Fűszeres illatok és géppuskatűz. Egy gyönyörű, fügefalevelekkel díszített ékszer rejtélye. A huszadik század első három évtizede: az első világháború, nőmozgalom a világban és erőszakellenes mozgalmak Indiában.
Ritkán áll módunkban a történelem egy adott szakaszát több, ennyire ellentétes nézőpontból szemügyre venni. Kajjam a brit hadseregben harcol, de sebesülése után az indiai erőszakmentes mozgalom híve lesz. Vivet eleinte csak a régészet és a vonzó Tahszin bej érdekli, de ahogy a történet eseményei sűrűsödnek, egyre komolyabban képviseli azt a nézetet, hogy egymás kultúráját tisztelni és védeni kell, akár saját kultúránk ellenében is. A világ éppen attól lesz élhetőbb hely, ha a különbségek nem ellentét forrásai, hanem egy közös kincsestár felbecsülhetetlen darabjai.
A huszadik század első felében járunk, de visszanyúlunk a perzsa Dareiosz idejébe, mert a régészek egy abból a korból származó fejéket keresnek. Illetve keresnének, ha nem zavarná meg őket a háború. Közben barangolunk Pesavárban, járunk a Mesélők utcáján, hallunk versbe szedett legendát, látjuk a piacot, részesei leszünk családi és utcai jeleneteknek. És annak is, hogyan mészárolják le a brit katonák az erőszakmentes mozgalom híveit, aztán hogyan vonulnak ki az országból. A bőrünkön érezzük az olajfákkal párbajozó szellőt.
Ez a könyv egy számomra eléggé ismeretlen történelmi időszakba és helyre repített el. Mert nem mondhatom, hogy nagyon ismerném az első világháború idején az Indiában és Pakisztánban történő eseményeket. Még a közelmúlt ott történt eseményei is elég távoliak nekünk, nemhogy egy évszázaddal ezelőttiek.
Nagyon egzotikus és lenyűgöző történelmi regény volt, aminek köszönhetően nemcsak egy évszázadot, hanem évezredeket utazhattam vissza az időben, nyomon követve Dareiosz egyik kincsét, amit egy Szkülax nevű férfinak ajándékozott szolgálataiért. Ez a kincs egy fügefalevelekkel és fügékkel díszített ezüst fejék volt.
Ez a fejék fogja össze a történetet, ezután kutatnak hőseink, a fiatal Vivian Rose Spencer, akinek apja - fia nem lévén - mindent megadott a lányának, lehetővé tette, hogy tanulhasson, hogy régészként tapasztalatokat szerezzen a világban. Apja legelőször is Tahszin bejhez küldi el az Oszmán Birodalomba, hogy részt vehessen az ottani ásatásokban. Viv imádja a munkát és éppen kezdett gyengéd érzelmeket táplálni Tahszin bej iránt, amikor közbeszólt a háború, Vivian-nek haza kellett utaznia Angliába.
Nővérként dolgozott, majd egy Tahszin bejtől kapott levél nyomában egyszercsak Pesavárban találja magát, ami akkoriban brit gyarmat volt. Innentől beszippantotta Vivet is és engem is Pesavar ősi történelme, az itt élő emberek annyira távoliak és érthetetlenek voltak nekem, ennek ellenére lenyűgözve olvastam történetüket.
Beleláthattam Kajjam életébe, akit a brit hadseregben szerzett sérülése után leszereltek. Próbáltam megérteni tetteinek és gondolatainak mozgatórugóját, megérteni az ottani kultúrát, ahol a nő a férfiak szemében csak egy mozgó fehér sátor, ahol a férfiak bűnnek érzik ránézni egy nem családjukbeli nőre, még akkor is, ha egy átláthatatlan fehér lepel borítja őket.
Nagyon tetszett az öccse, Nadzsíb életszeretete és tudásvágya, szorítottam neki, hogy elérje, amit akar.
Ennek a három embernek az életén, annak is egy epizódján keresztül lehetünk részesei egy nagyon idegen, nagyon ismeretlen ország történelmének. Miközben ők a múltat kutatják, keresik Szkülax, azaz Dareiosz kincsét, a jelen tragédiákon, lázadásokon, értelmetlenségeken át történik, alakítja a jövőt, és mindenki a részese lesz, ha akarja, ha nem.
Függetlenségi törekvések, vallási mozgalmak, női egyenjogúsági kérdések, egyszer csak ott találjuk magunkat mindennek a közepében, és tehetetlenül kapkodjuk a fejünket, élünk át tragédiát, harcokat, mert hiszen mást nem is tehetünk. Mi csak a múlt szemlélői vagyunk ebben a történetben, akárcsak Vivian és Nadzsíb, de ők belekavarodnak az akkori jelen tragikus eseményeibe is.
A történet nyomasztó, álomszerű, lassan csordogáló. Mégis, valamiért lenyűgözött, elvarázsolt. A Mesélők utcája, A Csízek és a körtefák utcája, A Fogorvosok utcája, Az Ezüst utcája, a távoli hegyek, a lágy szellő, a gyümölcsök, a tüzes színű virágok, az ezeréves történelem, mind-mind valamiféle ezeregyéjszaka világába repített el.
A könyvet köszönöm a Tarandus Kiadónak!
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése