A kezdő régész, Joan Seabrook gyermekkori álma végre beteljesedni látszik, amikor lehetősége nyílik arra, hogy ellátogasson Maszkat ősi városába. A lány egy tragédia elől menekül Ománba, ahol reményei szerint végre feltárhatja a sivatagi erőd, Dzsabrín titkait.
Omán azonban a múltban ragadt - a kemény és rejtélyes országban épp harcok folynak, így hát nem hagyhatja el Maszkat környékét, és a kutatásra sem kap engedélyt. A lány csalódottságát csak az enyhíti, hogy megismerkedhet gyermekkori példaképével, a híres felfedezővel, Maude Vickeryvel, aki súlyos titkot hordoz. A két nő közötti barátság egyre jobban elmélyül, és Joan mindinkább Maude történeteinek a bűvkörébe kerül. Felizzik benne az idős asszony meséi által felkeltett kalandvágy, és szinte elemészti a sóvárgás, hogy végre elsőként léphessen olyan földre, ahol nyugati ember még sosem járt. Mindezzel azonban olyan eseménysort indít el, amely végül talán katasztrófához vezet...
Katherine Webb könyveire jellemző a jelen és múlt összevetése, párhuzamos síkon való megismertetése. Ebben a könyvében is így volt, nagyon feszültségkeltően váltogatta a két kor eseményeit. Amikor már egészen beleéltem magam az egyik eseménybe, teljesen felfokozott hangulatba kerültem, akkor vége lett Joan történetének és kezdődött Maude Vickery története, ami hasonlóan lebilincselő lett a fejezet végére.
Két erős nő történetét ismerhetjük meg ebben a lenyűgöző regényben. Az egyik Joan, aki vőlegényével az ománi Maszkatba utazik, hogy édesapja halála után beteljesítse gyermekkori álmát, elutazzon az Ezeregyéjszaka meséinek helyszínére. Kislánykora óta vágyott arra, hogy utazó, felfedező lehessen, hála édesapjának, aki mindig ebből a könyvből mesélt neki és öccsének, továbbszőtte a meséket, két gyermeke Daniel és Joan pedig lenyűgözve hallgatta estéről estére.
A másik nem mindennapi nő Maude Vickery, akinek történetét az 1890-es évtől követhetjük nyomon. Egy fantasztikus élet tárul a szemünk elé, Maude útja a sivatagban egyszerre mesés, ámulatba ejtő és hihetetlen. A cél, amit kitűzött maga elé, a Rab-el-Háli sivatag átszelése, alapjában is egy nagyon kétséges vállalkozás volt, nőként azonban szinte lehetetlennek tűnt. Hogyan történt, hogy nem ő jutott át legelőször a sivatagon, hanem Nathaniel Elliot, aki szinte Maude családjában nőtt fel, Maude apja pártfogásába vette a félárva fiút, szinte sajátjaként bánt vele. Maude testvéri érzelmeknél azonban többet érzett a fiú iránt.
Egyrészről tehát volt Maude nagyon izgalmas, csodálatos története arról, hogyan boldogult a sivatagban nőként, férfiakat irányítva, másrészről pedig Joan, aki az 1958-as években akarta a maga első felfedezését, a saját első útját megtenni, de a maszkati helyzet nem igazán volt erre alkalmas a helyi hatalmi harcok miatt.
Egyre közelebb került Maude-hoz, akinek egy olyan szívességet tett meg, ami később az egész életét megváltoztatta. Beteljesíti-e álmát, hogy elsőként léphessen az áhított hegyre? Miért olyan fontos, hogy megtehesse ezt?
Az öccse Daniel is éppen Maszkatban állomásozik, a brit hadsereg színeiben, mely hadsereg a szultánt támogatja a harcokban, míg az elégedetlen, helyi őslakosok a szultán hatalmát szeretnék megdönteni.
Mi történt Joan öccse és édesanyja között az apja halálát követően?
Miért maradt Maude örökre az országban és miért nem tért haza Angliába?
Titkok, melyeknek nem szabad kiderülni és titkok, amelyeknek napvilágra kell kerülni.
Bátorság és vakmerőség jellemezte mindkét nőt, bizonytalanság és a szerelem utáni vágy, a bizonyosság megismerése hajtotta őket. Miközben a világot akarták felfedezni, rájöttek, hogy ugyanolyan fontos önmagukat megismerni, hogy megtalálhassák a boldogságukat.
Katherine Webb stílusát már-már szépirodalminak mondanám ebben a könyvben. Nagyon tetszett, szerettem olvasni, és most, az értékelés írásakor visszavágyom a könyvben megismert különleges világba.
Lenyűgözött a könyv sokszínűsége, nagyon egzotikus helyszíneken jártam a történet olvasása közben, sivatag, oázisok, áthatolhatatlan hegyek kerültek utamba, ahol Maude, tevék és beduinok voltak az útitársaim.
A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése