A kissé bogaras Don újabb nehézségekkel találja szembe magát, amikor feleségül veszi Rosie-t, akivel nyomban New Yorkba költöznek.
Egy nap a lány bejelenti, hogy terhes, Don pedig nekilát, hogy kiderítse miként kell apának lenni; konzultál szakértőkkel és barátokkal, kikérdez egy terapeutát és kutat az interneten, de végül ismét sikerül magát bajba sodornia.
Szerteágazó teendői közepette csak egyvalakivel nincs ideje foglalkozni, Rosie-val...
Ha egy történetnek második része is születik, akkor lehetetlen dolog elkerülni az elsővel való összehasonlítást. A Rosie projekt egy nagyon szórakoztató könyv volt, imádtam benne szinte mindent. Arról írt bejegyzésünket IDE KATTINTVA olvashatjátok el.
Ebben a kötetben Rosie babát vár. És ettől a ténytől, mintha mindkét szereplő megváltozott volna. Mindamellett, hogy nagyon szórakoztató volt Don kalandjait olvasnom, tényleg hangosan nevettem sokszor a könyvet olvasván, annyira képtelen kalandokba keveredett Don és annyira tetszett a négyek baráti társasága, ami valahogy kialakult, többször is kiakasztott, olyan idegesítően viselkedett. De nemcsak Don, hanem Rosie is. Sőt, talán még rá jobban bírtam haragudni.
Mintha eltűnt volna az a Rosie, akit az előző részben megismertünk, aki tudja, hogy milyen Don, hogy milyen csomagot kapott ezzel a házassággal. Az előző részben már azzal is tisztában volt, hogyan működik Don, miként tálalja neki a dolgokat, hogyan tegyen fel kérdéseket, ha azt akarja, hogy a férfi megértse és érdemi válaszokat adjon. Ebben a részben pedig mintha mindent elfelejtett volna, egyszerűen egy hisztérika volt. Magyarázhatjuk ezt a terhesség kiváltotta hormonokkal, a gyerekkori hatásokkal, de nem értettem Rosie-t igazán.
Miért várta Dontól, hogy úgy viselkedjen, mint egy átlagos férfi, amikor tudta, hogy nem az. Tudhatta volna, hogy teljesen máshogy fog reagálni a terhesség hírére. Ami egyrészt nagyon szórakoztató volt, és komikus helyzeteket szült Don ténykedése a babával kapcsolatban, de néha már túl idegesítő is volt ugyanezen tevékenykedése. Azonban én tudtam, hogy ő ilyen, és ezért napirendre tértem eme idegesítő dolgok fölött.
Ebben a részben sokáig úgy éreztem és valószínűleg a szerző is ezt akarta, hogy Don és Rosie elmennek egymás mellett, nem találják azt az utat, amiről a babavárás letérítette őket, vagy ha meg is találták, akkor soha nem egyidőben voltak rajta.
A végén azért helyére kerültek a dolgok, Don saját kezdeményezéseire és indokaira is fény derült, és reménykedhetünk, hogy ez csak egy átmeneti nehézség volt kettejük között.
Azt gondolom, hogy méltó utódja volt ez a könyv az első résznek, majdnem olyan jó is volt, mert azzal, hogy a szereplők idegesítettek, a helyzetek néha kiakasztottak, éppenhogy elérte a célját a könyv. Sokat elmélkedtem rajta, érzelmeket váltott ki belőlem, és az nem a könyv hátránya, hogy a szereplők kicsit kiléptek önmagukból, a történet egyszerűen így alakult.
9/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése