Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Egy pszichopata emlékiratai

Sándor Erik már gyerekként is tudta, hogy nagy dolgokra hivatott...

A számára nyűgös családi kötelékeket megszakítva Erik egy szoftvergyártó nagyvállalatnál helyezkedik el, ahol az útjában állók könyörtelen kiiktatásával hamarosan vezető pozícióhoz jut. Vonzó külsejével és sima modorával könnyen magához édesgeti a kollégáit. Kifigyeli a gyengeségeiket, oltalmat és megértést ígér, majd a megfelelő pillanatban sarokba szorítja áldozatát. Zsarol, hazudik és csal. Ahogy a gyámoltalanok feletti befolyása egyre nő, úgy mind megszállottabban akarja a hatalmat, mígnem egy nap Szellemhitűek Egyetemes Megvilágosodottjai néven szektát alapít. A saját maga által kreált vallás prófétájaként gyűjt híveket, akiket anyagilag, lelkileg és szexuálisan is kihasznál. Vagyona óriásira nő, a szekta női tagjaiból háremet tart fenn, de elszámolja magát, és a gondosan felépített kártyavár lassan maga alá temeti...

Mártonffy András első regénye egyes szám első személyben megírt képzeletbeli napló egy magyar szektavezér tollából. Felkavaró, szókimondó, provokatív! Csak felnőtteknek!

Gyakran használjuk a mindennapi életünkben a pszichopata kifejezést, de nem biztos, hogy konkrétan azokat az embereket illetjük ezzel a jelzővel, akik valóban azok. Egy olyan emberre, aki éppen elveszíti önkontrollját és dühöngő őrültként viselkedik, hajlandóak vagyunk kijelenteni, hogy pszichopata, pedig éppen a dühöngése, a hirtelen érzelmei cáfolják meg ezt a tényt.

Sándor Erikről egyáltalán nem gondoltam volna a valós életben eleinte, hogy pszichopata, hiszen egy jó külsővel megáldott, magát szépnek nevező férfi, aki után bomlanak a nők és a férfiakat is az orruknál fogva tudja vezetni. Behízelgő modorával, simulékonyságával mindenkit behálóz, elbűvöl és az illető nem is sejti, hogy egy pszichopata áldozatává válik éppen. Sőt, rajongásának tárgyává teszi, ha nő az illető, hajlandó eltartani a pszichopata férfit, és egyáltalán nem veszi észre, hogy ő most nem a saját akaratából cselekszik, hanem egy manipulálás áldozatává válik.

Sándor Erik történetünk elején már a börtönben ül és ott írja meg visszaemlékezéseit. Viselkedését és tulajdonságait tanulmányozva azonban kijelenthetjük, hogy magán  hordozza egy pszichopata összes jellemzőjét. 

A férfiúi vonzerejét és behízelgő modorát felhasználva közel férkőzik kiszemelt áldozataihoz, barátjává válik, kikérdezi gyengeségeiről, vigasztalja, majd minden érzelem nélkül felhasználja saját céljaira. 

Sándor Erik számomra egy végtelenül ellenszenves, ám mások számára egyáltalán nem visszataszító, érzelmek és lelkiismeret nélküli pasas volt, akit egyszerre gyűlöltem és voltam rá kíváncsi. Már gyerekkorában is hasonló tulajdonságokkal rendelkezett, nem szeretett senkit, sem a szüleit, sem a bátyját, lenézte őket, szinte undorodott tőlük, többre akarta vinni, mint ők. Nem mondom, hogy a családja egy álomcsalád volt, sőt, itt még egy kicsit meg is értettem nagyravágyását és törtető terveit. Megtudjuk, hogyan használta ki a nőket már fiatalkorában, kihasználva ifjonti szépségét, hogyan élősködött rajtuk anélkül, hogy ők ezt észrevették volna. Hogyan lépett túl rajtuk céljai elérése után.

Milyen események vezettek el odáig, hogy megalapítsa szektáját, hogy kitalálja a saját kamu vallását, és hogyan szervezett be egyre több és több embert, miközben semmibe nézte őket, a nőket erőszakkal is magáévá tette, tárgyként használta, és csak halmozta egymásra az anyagi javait ezeken az embereken keresztül. Megtalálta a gyengeségeiket, közel férkőzött hozzájuk, azt mondta, amit hallani akartak, befogadta a szektába, függőséget és bizonytalanságot alakított ki bennük, aminek következtében egyre inkább képtelen voltak elszakadni a hatása alól és visszatérni a normális életbe, felajánlották lelküket és pénzüket a szektának. Színtiszta pszichológia. 

Ha valahol azonban sok ember van, ott előbb-utóbb porszem kerülhet a gépezetbe, így történt Sándor Erik esetében is.

Nagyon olvasmányos volt a történet, ha hagyom magam, engem is le tudott volna nyűgözni Sándor Erik, mert hihetetlen volt amit végrehajtott, létrehozott, ugyanakkor taszított az állandó és hatalmas egoizmusa, a folytonos gúnyolódása a gyenge és kiszolgáltatott emberek irányában, a kegyetlenkedése, szenvtelensége. A történet azonban igazán kemény, hatásos és még azt is ki merem jelenteni,  hogy tanulságos volt. 

Ne higgyük azonban, hogy bármikor felismernénk az ilyen embereket, mert bár számos pszichopata bűnöző, de legalább annyian sosem jutnak a börtön közelébe, hanem a társadalomban "végzik a dolgukat", élik világukat és szedik áldozataikat. 

A könyvet köszönöm a Libri Kiadónak!

9/10

Bea