Heti ez+az

Ezekről a könyvekről írtunk a héten:

Jude Morgan: A bánat íze

Nagyon vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet, de végül sajnos nem igazán sikerült magamévá tenni a történetet. Ettől függetlenül nem mondom azt, hogy egy rossz könyv volt, csak engem sikerült most roszzkor megtalálnia. /Zsófi/

A teljes bejegyést IDE kattintva olvashatjátok!

Mitch Cullin: Mr. Holmes
Sajnos ettől a könyvtől sem azt kaptam, amit vártam. Már láttam korábban a belőle készült filmet, így a cselekményel kapcsolatban már nem sok újdonságra számítottam, ezzel szemben a szerzőnek sikerült alaposan meglepnie, és felmérgesítenie a befejezéssel, így el is rontva számomra az egész könyvet, ami egyébként ezen kívül teljesen olyan volt, mint a film. A film az tetszett, azt jó szívvel ajánlom mindenkinek, és annak a befejezése is a helyén volt. /Zsófi/

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Balla Margit: A földönkívüli kislány

Történet egy magányos, barátok nélküli kisfiúról, akit egyik este meglátogat Nimuke, az apró földönkívüli kislány. Nekem tetszett ez a történet, gyerekeknek is segíthet abban, hogy ne féljünk kapcsolatokat teremteni, megnyílni mások felé.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Aziz Ansari: Modern románc

Most már elárulhatom, hogy kicsit tartottam ettől a könyvtől, mely ismeretterjesztő címkével lett ellátva. Felesleges volt, mert bár a könyv témáját és adatait Aziz részéről komoly kutatómunka támasztja alá, a könyv érdekes és vicces volt, a párkeresésről, párkapcsolatokról szólt a világ különböző országaiban.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám

Sándor Erzsi-rajongóvá váltam! Az Anyavalya után beszereztem a szerző első könyvét is, melyet a vak fiáról írt, egészen a születésétől felnőtté válásáig. Hatalmas tehetség kell ahhoz, hogy egy ilyen tragikus helyzetet, humorral tudjon valaki elmesélni, úgy, hogy közben azért érezzük a küzdelmet, ami végigkísérte életüket. 

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!

Guillaume Musso: Az angyal hív

Musso a kedvenc íróim közé tartozik. Ebben a könyvében a sors és a véletlen találkozásából adódó pillanatok jelentőségéről olvashatunk, mely emberek életét változtatta meg gyökeresen. Elgondolkodtató, hogy a sors mozgatta-e a szálakat, mert ekkora véletlenek azért nem lehetnek.

A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok!





Miegymás: 

Már két hete kimaradt a miegymás, mondjuk azt, hogy kivettük a nyári szabadságunkat.:) Most is  be kell érnetek velem, mert Zsófi már az igazak álmát alussza, vagy valami ilyesmi. 

A héten megejtették Titusszal az éves ruha-selejtezést. /Zsófi szereti kínozni a fiúkat.:)/ Ez úgy nézett ki, hogy Zsófi hajigálta Titusznak szinte az összes nadrágját, ingét és pólóit, hogy próbálja fel. Mondanom sem kell, hogy egy 10 éves fiú nem nagyon örül ennek, ezért rengeteget nyavalyog közben. 

De azért sokat nevettünk, hogy milyen pocakjankó lett. Emlékszem, Zsófi és Bence is, ennyi idős korukban egy kicsit kikerekedtek, aztán elkezdtek nyúlni. Titusz még csak a kerek fázisban tart. Így nagyon sok nadrág nem jó már rá, ezekkel nem nagyon van mit tenni. Azaz lenne, mert láttam Pinteresen nadrágbővítő trükköket, talán majd egy nadrággal kíváncsiságból kipróbálom. 

Viszont a pólópróbák nagyon mókásak voltak. Volt amelyikben éppen úgy nézett ki, mint Micimackó, és volt olyan hosszú ujjú, amelyikben pedig pocakos szupermanként feszített. 

Ezután jöttek az ingek. Nem tudom, más fiúk hogy vannak vele, de Titusz nem igazán szereti az ingeket. Ha jól visszagondolok, annyira Bence sem volt odáig tőlük. Pedig van egy-két igazán jó darab, azt nagy nehezen ráimádkozzuk néha, mert olyan vagány benne. Most is mindenféle problémája volt a felpróbált ingekkel, az egyiket nem lehet begombolni, a másik lányos (nincs ilyen!), a harmadik pedig csipke. Igen, csipke, ezt mondta Titusz. Képzelhetitek, hogy nem veszek csipkeinget a 10 éves fiamnak!!!! Az is kiderült, hogy azt sem tudja mi az a csipke, mindenesetre elég ötletes kifogás volt. :D

Amikor még felvette azt, amit ráadtam.:)

