Catherine Banner: Ház az éj peremén

Castellamare mesébe illő szigete éppen annyira van a szárazföldtől, hogy elfelejtsék, de nem elég távol ahhoz, hogy a világ bajai ne érjék el.

A Szicílián is túli, apró sziget életének közzépontjában egy murvafürttel benőtt kávézó áll, ami becsalogatja a szigetlakókat beszélgetni, kártyázni, pletykálni.

Castellamare hagyománytisztelő lakosainak nyugodt és csöndes életét azonban teljesen megváltoztatja a két világháború, a gazdasági világválság, a fasiszta fenyegetés és az új modern világ kihívásai.

Közel egy évszázadon át követhetjük az Esposito család sorsát, titkokon, rejtélyeken, megpróbáltatásokon és áldozatos küzdelmeken át. Megismerhetjük a lelenc doktorból lett mesegyűjtő kocsmárost, a bölcs lelkészt, a szép és okos tanítónőt, a boszorkányos grófnőt, a sziget kíméletlen kényurát, a szigeten raboskodó hadifogoly költőt, a fura vadóc kislányt, aki a család alappillére lesz és a mítoszteremtő szencáziót: a tenger hullámaiból véresen előbukkanó angol katonát, aki nem csak a szigetbe szeret bele...

Szerelem, szenvedély és barátság, keserű rivalizálások és családi viszályok, legendák és babonák szövik át ezt a klasszikusan szép családtörténetet, amelynek helyszíne az isten háta mögötti, hol fojtogató, hol életet adó sziget és kéklő mediterrán tenger.

Nagyon szerettem ezt a könyvet, be is került a kedvenceim közé. :)

Imádom az ilyen nagyszabású családtörténeteket és ez a könyv az volt a javából, sőt amellett, hogy egy családtörténet volt, egyben egy fantasztikus szigettörténet is volt.

Amikor az árva gyerekből, doktorrá lett Amadeo Esposito Castellamaréra érkezett, hogy itt a szigeten lássa el az orvosi teendőket, még nem is sejtettem, hogy Amadeoval együtt mennyire meg fogom szeretni ezt a szigetet, és az itt élő embereket.

Amadeonak sok nehézséggel kell megküzdenie a kezdeti időkben, de miután már sok szigeti nyavalyát meggyógyított, és egy tiltott szerelmi viszonyba is belekeveredett, megalapítja a saját családját, és majd szintén sok megpróbáltatás, és egy háború után újranyitja a sziget legendás kávézóját az Éjszaka házát, és ezzel el is kezdődik egy új fejezet az ő és a sziget életében is.

Az Esposito család életét majdnem száz éven keresztül követhetjük nyomon, láthatjuk amint Amadeo és gyönyörű felesége Pippa próbálja megrendszabályozni rendkívül eleven fiaikat, miként érkezik meg a családjukba késői gyerekként a kis Maria-Grazia, mint szakítja szét a családot egy háború, hogyan vívják meg a hétköznapi csatáikat egymással, vagy éppen az Esposito család régi ellenségével a fölényes d'Isantu gróffal. Mindezt persze Catherine Banner csodálatos és meseszerű leírásában olvashatjuk, az írónő stílusa is csodálatos volt.

A sziget, Castellamare és a szigetlakó emberek, egytől egyig belopták magukat a szívembe, egy-két kivétellel természetesen, de hát ők voltak a történet rosszfiúi, mert egy igazi meséből ők sem hiányozhatnak.

Az emberek egymással való kedvessége, segítőkészsége nagyon megható volt, de persze egy ilyen kicsi szigeten a gonosz pletykák is felütik a fejüket, csakúgy, mint a kisebb civódások. Szerettem a sziget legendáit, a csodatévő Szent Agáta történeteit, a szigetlakók párbeszédei, okfejtései, pedig többször is mosolyra fakasztottak.

Csakúgy mint az Esposito család, úgy a sziget sorsát is nagyon szép, néha torokszorító élmény volt figyelemmel kísérni.

Megindító volt, ahogy a párok egymásra találtak, igaz barátságok, életre szóló szerelmek születtek, ahogyan a sziget kilábal két háború utáni válságból, majd később egy gazdasági válsággal is megküzdött.

Csodálatos történet volt ez, engem teljesen magával ragadott minden egyes oldalon, úgy érzem a könyv szereplői, éppen úgy mint maga a varázslatos Castellamare, és az Esposito család tagjai, s a sziget szíve az Éjszaka háza is sokáig velem fog még maradni.

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!

10/10

Zsófi