1946-ban járunk, amikor szerte a világon fiatal nők ezrei kelnek útra, hogy csatlakozzanak a háború idején megismert vőlegényükhöz, férjükhöz. Sidneyből is több száz ifjú asszony tart Angliába, a Victoria fedélzetén. A hajó nem pompás óceánjáró, hanem sok viszontagságot látott repülőgép-hordozó, melyen egész seregnyi tengerész és tiszt szolgál, illetve utazik, szigorúan elkülönítve a női részlegtől.
A négy főszereplő - Frances, a zárkózott ápolónő, a gazdag családból való, elkényeztetett Avice, a komolytalan alig 15 éves Jean és az őszinte, nyílt természetű Margaret - egy kabinba kerül, s a hathetes utazás alatt mindent megtudnak egymásról és önmagukról. Sorra kiderül, hogy mindenkinek van valamilyen féltett titka, és a múlt bonyodalmait csak még terhesebbé teszik a jelen váratlan fordulatai, melyek akár egészen új irányba terelhetik a lányok életét. Hogy az átélt örömök, félelmek és megpróbáltatások után végül mindenkinek jól alakul-e a sorsa, az csak sok év elteltével derül ki...
A világszerte méltán rendkívül népszerű Jojo Moyes ebben a megtörtént eseményeken alapuló, érzelemgazdag regényében is mesteri ügyességgel szövi egymásba a történet szálait. Olvasói ismét bátran a szereplők útitársául szegődhetnek, a közös utazásban bizonyosan nem fognak csalódni.
Ismét egy fantasztikus könyvet olvashattam Jojo Moyestől. Nyugodtan kijelenthetem, hogy semmiféle elfogultság nem munkálkodik bennem, amikor azt mondom erről a könyvről, hogy egy csodálatos, érzelmekkel teli könyv volt, szomorú is voltam és boldog is, nevettem és sírtam, tehát a szerző nem hazudtolta meg magát, hozta a megszokott formáját és egy imádnivaló történetet adott nekünk ismét.
Jojo Moyes még 2005-ben írta ezt a történetet, a nagymamájának Betty McKee-nek ajánlotta, aki hetven évvel ezelőtt megtette ugyanezt az utat és a könyvet a személyes emlékei ihlették.
Egy igazi vintage regény volt, benne a kor asszonyaival, lányaival. Azokkal az ausztrál lányokkal, akik feleségül mentek egy hazájukban harcoló angol katonához rövid ismeretség után. A háború végeztével a családok egyesítése céljából sor került a hadifeleségek Angliába szállítására. Szemtanúi lehetünk nagy érzelmeknek, mert ezek a lányok, mind bizonytalanok, ott kell hagyniuk szeretett családjukat, egy alig ismert férfiért, akit már több hónapja, esetleg van már egy éve is, hogy nem láttak. A szerelem már nem olyan fényesen ragyog a távolság fényében és talán már a férjük arcára sem emlékszenek annyira. Vagy ha igen, akkor is ott munkál bennük a bizonytalanság, hogy fognak-e még tetszeni a férjüknek, az szereti-e még őket, várja-e, akarja-e ezt a sebtiben kötött házasságot.
Miután a lányok elbúcsúznak a családjuktól, kezdetét veszi nagy utazásuk. 655 ausztrál hadifeleség indult útnak, 1100 férfi az útitársukés tizenkilenc repülőgép. Így ismerjük meg a babát váró, már nagy pocakos, mindenkivel törődő, nagyon kedves Maggiet, a felsőbb körökbe született, kissé fennhéjázó Avice-t, a titokzatos ápolónőt, Francest és a nagyon fiatal Jean-t, akik négyen egy kabinba kerülnek. Már az utazási körülményeik is eltérnek más hasonló hadifeleségek útjaitól, ugyanis a megszokott utasszállító hajók helyett nekik egy repülőgépszállító anyahajó jutott, ahol nem az utasok kényelme a legelső szempont.
Azért a hajó kapitánya igyekszik mindent elkövetni, hogy a nők jól érezzék magukat, bár nem örült a feladatnak, amikor kiderült, hogy több száz nőt is kell szállítania hajóján. Az út nem telik el bonyodalmak nélkül és a hosszú, hathetes után a lányok személyes sorsát is megismerhetjük, megtudhatjuk kiből hogyan lett hadifeleség, milyen életet hagyott hátra Ausztráliában.
Természetesen egy-két férfiszereplőnek is megismerhetjük közelebbről az életét, követhetjük a hajón töltött napjaikat, kétségeiket, lelki megpróbáltatásaikat és izgulhatunk a lányokért, hogy ne kapjanak "Nincs szükség rá, ne jöjjön" táviratot az utazás közben.
Remek korrajz is a könyv az 1946-os évek társadalmának gondolkodásáról, a nők helyzetéről, a háború utáni életről, a leszerelt katonák lehetőségeiről.
A történetnek volt egy jelenben játszódó nagyon kevéske kerete is, ami szerintem nagyon jól ölelte körbe a könyv cselekményét.
Bár nem mindig értettem a lányokat és nem is mindig értettem velük egyet, és néha idegesített is némelyikük, de ezt természetesnek gondolom ott, ahol több száz nő van, hozzátartozott a történethez, így volt nekem hiteles. A fejezetek elején valós részleteket olvashatunk korabeli újsághírekből, könyvekből.
Nagyon tetszett a könyv, megható, érzelemdús és érdekes utazás volt ezekkel a lányokkal osztozni a régi és új életük közötti eseményekben, szomorúságukban, reményeikben, de legfőképpen csodálni bátorságukat. Szerelem, barátság, szeretet és humor jól megfért együtt Jojo Moyes könyvében, nagyszerű volt.
A könyvet köszönöm a Cartaphilus Kiadónak!
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése