Heti ez+az

Ezekről a könyvekről írtunk a héten:

Libba Bray: A Látók (The Diviners)

Az 1920-as évek világa, egy belevaló főszereplő, rejtélyek, misztikum, izgalom. Nagyon tetszett a könyv, még jómagam is meglepődtem, hogy mennyire. :) 

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Dunajcsik Mátyás: A szemüveges szirén

Kedves, szeretettel teli mese egy kislányról, aki elveszítette édesanyját és egy világítótoronyban él az édesapjával. Nevet ad a hullámoknak és a szeleknek. A könyvben vele tarthatunk egy nagy kalandban, ami szerencsére teljesen jól végződik. 

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Jane Shemilt: Légszomj

Nagy várakozás előzte meg részemről ezt a könyvet, annál is inkább, mert az írónő első könyve, a Lányom nagyon tetszett. Érdekes módon másodjára is ugyanazzal a témával rukkolt elő a szerző, a problémák, a főszereplő anya személye is hasonló volt az előző történetéhez, mégsem jutott eszembe olvasás közben egyszer sem az első könyve. Feszült, izgalmas, lélektani regény volt.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Octave Mirbeau: Egy szobalány naplója

Annyira megsajnáltam a főszereplő szobalányt, Célestine-t, hogy én magam írtam neki levelet egy képzelt barátnő nevében. Nem voltak barátnői, szerelmei annál inkább. Naív és ravasz volt egyszerre, szerettem a történetét. 

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Kertész Erzsi: Nem mese

Tanuljunk Kertész Erzsivel nemet mondani. Ha a gyermekünk nem tud nemet mondani, az iskolában nem tud kiállni magáért, akkor vegyük kézbe ezt a könyvet és indítsuk el a NEM kimondó tanfolyamon. Nagyon hasznos könyv, én is tanultam belőle, most már csak az alkalmazás van hátra. 

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok.

Még tart az Őszi nyereményjátékunk, várunk benneteket!

Miegymás: 

Zsófi:

A héten itthon voltam szabadságon, így ez az idő a délig alvások, a sokáig filmnézések, a kötögetés (természetesen az olvasás) és a többiek idegesítése jegyében telt el... :)

A kötésbe annyira belehúztam, hogy hamarosan be is fogom fejezni Apának a tavaly elkezdett pulcsiját.

(Bea: Én magam is meglepődtem, hogy Zsófi mennyire belelendült a kötésbe, két-három évvel ezelőtt még igencsak nyafogott, amikor tanítottam a kötés fortélyaira. Igaz, kötött egy csodapulóvert már akkor, aminek csodasága abban rejlett, hogy kutyapulcsi volt, Szaffinak, a spánieljének készült. Rózsaszínű volt, és figyeljetek, most jön a CSoda! Amikor belepasszírozta a kutyát, az egyszerűen megdermedt, mintha egy kővé válási varázslatot bocsátottunk volna rá. Egyszerűen meg sem mozdult, csak állt a szoba közepén. Ennek fenemód megörültünk, így hagytuk még egy jó pár órát a pulcsiban álldogálni, addig sem sántikált semmi rosszban. :D Természetesen nem hagytuk, ez csak vicc volt, de az viszont igaz, hogy amikor legközelebb meglátta a pulcsiját, úgy bebújt az ágy alá, hogy estig ki se jött. Csak azt remélem Apa nem fog kővé válni a pulcsiban. Aminek Zsófi már a "hátlapját" köti. Hja kérem, nálunk a telefonoknak és a pulcsiknak és hátlapjuk van Zsófi szerint. :D)

A könyvesboltban is jól mennek a dolgok, a "könyvbarkochba" elnevezésű játékban rendkívül sokat fejlődtem. Ezt úgy kell játszani, hogy címtöredékekből vagy nehezítésképpen hibásan megadott szerzőnevekből, rá kell jönni, hogy a vevők milyen könyvre is gondolnak pontosan... jó kis játék. :)

Amikor pedig az egyik vevő megkér, hogy ajánljak neki könyvet (sajnos ez elég ritkán fordul elő), akkor pedig majd kiugrok a bőrömből, és ilyenkor mindig jót csevegünk a korábbi olvasási élményeinkről és még azt sem bánom, ha elmesélik egy olyan könyv tartalmát, amit még csak most készülök olvasni. Az ilyen ajánlgatós csevegések után volt már aki megjegyezte, hogy hűha te jó sokat olvashatsz, vagy megkérdezte, hogy itt akkor munkahelyi követelmény-e, hogy az összes könyvet elolvassuk... :)

Már régebben regisztráltam a Pottermore-ra, és akkor ki is töltöttem gyorsan a tesztet, ami alapján kiderül, hogy a Teszlek süveg melyik házba osztana engem... mondanom sem kell egyből a Mardekárba kerültem, én nem lepődtem meg túlságosan, a fiúk se mondjuk, de hatalmasakat röhögnek rajta még azóta is, és ujjal mutogatnak rám. :)

A könyvjelző és a varázspálcák saját készítésűek. Van egy szintén sk. Hedvigünk is,
ő most elrepült valahová, de legközelebb megmutatjuk. 

Na most a héten nagy Harry Potter maratont tartottunk, együtt mondtuk a szereplőkkel a párbeszédeket, előre röhögtünk a poénokon, Bencét egyfolytában kérdezgettük Titivel, hogy akkor ezt most hogy is volt a könyvben (mert ő a szuperagyával még a legapróbb dolgokra is emlékszik) és végül sokadszorra is összevesztünk azon, hogy melyik a legjobb rész a filmek közül.

Gondolom most ennek a hatására Titusznak is eszébe jutott, hogy regisztráljak neki a Pottermore-ra, hogy megtudja, ő melyik házba kerülne, és mi lenne a patrónusa. De mivel ő még nem tud annyira angolul, hogy teljesen jól értse a teszteket, ránk is szüksége (na jó leginkább Bencére) volt hozzá.

Az ilyen tesztek válaszain egyébként szeret nagyon sokat gondolkozni, minden választ százszor lefordíttatni velünk, majd csak alapos mérlegelés után választani. A múltkor is egy Star Wars-os tesztnél annyit gondolkodott egy válaszon, hogy végül Leila hercegnő jött ki neki eredményként, jól ki is nevettünk szegényt. :)

A Harry Potteres tesztnek is ilyen nagy megfontoltsággal vágott neki, de néhány kérdés után arra lettem figyelmes, hogy egy-egy válasz előtt mindig kikéri Bence tanácsát is, majd így szinte közösen kiválasztanak egy opciót, én többször is rájuk szóltam, sőt azt is mondtam nekik, hogy nem kell minden választ egyesével kielemezni, hanem rá kell bökni az elsőre ami megtetszik, de meg is kaptam tőlük, hogy biztos én is ezzel a módszerrel kerültem a Mardekárba. Végül Titi (vagyis Titi és Bence) a Hugrabugba kerültek, a patrónus tesztre pedig még nem kerítettek sort.

Anyától a héten megkérdeztem, hogy hallgatunk-e egy kis karácsonyi zenét, de csak egy kis kurta nem volt a válasza.

A szeptembert egy jó kis megfázással indítottam, úgyhogy ennek hatására úgy beleéltem magam a télbe, hogy az őszről teljesen meg is feledkeztem, úgy kellett Anyának még lebeszélni arról, hogy elkezdjem hordani a téli kabátjaimat.

Legyen szép jövő hetetek!