Apa tegnap kocsit takarított! Ez nálunk azt jelenti, hogy utána csak frissen mosott, vasalt ruhában lehet beülni az autóba, steril kesztyűt húzva a kezünkre. Arra amúgy is nagyon allergiás, ha mondjuk bepárásodik az ablak és én csak úgy fogom magam és a kezemmel letörlöm. Hány férfi szisszent most hangosan fel? :D Merthogy zsíros lesz az ablak. Egyszer belém bújt a kisördög, és azért is rajzoltam egy nagy szmájlit saját magam elé, az ablakra. Apát a rosszullét és a dühroham kerülgette. Most nézzem meg mit csináltam, majd nem fog lejönni, ott marad. És tényleg ott maradt, amikor megszáradt az ablak, engem pedig nagyon zavart a kilátásban. De nem takaríthattam le, ez volt a büntetésem, hogy egy hétig, amikor autóba ültem egy nagy szmájlin keresztül néztem a világot. :D

Ott tartottam, hogy takarítás után csak steril kesztyűben lehet beülni az autóba és Apa szerintem tapsikolna a boldogságtól, ha még egy hajhálót is húznánk (főleg mi lányok) a fejünkre. Meg kell dicsérni, hogy milyen szép tiszta, és észre kell venni, hogy a műszerfalat is leápolta műszerfaltisztítóval és az ablakot is lepucolta ablaktisztítóval. Érezni kell a friss légfrissítő illatát és meg kell jegyezni, hogy milyen más egy ilyen gyönyörűen tiszta autóban ülni. 

Enni sem lehet benne ilyenkor, ha bevásárlókörútunk alkalmával veszünk egy kis péksütit, vagy valami rágcsát, akkor a csomagtartóba berámolás után, a kocsi mellett álldogálva kell megennünk, aztán alaposan leseperni magunkat (szerintem egy morzsaporszívóval meg is lepem karácsonyra, hogy még komfortosabban érezze ilyenkor magát), és csak aztán szállhatunk be kellő alázattal az autóba. Majd megint megdicsérni Apát, hogy milyen szépen kitakarította az autót, és vigyázni, hogy a cipőnkkel ne érintsük még a gumiszőnyeget sem, mert az is ki lett takarítva. Következő alkalommal, amikor beszállunk a járműbe, ez az áhítat már a felére csökken, aztán harmadik alkalommal már megy minden a régi kerékvágásban. Jöhetnek a péksütik, és a lábunkat is letehetjük.

/Persze ismerek olyan embert, akinek egyáltalán nem lehet enni az autójában, úgyhogy azt hiszem ez a takarítás utáni egyszeri haptákban utazás elfogadható. :) 

Kívülről már nem meri túl gyakran takarítani a járgányt, mert amikor kocsit mos, másnap mindig esik az eső. Nagy szárazság idején Apát esőcsinálónak is nevezzük. - Apa, menj moss kocsit, kéne egy kis eső. :D:D

/Húúú, hogy ezért az egészért mit fogok én kapni?!!/

Bea

A múlt héten olvashattátok tesóm indiai élményeit, most következik a második, egyben befejező része. Rengeteget tud még az utazásairól mesélni, ezért időnként közzéteszünk majd egy kis "ÚtiTomit". :)

Az első részt IDE kattintva olvashatjátok el!

Az út során két gyárlátogatáson is részt vettem. Mindkettőben csak férfiak dolgoztak. Csodálkozva kérdeztem, hogy miért. A válasz egyszerű és ésszerű volt. Mivel általában napi két műszakot dolgoznak az emberek (16 óra) a több fizetésért, nem érkeznek haza menni a fent említett közlekedés lassúsága miatt. Így hát a munkahelyen van részükre egy szoba, ahol alhatnak. Helyesbítek, négy fal és néhány fadeszka ágy gyanánt. Mivel férfiak és nők nem alhatnak egy helységben ezért csak férfiak dolgoznak. Talán hétvégére hazautaznak, de ezt már nem kérdeztem, hanem hagytam a témát.

Teremnyi, több sorban elrendezett varrógépsoroknál dolgozó korombeli férfi. Varrnak! Ők is követnek a szemükkel. Az egyikük tekintetével találkozok, majd azonnal inkább a földet nézem, a falakat vagy ki az ablakon, mert zavarban vagyok. Szégyellem magam, hogy fehérnek és jómódúnak születtem. Túl sok tiszteletet kapok és mindez csak a rassz miatt. Az ajtókat nyitják előttem, imára összetett tenyérrel hajlongva köszönnek.: - Namaszté! How are you, Sir? Hátborzongató, zavarba ejtő, kényelmetlen!

Vécére menekülök, ahol felzavarom a mintát a falon és a padlón. Két centis hatalmas fekete hangyák bolydulnak fel és kezdenek keresésbe. Én mozdulni sem merek, nehogy engem találjanak meg. Aztán mintha törött üvegek között lépkednék, a kagylóhoz lopakodok óvatosan.

