2016. október 4., kedd

Dunajcsik Mátyás: A szemüveges szirén

Atlanta egy apró, világvégi sziget világítótornyában él. Mikor nem Kamillával, a falubéli tanítónővel beszélget rádión vagy az apja jazz-lemezeit hallgatja, általában a tenger végtelen horizontját kémleli. Egy napon azonban különös vendég érkezik Szelesszirtre, aki olyan kalandba keveri Atlantát, amit még a kislány híres tengerész ősei is megirigyelnének...

Dunajcsik Mátyás ifjúsági regényének hősei titokzatos madarak, világjáró kísértetek és szerelmes bálnavadászok. A Szemüveges szirént a szerző Izlandon töltött évei ihlették.

Kedves, barátságos, aranyos mese Atlantáról, aki Szelesszirt világítótornyában él édesapjával, édesanyját pár éve elveszítette. Atlanta nem egy hétköznapi életet élő kislány, rádión keresztül tanul Kamillával, a kedves és segítőkész tanítókisasszonnyal, szereti a jazzt és ismeri a környéken előforduló összes hajót és madarat. Ezenkívül negyvenkilencféle szelet, még több esőfajtát, még ettől is több felhőfajtát és hetvenhétféle  tengeri hullámot tud megkülönböztetni.

Imádtam ezeket az elnevezéseket! A szeleket állatokról nevezte el, így megtudhattuk milyen a  rókaszél, a  hangyaszél, a lajhárszél, de akár az elefántszéllel is találkozhattunk. 
A tenger hullámait pedig apukája jazz-lemezgyűjteménye után osztályozta. Így volt amikor Miles Davist játszott az óceán, ilyenkor egy nyugis, barátságos, de mégis táncra ösztönző tengert látott Atlanta, a Nina Simone tenger kicsit megtelt élettel, a hullámzás felerősödött, gyönyörű volt. 
A könyv valamennyi szereplője nagyon szeretetreméltó volt, még a szellemek vagy kísértetek sem lógtak ki ezen a téren a sorból.

Közel állt hozzám Apa, aki egyedül nevelte már három éve Atlantát, és azért vállalta el a világítótorony őre állást, hogy a felesége halála után, csak ők ketten Atlantával, távol az emberektől segítsenek egymásnak elviselni, talpraállni és feldolgozni, új életet kezdeni.  Tetszett, hogy a család összes őse részt vett Atlanta szülinapi ünnepségén, még akkor is, ha csak egy fotóról néztek le és Apa hangján szólaltak meg. A sakk iránti szenvedélyében magamra ismertem, no én nem a sakkot szeretem annyira, de ismerős volt az érzés, amikor magamba felejtkezem annyira, hogy szinte tudomást sem veszek a körülöttem zajló eseményekről.  A jazz lemezgyűjteményével és a nagyonrengetegsok palacsintával lopta be magát végképp a szívembe. 

Szimpatikus volt Kamilla, aki mindig segített Atlantának, tájékoztatta őt a szárazföldön zajló napi ügyekről, és azért is nagyon sokat tett, hogy Atlanta mindennap tanulhasson, önzetlenül a szárnyai alá vette a világítótorony két lakóját. 

Az események akkor indultak be, amikor Atlanta szülinapi ajándékként megkapta Szindbád dédpapa távcsövét. A tengert szemlélve egy titokzatos, addig nem látott hajót látott meg, ami napokig adott neki gondolkodnivalót. Amikor egyik reggel a szobájába pottyant egy sirályfióka, akkor érezte, hogy valamit tennie kell. Beszállt vitorláshajójukba, a Fecskébe és elindult a zenélő tengerre, kapucnijában a sirályfiókával.

Engem levett a lábamról ez az aranyos történet, amely szól a szeretetről, a szomorúságról, a gyászról, az újrakezdésről, az ember és természet harmonikus együttéléséről, bátorságról, áldozatkészségről, az elmúlásról és az elengedésről. Bizonyosságot is szerezhetünk, hogy a kísértetek csak távolról ijesztőek, közelről már igen szeretetreméltóak, sőt mókásak is tudnak lenni.

A szerző kiválóan játszott a nevekkel, a zenékkel, ahogyan fújtak a mindenféle szelek, ahogyan zenélt, hullámzott a tenger, gyönyörűszép volt. A könyv végén található egy zenelista, azokkal a számokkal, amelyek szerepeltek a könyvben. Az értékelés írása közben éppen ezeket a zenéket hallgatom, nem voltak számomra ismeretlenek ugyan, mert én is kedvelem a jazzt, de el kell mondanom, hogy egytől egyig tökéletesek és remekművek. 


Az illusztráció lila és narancssárga színe elsőre meghökkentőnek tűnhet, de mégis kellemes volt, kitűnően adta vissza a könyv hangulatát, az elmúlást, a szomorúságot, a magányt és az újrakezdést, reményt, boldogságot.

A könyvet köszönöm a Kolibri Kiadónak!

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése