Howard Matheu különös esetei
Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves és nem nyomozok soha többé.
Nita és Gil, a két barátom úgy gondolta, detektívnek lenni jó dolog. Segítünk a kisebbeknek, leleplezzük a rossz embereket és közben jól szórakozunk. A nyúl akta teljesen ártatlan ügynek indult, mégis olyan fordulatot vett, amire senki nem számíthatott.
Ez a baj nem talált volna ránk, mi kerestük magunknak. A többiek még a végére akarnak járni, de én már nem.
Leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.
Mielőtt belekezdenél fontos, hogy tudd: ez nem mese! Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.
Méghozzá milyen jó kis detekívtörténet! Amikor Titusz meglátta, hogy Howard Matheu újabb kalandja várakozik olvasásra a polcomon, nagyon megörült és egyből magával is vitte a könyvet. Azt hiszem két napig olvasta, és közben nagyon sokszor sündörgött körülöttem, mindenféle utalásokat tett, és igazából alig bírta ki, hogy el ne mesélje az egész történetet.
Így hamar megtudtam, hogy a cím egy eltűnt plüss nyuszira utal, és Titusz naponta nyaggatott a kérdéssel, hogy mikor olvasom már el a könyvet. Mikor azzal érveltem, hogy nagyon sok könyv vár rám elolvasásra, és azt sem tudom, melyiket fogjam a kezembe következőnek, azt mondta, hogy "Jaj, Anya te ezt egy óra alatt elolvasod!"
Azt végül nem tudom mennyi idő alatt olvastam el, mert a történet elterelte a figyelmemet minden másról, így arról is, hogy figyeljem az idő múlását.
Jó volt viszontlátni a srácokat és Nitát, bár helytelenítve csóváltam a fejem, amikor ismét önállósították magukat és a saját fejük után kezdtek nyomozásba. Azt hittem, az előző részből már tanultak, hogy a szülőket érdemes bevonni a dolgokba, pláne, ha azok a dolgok még veszélyesek is. Itt azonban egy kicsit más volt a helyzet, mert Howard édesapja is gyanúba keveredett. Érthető hát, hogy nem rohant egyből hozzá Howard, sőt a nyomozást is be akarta fejezni.
De azért nem hagyta nyugodni az iskola környékén tébláboló, magát nyomozónak kiadó Daniel Fisher. Vajon tényleg nyomozó? Kire emlékezteti Howardot annyira?
Miközben Howard még beteg is lett, Nita és Gil sem lett volna a CWTT nyomozócsoport tagja, ha abbahagyják a nyomozást, így természetesen tovább kutatták a plüss nyulak titkos tartózkodási helyét. Igen, nyulakat írtam, mert az egy nyusziból nagyon sok lett. Így már sokkal érthetőbb, hogy miért nem bírták abbahagyni a nyomozást. Egyszerűen muszáj volt megtudniuk, mi lesz a nyulak sorsa és miért vannak ilyen sokan.
Közben szurkolhatunk Nitának az úszóversenyen és izgulhatunk Howardért ugyanott, de ő bizony nem az úszóversenyen indult.
A nyomok a kikötőbe vezettek, ahol a három jómadár, akarom mondani jó barát igencsak izgalmas és veszélyes kalandokat éltek át, a végén pedig egy nagy leleplezéstől eshet le az állunk, az övékkel együtt.
Izgalmas, fordulatos, humoros, könnyen és gyorsan olvasható volt A nyúl akta, miként Howard, Nita és Gil első esete is. Persze, hogy kíváncsi vagyok a sorozat további részeire is! Titusz azonban még tőlem is jobban. :D
Az előző részről írt bejegyzésünket, pontosabban egy Howardnak írt levelet, IDE KATTINTVA olvashatjátok!
A könyvet köszönjük a Főnix Könyvműhelynek!
10/10
Bea és Titusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése