Életregény
Rejtő Jenőről mind ez idáig nem született még ilyesfajta biográfia, legfeljebb jobb-rosszabb élettöredékek. Talán még senkiről sem írtak le annyi téves információt, legendás, már-már mesés történetet, mint Rejtő Jenőről. Ő maga is nagymértékben forrása volt ezeknek, hiszen gyakran ferdített az igazságon, amikor önmagáról írt vagy nyilatkozott. A különböző szerzők aztán gyakran egymástól is átvették ezeket a mítoszokat, amelyek így ma már széles körben elterjedtek.
Ebben a kuszaságban próbál rendet teremteni e könyv szerzője, aki felveszi ugyan P. Howard utánozhatatlan, szórakoztató stílusát, de bemutatja Rejtő komoly oldalát is, a csillagászatról a a modernizmuson és freudi pszichoanalízisen át Tesla és Edison találmányáig terjedő tudományos érdeklődését, ritka szociális érzékenységét - valamint kisiklott házasságait, testi és lelki problémáit éppúgy, mint szenvedélyes futballszeretetét, féktelen kártyamániáját, legyőzhetetlen nikotin-, kávé-, alkohol- és amfetaminfüggőségét.
Az alapos kutatómunkával készült életrajz minden eddiginél teljesebb és pontosabb kronológiát állít fel Rejtő életéről. A hivatalos dokumentumok, magánlevelek, a kortársak beszámolói és Rejtő írásai alapján évről évre, eseményről eseményre, szinte napról napra haladva hitelesen mutatja be a szerző kalandos életét - rávilágítva számtalan mára elfeledett tényre (hányan voltak valójában a Reich testvérek, hová járt Jenő iskolába, merre utazott, belépett-e a légióba, mi volt "öngyilkossága" valódi háttere stb.), kiemelve azt, hogy Rejtő gyermekkori traumái, felnőttkori élettapasztalatai, tudományos ismeretei és az általa mindenkor szorosan figyelemmel kísért aktualitások miként épültek be műveibe.
El kell mondanom már a legelején, hogy egy könyv elolvasása után közvetlenül nem szoktam kritikákat, véleményeket elolvasni, amíg meg nem írtam a saját véleményemet. Most azonban az történt, hogy miközben Rejtő Jenőről kerestem fotókat, véletlenül belefutottam egy-két kritikába és meglepődtem. Mert nekem minden hosszúsága, részletessége ellenére igazi kikapcsolódást nyújtott a könyv, nem untam, nem éreztem erőltetettnek azokat a részeket sem, ahol Rejtő Jenő saját írásai lettek beépítve a történetbe.
Szeretem az életrajzokat és szeretem a napló formátumban írt könyveket. Nos ez egy naplóformátumban megírt önéletrajz volt, és ez nálam már fél siker. A másik felét maga a történet alkotta. Számomra igazi csemege volt, sokszor folytattam értekezést közben nagyfiammal Bencével, - aki már előttem elolvasta a könyvet - egy-egy fordulatnál, eseménynél, hogy szerinte ez igaz-e, vagy éppen egy másik eseménynek mennyi a valóságalapja. A könyv végén láttam a rengeteg felhasznált irodalmat és azt gondolom, hogy a szerző nagyon alapos, kiterjedt kutatómunkát végzett ahhoz, hogy ez a könyv megszülethessen.
Megismerhettem Rejtő Jenőt, akiről a könyvein kívül semmit nem tudtam, azokat is valamikor 20 évvel ezelőtt olvastam. Mostanában Rejtő Jenő képregények kerültek a kezembe, de ezek alapján is azt gondoltam, hogy elég nagy koponya, aki ennyi poént tud csak úgy ontani magából. Bence a könyv befejezése után jó pár Rejtő regényt is beszerzett a könyvtárból és gyorsan el is olvasta őket. Velem együtt boldogan olvasgatja képregény formában is.
De térjünk vissza Rejtő Jenőhöz, akit gyerekkorától kísérhetünk végig egészen a munkatáborban bekövetkezett haláláig. Rövid élete volt, de az micsoda élet volt! Már gyermekkorában színészkedett, majd később felvételt nyert Rákosi Szidi színésziskolájába, ahol viszonylag hamar kiderült, hogy nem nagy tehetséggel rendelkezik ezen a téren, így inkább úgy gondolta, író lesz belőle.
Elindult világot látni, azaz előbb Berlinben színészkedett, színdarabírást tanult, majd továbbállt, járt Prágában, Hamburgban, Franciaországban, Korzikán. Közben mindenféle munkákat vállalt a lócsutakolástól kezdve a parkettáncon át a cementgyári segédmunkáskodásig. De dolgozott vándorcirkuszban, volt kézimunkákkal házaló ügynök és hajómunkás is.
Arról megoszlanak a vélemények, hogy ténylegesen szolgált-e az idegenlégióban, e napló szerint csak ellátogatott Afrikába és kívülről nézett meg egy helyőrséget, nem szolgált a légióban.
Hazatérése után keresett színpadi szerző, csak úgy ontja magából a rövid darabokat, jeleneteket, poénokat. Nagyon pezsgő irodalmi életet élt, székhelye a Japán kávéház barátjának tudhatta Kabos Gyulát, Karinthy Frigyest és a képzelt naplója szerint József Attilát. Hogy mindez igaz volt-e vagy bőven volt benne feltételezés nem tudhatom, de én azt gondolom, hogy Matuscsák Tamás könyve hűen tükrözte a 20-as és 30-as évek kulturális, társadalmi és gazdasági világát, Rejtő Jenő bohémságát, aki minden pénzét elkártyázta, elitta. Sokszor partnerei voltak ebben a költő- és írótársai.
Új információ volt számomra, hogy a híressé vált regényeit már a háború ideje alatt írta, nagyon termékeny író volt, iszonyú gyorsan írt. Talán érezte, hogy sietnie kell. Nem értem, hogy miért nem menekült el, amíg tehette volna...
Nekem tetszett Rejtő Jenő elveszett naplója, és éppen a részletessége volt az, ami miatt szerettem nap, mint nap belemerülni, nem vádolhattam a szerzőt felületességgel és elnagyoltsággal, nagyon alapos emlékeket, történeteket kaptam Rejtő Jenőről.
Keresgélés közben ráakadtam erre a Rejtő Jenő által írt jelenetre, jót nevettem:
A könyvet köszönöm a Noran Libro Kiadónak!
9/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése