Octave Mirbeau: Egy szobalány naplója

A francia Octave Mirbeau legendás regénye száz éve újra és újra megihleti a filmvilág nagyjait, Jean Renoir és Luis Bunuel is filmet forgatott belőle. Megjelenésekor pornográfnak minősítették, pedig "ebből a maró szatírából hiányzik az érzéki hatásra való számítás", csupán "féktelenebb, szilajabb, illetlenebb, megvadultabb, mint más" - írta róla a Nyugat hasábjain Ambrus Zoltán.  2016-ban újabb filmváltozat kerül a magyar mozikba is.

Kedves Célestine!

Igazad lehetett, amikor azt írtad, hogy a gazdasszonyod nem adja kézbe a leveleidet, mert ez már a harmadik levél, mit írok neked. Ezt ezúttal Monsieur Mauger kapitány címére, Rose kezébe címzem, de én nem bíznék meg a helyedben bennük sem. Egy gazda, aki megeszik mindenféle dögöt, és egy pletykafészek házvezetőnő nem a legmegbízhatóbb párosítás. Még ha szomszédok is, és ők maguk ajánlották fel, akkor sem. Attól, hogy annak az embernek sok pénze van, még lehet egy alávaló. Na de isten büntesse meg őket, ha elolvassák, száradjon ki a szemük. Én mondom Lucy, a te barátnéd, akivel az Irgalmas Nővéreknél eltöltött idő örökre összeköt bennünket. Azt is nekik köszönhetjük, hogy most írhatunk egymásnak, és azt is, hogy szolgálhatjuk a gazdag urakat, moshatjuk a gatyájukat és lehúzhatjuk a sáros csizmájukat. Jaj, nézd el nekem, hogy ilyen borúlátó vagyok, de nem jött Justin vasárnap, ez nagyon sokat ront a kedvemen. 

Igen, gondoltam én, hogy visszahúz majd a szíved Párizsba, nem való ott neked az isten háta mögötti Prieurében elbújni, még akkor sem, ha jó gazdáid lennének, de így még annyi keresnivalód sincs ott. A gazdasszonyod egy fösvény, zsugori, aki még a fűtést is sajnálja tőled, és a szilvát is megszámolja. Ugráltat, kiabál, brrr, még rágondolni is rossz. Valóságos pokol lehet ott neked. A Monsieur sem jobb,  ahogy mondod, az asszony bábja, mit bábja, kapcája,  hiába mond neked szépeket és akar megejteni, ne foglalkozzál te vele drága Célestiném, mert akkor mehetsz utána az angyalcsinálóhoz. 

Tudom, tudom, nem tudsz a szerelemnek ellenállni, de emlékezz vissza, Jean, az a szép komornyik fiú is hogy összetörte a szívedet. Meg Monsieur George is...

Hogy tetszik a levélpapír, a Madame asztalán találtam, maradt még neki elég. Érzed milyen jó szaga van? Még egy kis csipkét is elvettem, olyan sok van neki, észre sem veszi, majd elcserélem Jullyval, hogy a madame ne ismerje fel. 

Itt nem olyan unalmas az élet, mint nálatok, a gazdáim hamarosan a nyári lakba költöznek, még nem tudom visznek-e magukkal, vagy itt kell maradnom az ezüstöt pucolni. Az asszonyom az elhelyező irodából a minap hozott egy fiatal fruskát, a gazda azt akarja magukkal vinni. Tudom én, hogy a szoknyája alá nyúlkál majd, én meg mán nem hagyom magam. 

Ha nekem is lenne egy olyan Josephem, mint neked, akkor neki hagynám. Nem is hihető, hogy van olyan férfi, aki nem akarja. Még azt mondja házasság után, na ezt azért nehéz elhinnem drága Célestinem.  De ha te mondod, biztos így van, nekem nem szoktál hazudni, csak az úrnőknek és a gazdáknak. Azoknak én is szoktam. Nem tudják, hogy tudok írni meg olvasni, pedig ha tudnák, hogy miután a gazdám mindig nekem mondja, hogy bontsam fel a leveleket és úgy tegyem az asztalára, akkor én mindig el is olvasom őket. Így tudok sok olyan dolgot, amiért majd pénzt kérhetek tőlük, ha nem akarják, hogy elmondjam. 

Drága Célestiném, jó tanítvány vagyok ugye? 

A gazdasszonyod és a gazdád nem hálnak egymással? Vigyázz akkor még jobban. Mert a férfiembernek mindig viszket, főképpen ha egy szép, csinos szobalányt nézeget egész nap, mint te vagy.  Én azt mondom, menj hozzá ahhoz az emberhez, mégha csúnya is, és menj el vele, legyél inkább feleség, mint cseléd. Ha így teszel, mindenképp tudasd velem az új tartózkodási helyedet, jószívvel írok neked, hogy használhassam ezt a szagos, levendulaszínű levélpapírt. 

Mennem kell most már drága Célestine, a gazdáim a parkba készülődnek, piknikkosarat kívánnak magukkal vinni, nem mondhatom annak a fruskának, hogy csinálja meg, még eltanul tőlem mindent, és akkor mi lesz velem. 

Hű barátnőd, Lucy

Célestine panaszkodik a könyvben, hogy senki nem ír neki levelet, így megtettem én, egy Lucy nevű szobalány nevében. Szegény olyan magányos és naív.  Ugyanakkor okos is, nem kell félteni. :) A könyv  tetszett, könnyed, olvasmányos, érdekes volt.

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!

10/10

Bea