Visszatérve ebédhez invitálnak. Sokat hallottam már az indiai kajákról. Jót is rosszat is, de összességében azt gondolom, ha ezt ettem volna gyerekkorom óta, akkor ugyanúgy furcsa lenne számomra a pacalpörkölt vagy a disznósajt. Általában sok zöldséget és tejterméket esznek. Két ízvilággal. Vagy csíp vagy pedig valamilyen általam nem ismert fűszer (széna ízű) dominál. Ez a gyári ebéd megért egy misét. Nagyon szürreális volt.

Ez volt az egyetlen légkondicionált helyiség a gyárban. Első ránézésre mint egy kollégiumi szoba. Két ággyal, egy kanapéval, egy asztallal és három székkel. Az ebéden véletlenül vagy szándékosan, részt vett egy ellenőr is. A szoba közepére húztak egy széket. Ez volt az ellenőr helye. A fő hely! Mi a függönnyel divatosított kanapén kaptunk helyet. A többi résztvevő, az igazgató és még három másik férfi az ágyon ültek sorban. Az ebédre várva sportról kérdeztük őket. A foci a legnépszerűbb sport a krikett után. Két mondat után az ellenőr ragadta magához a szót és számomra nehezen érthető akcentussal mesélni kezdte a foci történetét. Valamilyen régi indiai monda alapján egyszer egy csata alkalmával az egyik király levágta a másik fejét majd oda rúgta annak hadserege elé. Szerinte ebből alakult ki a foci és elmondta, milyen furcsa, hogy a mai emberek már elfeledték az erkölcsi hátterét az egésznek. Nem tudtam eldönteni milyen arcot vágjak, így hát a földet néztem és erősen gondolkodó arcot mutattam. Szerencsére meghozták az ebédet. Több edényben hoztak kb. öt vagy hat feltétet. Csípős csirke, tejből készült tofu szerű valami, zöldségekkel pörköltnek elkészítve, csípős sárgaborsószósz, karfiol főzve, csirkecombok, csirkefalatok egy masszában és rizs. Az asztal közepére hoztak egy nagy műanyag piros lavórt, olyat amilyet itthon az autószerelő műhelyekben látok kézmosónak. A lavór oldala fekete és ujjlenyomatos volt  a dzsuvától. Ebben volt a csotni nevű kis lepényke, amikből kis darabokat tépve kézzel összefogva valamennyi falatkát jobb kézzel falatozott mindenki. Evés közben néma csönd. Csak a csámcsogás és a büfögés hallatszott. Finom volt minden. Talán a sárgaborsószósz volt furcsa, mert nagyon csípett. Illetve a gekkó a falon, amire csak mi figyeltünk fel. Nekik természetes volt.

India egyszerre furcsa és menekülnél tőle, vagy pedig csak mennél, amíg megint valami érdekes dolgot nem látsz. Minden sarkon van valami meghökkentő. Egyszer évszázadokat mész vissza az időben és azt hiszed valahol a mondák idején jársz, majd megint meglep a nagy szegénység egy felüljáró alatt. Láttam például egy kamasz fiút, aki az egyik kereszteződésben, a híd alatt lakott egy ilyen nylon tetős sátorban. Se rendes cipője vagy ruhája, viszont érintőképernyős telefonja az volt és éppen a fehér fülesén zenét hallgatott.

A szállodánk mellett volt egy diszkó ahol a tehetősebb gyerekek szórakoztak. Semmi különbség nem volt egy itthoni szórakozóhelyhez képest. Talán csak annyi, hogy a bejáratnál  a rendőrnek látszó biztonsági emberek átvizsgálás után, fémdetektoron keresztül engedtek csak mindenkit be. A miniszoknyás, spicces fiatal lányok és a modern frizurás ficsúrok hangoskodva szórakoznak ott is. Az egyik nagyon részeg lányt két biztonsági ember átkarolva húzta ki az ajtón, majd hívtak neki egy taxit. Betették, majd az egyik beült mellé és hazavitték.

Emberség az egyik oldalon és embertelenség, igénytelenség a másik sarkon. Persze lehet, hogy a részeg lány apukája a helyi jól menő üzletember és a pénz itt akkora hatalom, hogy emberséget is lehet rajta venni. Nem tudom, csak azt, hogy egy életre az agyamba égett amit láttam és emlegetni fogom még nagyon sokáig. Felkavaró, meghökkentő, néhol undorító. A legjobb hely arra, hogy sopánkodó, az életüket, a dolgaikat nem becsülő embereket átnevelő jelleggel egy hétre megvendégeljen. Látnák a különbséget, hogy milyen jó életük van sok millió más emberhez képest. 

Legyen szép jövő hetetek!

/Ha délután is benéztek, nyereményjátékot találtok!/