek írt műveit. És természetesen olyan gyerekeknek is, akik már ismerik és szeretik a szerzőt. Roald Dahl kedvelő felnőttek is nyugodtan felírhatják a karácsonyi kívánságlistájukra. :) Szép, igényes, pazar ajándék. 

2016. december 11., vasárnap

2016. december 10., szombat

Kimberley Freeman: Parázs-sziget

1891-ben Tilly Kirkland viharos házassága tragikus véget ér. A bűntudattal küszködő lány a távoli Parázs-szigetre menekül, ahol a kis Eleanor Holt (Nell) nevelőnője lesz. 

Nell édesapja, a jóképű özvegy börtönparancsnok felkelti a lány érdeklődését. Tilly küzd a múltjával, az érzéseivel és a titokkal, amelyet egész életében hordoznia kell.

Aztán feltűnik a kertben egy furcsa rab, Hettie, és Tilly élete különös fordulatot vesz. De vajon minden az, aminek látszik? 

Több mint száz évvel később a bestsellerszerző Nina Jones igyekszik megírni soron következő könyvét. Ihletet keresve vonul el a Parázs-szigetre.
Vagy lehet, hogy csak menekül? Vajon milyen bűnök nyomják  a fiatal író lelkét?

A Vadvirágok lányai és az Álom-öböl szerzőjének legújabb regénye ismét Ausztrália egzotikus tájaira  csábítja az olvasót.

Az írónő összes eddig megjelent könyvét elolvastam, természetes volt, hogy ez sem maradhat ki a sorból. És a következő sem, és az azután következő sem. :) Kimberley Freemant már eddig is kedveltem, de most már teljes meggyőződéssel jelentem ki, hogy helyet kapott a kedvenc írónőim - Lesley Pearse, Kate Morton, Katherine Webb, Jojo Moyes - sorában 

Nagyon szép, megrendítő történet volt és bár a történet szálai múltban és jelenben játszódtak, a múltbéli szál volt a nagyon meghatározó, az erőteljesebb, igaz, hatással volt a jelenre is. 

Három nőt, illetve két nőt és egy nőiesedő kislányt ismerhetünk meg a könyvben. Nina Jones írónő képviselte a jelent, aki elvonult Parázs-szigeteki házába, hogy túllendüljön írói válságán és magánéleti problémáin. A házat vihar tépázta, ezért felfogadta Joe-t, a bálnakutatót, aki kisfiával élt a szigeten, hogy segítsen rendbe hozni, felügyelje a felújítást. Julian nagyon aranyos kisfiú, hamar leveszi lábáról Ninát, de Joe sem hagyja hidegen a lányt, aki nemcsak az írói ihletét nem találja, hanem a dédnagyanyja eldugott naplórészleteit is keresi a régi házban.

Eleanor Holt, azaz Nell a másik meghatározó szereplője a történetnek, a félárva, ám nagyon éles eszű kislány, aki mellé édesanyja halála után megérkezik Tilly, hogy a kislány mellett nevelőnői feladatokat lásson el. 

Tilly és Nell története nagyon megindító volt.  Tilly félelmében menekült a szigetre, végső elkeseredésében kereste magának ezt a nevelőnői állást. Szörnyű megrázkódtatások érték, az élete nem úgy alakult, ahogyan lánykorában megálmodta, és egyre elkeserítőbb lett a helyzete, egészen addig, amíg be nem következett egy olyan tragédia, ami miatt menekülnie kellett. Szegény Tillyre időnként nagyon haragudtam a naívsága miatt, a gondolatai és a tettei is hagytak kívánnivalót maguk után, de beláttam, hogy az 1890-es években a nők helyzete ugyancsak kiszolgáltatott volt. Ha nem állt mellette férfi, szülő, férj vagy fiútestvér, akkor nem is tudott volna megélni, hová menni, egyszerűen a nőknek nem volt saját életük. Ebből adódóan önálló gondolataik sem nagyon, nem nagyon tudtak volna boldogulni egy férfi családtag segítsége nélkül. Ekkoriban a nőknek még tényleg tűrniük kellett.

A Parázs-szigeten lévő Starwater House-ban azonban új fejezet kezdődik Tilly életében, Nellt hamar megszereti és Nell édesapja is nagyon kedvesen viselkedik vele. Életének előző fejezete miatt azonban állandóan rémálmok gyötrik, úgy érzi, sosem nyugodhat meg, nem szabadulhat fel a lelke, ő már sosem lehet boldog. 

Az írónő nagyon jól keveri a szálakat, és míg a könyv elején csupán a történet olvasmányosságáért, fordulataiért olvastam lelkesen, az utolsó harmadban már annyira izgalmas is lett, hogy le sem tudtam tenni, mindenképpen meg kellett tudnom, hogy szolgáltat-e igazságot az élet, és van-e remény boldogságra a legelkeserítőbb helyzetekben. 


A múlt szála nagyon szépen ért össze a jelennel, igazán szívet melengető és felemelő volt, ahogyan Nell vágyait, terveit dédunokája Nina megvalósította, miközben ő is megtalálta a maga útját.

Fordulatos, cselekményes, érzelmekkel teli történet volt, szerelemmel, szeretettel, örömmel és bánattal. Kalandos események, a korra jellemző sajátosságok tették nagyon sokszínűvé a történetet.

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Tökéletes választás a női regények kedvelőinek, de nem zárnám ki a férfiakat sem, amennyiben nem riasztja el őket egy néha hisztis, néha akaratos, helyét és boldogságát kereső nőszemély.