Valcsicsák Zoltán: Álmomban Bhutánban ébredtem

A himalájai Bhutáni Királyság a Föld egyik legtitokzatosabb és legelzártabb országa, ahova csak kevés magyar jut el. Érintetlen természet, megmászatlan hegyóriások, elzárt völgyek, ritka növény- és állatfajok, hófehér gleccserek, rohanó folyók és szubtrópusi dzsungelek jellemzik. Egy mesebeli kis ország, ahol a király csak 1999-ben vezette be az internetet és a televíziót, és 2008-ban a demokráciát.

A Mennydörgő Sárkány Földje a tantrikus buddhizmus utolsó mentsvára is, ahol lélegzetelállító kolostorerődök, több ezer kegyhely, évszázados hagyományok biztosítják az itt lakók lelki üdvét. A szerencsés utazót változatos túraútvonalak, elszigetelt apró falvak, kedves, egyszerű emberek, és a magyar ízlésnek is igen csípős csilipaprikás ételek is várják. És egy rendhagyó fejlesztési politika: a Bruttó Nemzeti Boldogság.

A szerző személyes utazásokon, kalandokon, álmokon és találkozásokon keresztül részletesen mutatja be Bhután nevezetességeit, történelmét, buddhista vallását, királyait, hagyományait, és napjainkban zajló gyors fejlődését. A hiánypótló könyv Bhutánba repíti az olvasót, illetve segít megtervezni az utat erre a távoli és elvarázsolt vidékre.

Bevallom, az olvasás elkezdésekor csak sejtettem merre lehet Bhután, ezért legelső dolgom az volt, hogy megkerestem a térképen. Kína és India  között fekszik ez a kis ország, mely körülbelül feleakkora, mint Magyarország, népessége pedig nem éri el a 750.000 főt. 

Az elmúlt hetekben többször is jártam Bhutánban. Mindennap sikerült egy kicsit lélekben elutaznom és szinte ott éreztem magam ebben a csodálatos országban. Mindezt Valcsicsák Zoltánnak köszönhetem, aki egy fantasztikusan sokszínű, nagyon alapos és igazán tartalmas könyvet írt Bhutánról, az ott tartózkodásairól, kalandjairól, túrázásairól, a bhutáni emberekről és önkéntes munkájáról. 

Szándékosan olvastam lassan a könyvet, minden napra beosztva, mert annyira jó volt naponta elővenni és belemerülni ennek az  egzotikus országnak az életébe, a szerzővel tartani az útjain, részletes leírást kapni gyönyörű helyekről, nagyszerű emberekről, és a mienktől teljesen másfajta világról, nagyon különböző életfelfogásról.  Ahol még élnek az évszázados hagyományok, a szellemi és emberi értékek nagy megbecsülésnek örvendenek. A bhutáni emberek nagyon a szívembe lopták magukat Zoltán leírásán keresztül, barátságosságuk, nyíltságuk, derűjük, vendégszeretetük  és vidámságuk igazán szívmelengető volt. Szerintük a boldogság a fejben van.
Irigylésre méltó, hogy az országba nem törtek be a multik, nem hajtanak az emberek az anyagi javakért, anélkül törekednek a boldogságra, hogy gazdagságra, felhalmozásra vágynának. Példaértékű a természet és az ember kiegyensúlyozott kapcsolata. Csodálatra méltó az a tény, hogy törvény van arról, hogy az ország 60%-ának mindenkor zöldnek kell maradnia. 

A szerző nagyon sok helyre kalauzol bennünket, ahol megismerhetjük közelebbről ezeket a különleges embereket, meglátogathatjuk vele a zarándokhelyeket, a kolostorokat, olvashatunk focizó, fürdőző és több évig meditáló szerzetesekről, vallási ünnepekről, buddhizmusról, királyokról, legendákról. 

Valcsicsák Zoltán mindent el akart nekünk mondani Bhutánról, ezért a könyvet több részre tagolta. Az elején saját személyes élményein, önkéntes munkáján, a bhutáni embereken, a gyönyörű épületeken, a kolostorokon, a csörteneken, a mindenhol vidáman lengedező színes imazászlókon, az imamalmokon, a nemzeti ételeken és italokon keresztül mutatja meg nekünk az országot, és vele együtt próbáljuk megfejteni Bhután titkát, azt, hogy egy könyv elolvasása és a fotók nézegetése után miért érzi azt az ember, hogy ez tényleg egy olyan hely, amit legalább egyszer az életben személyesen látnia kell. Bár a turizmus nem elterjedt az országban, nem is olyan egyszerű engedélyt kapni és nem is olcsó, de álmodozni mindenképpen érdemes róla. 

Megtudhatjuk a könyvből, mi a vérmosoly titka, mi az a doma, milyen a vajas tea, és az arának hívott házi szeszbe hogyan kerül tojás. Miként került a magyar gulyás Bhutánba és milyen kicsi a világ?

Miután elkísértük a szerzőt ezekre a fantasztikus utakra, láthattunk takint, borzonghattunk a padláson tanyázó lakótársaitól és elképzelhettük a lávaköves fürdő jótékony hatásait, gyarapíthatjuk ismereteinket Bhután történelmével. 

A könyv második felében a buddhizmus lényegéről, kialakulásáról és elterjedéséről, meghatározó történelmi személyekről, a bhutáni királyokról, a demokratizmus kialakulásáról olvashatunk, ami 2008-ban történt. /Mintha a múltból került volna elő Bhután! /

Megtudhattam, hogy mi az a Bruttó Nemzeti Boldogság, mi a boldogság definícója a bhutániak szerint. Népességről, nyelvekről, vallásokról, egészségügyről, építészetről olvashatunk és aminek nagyon örültem, ételrecepteket is megoszt velünk a szerző, amiből egyet-kettőt biztos ki fogok próbálni. 

Turisztikai tanácsokat is kapunk a könyv végén. Mit kell tenni abban az esetben, hogyan kell elindulni, ha valakit az a szerencse ér, hogy elutazhat Bhutánba. Amikor pedig már ott van, milyen turistautakat járhat be, mely illemszabályokat érdemes betartania, milyen a közbiztonság, és milyen telefon- és internetlehetőségek vannak.

Órákig tudnék még mesélni Bhutánról, egyszerűen elvarázsolt a Mennydörgő Sárkány földje, szépsége, tisztasága, ősisége, hagyománytisztelete, önállósága és bizony még az is nagyon tetszik, hogy annyira elzárt, nehezen megközelíthető. Őrzi a nyugalmát, a szabadságát, a boldogságát.

Nagyon köszönöm Valcsicsák Zoltánnak, hogy megismertetett ezzel az ámulatba ejtő, varázslatos országgal, valamint hogy egy ilyen változatos, sokoldalú, figyelemre méltó könyvet olvashattam. Ajánlom mindenkinek!

A könyv végén lenyűgöző fotókat találunk, ahová nagyon sokszor lapoztam hátra olvasás közben. Majd megtaláltam ezt a videót, amelyben a szerző fotóiból készült kisfilmet láthatjuk, bhutáni zenei aláfestéssel. Ennek örültem meg csak igazán.;)

A szerzőről és a könyvről ezen az oldalon tudhattok meg többet:

http://bhutanbook.strikingly.com

10/10

Bea