Egy csendes, szürke szombat délelőtt Livy holtan találja legjobb barátnőjét, Juliát, akihez a gyermekeivel látogatóba érkezett.
Jóllehet az összes bizonyíték öngyilkosságra utal, Livy képtelen elfogadni a a hivatalos döntést, az emlékeiben Julia ugyanis harsány volt, szókimondó, élveteg, polgárpukkasztó és életigenlő, egyáltalán nem depressziós. Néhány gyanús körülmény miatt Livy kutakodni kezd, és váratlanul azzal a döbbenetes lehetőséggel szembesül, hogy Juliát ugyanaz a személy gyilkolhatta meg, aki tizennyolc évvel korábban Livy húgával is végzett.
Miközben kétségbeesetten küzd, hogy megértse a múltbéli tragédiákat és összetartsa roskadozó házasságát, Livy a gyilkos nyomába ered, akiről gyanítja, hogy közeli kapcsolatban áll ővele és a családjával. De ha ez igaz, megbízhat-e még bárkiben? Például Julia eltitkolt szerelmében. Vagy akár saját szeretett férjében, aki talán többször is megcsalta, mint ahányat bevallott. Amikor pedig végül hajmeresztő, képtelen döntés elé állítják, azt is végig kell gondolnia: elég erős-e ahhoz, hogy önmagában megbízzon.
Úgy látom ezt most nálunk a letehetetlen, kék borítójú thrillerek időszaka volt, Anya nemrég fejezte be az Ördögi játszmákat, én az Éles tárgyakat, most pedig következett a szintén kék borítós és szintén letehetetlen Bennem megbízhatsz. :)
Sophie McKenzie már az előző könyvével is jól meglepett minket, így megörültem neki, mikor láttam, hogy jön a második könyve magyarul, annyira, hogy végül csak hónapokkal később olvastam el... :) De ez igazából csak a többi sorára várakozó könyv hibája volt.
Az írónő az előző könyvével magasra tette a lécet és az elvárásaimat is vele szemben, de szerencsére ez a története is letehetetlenül izgalmas volt, peregtek a lapok, nem tudtam szabadulni a könyvtől, míg a végére nem értem.
Nem szeretek ilyen hasonlatokkal élni, de most megteszem, számomra, Sophie McKenzie most már hivatalosan is a brit Gillian Flynn-é lépett elő, egyszóval imádom őt is. :)
A két írónő között annyi a különbség, hogy míg Flynn regényeiben tobzódnak a zakkant, őrült személyiségek, addig McKenzie könyveiben általában csak a gyilkos eszelős pszichopata. A főhősnők pedig megbízhatóan épelméjűek és hétköznapiak. A nagy kiszámíthatatlan csavar pedig nem hiányozhat Sophie könyveiből sem.
Történetünk főszereplője, az üdítően és megnyugtatóan hétköznapi Livy, akinek napjai egy főállású családanya megszokott kiszámíthatóságával telnek. Évekkel ezelőtt megcsalta a férje, amin még így évekkel később sem tud túllépni, éppen csak kamaszodó lánya meg szinte pokollá teszi az életét.
Itt most muszáj szót ejtenem erről a kamaszlányról, Hannah-ról. Akit utáltam, meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben, olyan utálatosan viselkedett Livyvel.
Erre most Anya biztos ingatná a fejét és azt mondaná, hogy én is szoktam így viselkedni másokkal, amit nagy hangon tagadnék, de magamban elismerném, hogy ez bizony sajnos így van, de az ilyenek után magamat is meg tudnám fojtani egy kanálvízben...
Az a lényeg, hogy szerintem ha egy szereplő ilyen heves érzelmeket képes kiváltani belőlünk, akkor az nagyon jól ki van találva, jól van megírva és Hannah ilyen volt.
Ezen a kibírhatatlan kamaszlányon kívül volt még egy őrült gyilkosunk is, akinek sokáig homály fedte kilétét, beteg elméjének gondolatait viszont nem, mert a szerző egy-egy fejezeten keresztül ide is betekintést engedett nekünk.
Először csak szépen lassan bontakoztaki Livy nyomozásának részletei, majd egyszer csak őrült fordulatot vettek az események, új szereplők, új nyomok, új kérdések tűntek fel, egyszóval esélytelen volt betartanom a minden fejezet elején meghozott fogadalmamat, hogy ez lesz az utolsó, amit elolvasok, utána megyek a dolgomra... :)
Ahogy haladt a történet, egymást követték az idegborzoló jelenetek, én már mindenkit meggyanúsítottam valamivel, képtelenebbnél képtelenebb elméletek keltek életre a fejemben a gyilkos kilétével kapcsolatban, de miután eljutottam odáig, hogy az előbb említett kamaszlánynak, Hannahnak csak nincs semmi köze a gyilkosságokhoz, olyasmi történt velem, ami egyébként nem szokott.
Rájöttem, hogy ki a gyilkos! :) Aztán arra, hogy az írónő valószínűleg direkt így akarta ezt, de azért így is büszke voltam magamra és ez amúgy sem vett el semmit a történet élvezhetőségéből.
A pörgős, izgalmas letehetetlen thrillerek kedvelőnek mindenképpen ajánlom ezt a regényt, és azoknak is, akik esetleg nem kedvelik a véres, durva gyilkosságos thrillereket, mert ilyen szempontból ebben a könyvben kevés van ezekből a dolgokból.
9/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése