Kate Andersen Brower: A rezidencia

Magánélet a Fehér Házban

 - Kennedytől Obamáig -

Senki sem érti és ismeri úgy az Egyesült Államok elnökét, mint azok a férfiak és nők, akik a Fehér Ház mindennapi üzemeltetéséről gondoskodnak. Történeteik, amelyek ötven évet, tíz adminisztrációt és számtalan kisebb-nagyobb válságot ölelnek, most először kerülnek nyilvánosságra. 

A komornyikokkal, a szobalányokkal, a főszakácsokkal, a virágkötőkkel, a portásokkal és más alkalmazottakkal, valamint egykori First Ladykkel és elnöki családtagokkal készített, több száz órányi interjúból merítve Kate Andersen Brower a Fehér Házhoz lojális, elhivatott szakemberek csoportját mutatja be. Ők azok, akik fényűző díszvacsorákat vezényelnek le, készenlétben állnak a külföldi méltóságok látogatásai alatt, gondoskodnak az elnöki család gyermekeiről, és teljesítik az elnöki pár minden kívánságát, legyen az bármilyen bonyolult, vagy esetenként megdöbbentő.

Teljesen véletlen módon éppen tegnap fejeztem be ezt a könyvet és elárulom, hogy nem igazán követtem figyelemmel az amerikai elnökválasztást megelőző csatározásokat és hatalmi harcokat, de amikor tegnap reggel szembejött velem a hír, hogy most döntik el az amerikaiak, hogy ki legyen a következő négy évben az elnökük, akkor gondoltam, hogy ez a bejegyzés a mai napra tökéletes választás. 

Bejegyzésem írásakor még nem tudom ki költözik a beiktatása után a Fehér Házba, csak azt hogy Hillary Clinton némileg esélyesebbnek mondható, és  ha ő nyeri az elnökválasztást, neki nem lesz ismeretlen terep a rezidencia.

Kate Andersen Brower könyvében nincs politika, nincsenek választási harcok, elnökök és first ladyk vannak, férfiak és nők, férjek és feleségek, apák és anyák. Egy kicsit erről az oldalukról is megismerhetjük Amerika első embereit, milyenek, mint emberek, hogyan viselkednek a négy évig otthonukként szolgáló Fehér Házban, amikor "otthon" vannak, amikor a magánéletüket élik. Vagy próbálják élni, mert nem mindenki tud természetesen és fesztelenül viselkedni és élni szobalányok, komornyikok, házvezetők és más alkalmazottak hadával körbevéve. 

A könyvben szereplő és a Fehér Házban dolgozó férfiak és nők nem költöznek ki négy év után a rezidenciáról, volt köztük olyan, aki több, mint 50 évet húzott le ott, és még nyugdíjasként is visszajár kisegítő személyzetként. Mert a Fehér Házban dolgozni sokuknak nagy megtiszteltetés és dicsőség, nem is lehet egykönnyen bekerülni, szinte az állások is családi alapon öröklődnek tovább, vagy pedig ismerni kell egy szobalányt, egy komoly pozícióban lévő komornyikot vagy egy házvezetőt ahhoz, hogy egyáltalán álllásinterjúra kerülhessen sor.

A szerző olyan emberekkel készített interjúkat, akiknek még személyes emlékeik vannak a Kennedy, a Johnson, a Nixon, a Ford, Carter és Reagan családról. Még időskorukban is megkapóan lojálisak az elnöki családokkal szemben, tehát nagy, szaftos pletykákat ne várjunk a könyvtől, annál inkább érdekességeknek és megható emberi dolgoknak lehetünk szemtanúi. 

Megrázó volt Kennedy elnök halálának napja, a Fehér Ház alkalmazottai életük legrosszabb emlékeként tartják nyilván a napot, és közelről látthattuk  Jackie Kennedy méltósággal viselt gyászát és a tennivalókat, amikbe belekapaszkodott ezekben a napokban. Vagy az alkalmazottak szemével láthatjuk szeptember 11-et, mi is ott lehetünk a rezidencián és megtudhatjuk mi történt azon a szörnyű napon.

Láthatjuk az elnökök és elnöknék örömeit, szomorúságát, reggeleit és estéit, furcsa szokásait. Megtudhatjuk, hogy Hillary Clinton kedvence a mokkatorta és amikor szomorú vagy rosszkedvű volt, pl. a Monika Lewinsky-botrány idején mindig ezzel vigasztalódott, ezt kért a fő cukrászmestertől. Arra a titokzatos esetre nem derül fény, mitől volt véres Bill Clinton feje és egy könyv is ugyanazon a reggelen.  

Mit gyűjtött Nancy Reagan és mennyire rigolyás volt, ha gyűjteményéről volt szó, vagy éppen Kennedyék fiatalos lazaságáról is olvashatunk. Megtudhatjuk milyen pályát alakíttatott ki  George H.W. Bush a rezidencia gyepén, és melyik sport volt az, amelyben hetente többször is versenyzett a Fehér Ház alkalmazottaival.

Elcsodálkoztam azon, hogy az új elnök beiktatásának egyazon napján déli 12 óráig kell kiköltözni a leköszönő elnöki családnak és 18 órára beköltözni az új elnöki kompániának. Természetesen nem ők maguk hajtják végre a költözést és a ki- és bepakolást, de mire a beiktatási ünnepség véget ér, már a berendezett új otthonukba térnek vissza a meghívott vendégsereggel, hogy tovább folytathassák az ünneplést.

Hogy milyen bútorokkal rendezhetik be a rezidenciát, milyen egy elnökcsemete élete, mit csinál egy házvezető, milyen kapcsolatban van az elnöki családtagokkal egy komornyik és mit látnak a szobalányok, melyik család hogyan alakítja a hétköznapi menüt és hogyan az ünnepit, melyik elnök imádta az elviselhetetlenül erős víznyomást zuhanyozáskor és melyik volt az, aki nem jött zavarba, ha éppen egy komornyik ruha nélkül találta? Ilyen és ehhez hasonló nagyon érdekes dolgokat olvashatunk ebben a könyvben.

Közben betekinthetünk életekbe, szomorúságokba, örömökbe, sikerekbe és néha álnokságba is. Megismerhetjük  a Fehér Ház időszakos lakóit, az elnöki családokat, akik néhány évre költöznek be és azokat az embereket, akiket az állandó lakóinak neveznek, a rezidencia dolgozóit, akik nélkül a beköltöző család ugyancsak magányosnak és tehetetlennek érezhetné magát. Ők a Rezidencia motorja, akik nélkül a ház nem működne. 

A könyvet köszönöm a Gabo Kiadónak!

10/10

Bea