Sándor Erzsi: Anyavalya

"Anyám naplót mesélt nekem. Családot mesélt körém, nagyszülőket, unokatestvéreket, apát. Mindannyiukat felismertem volna, ha szembejönnek velem az utcán vagy betoppannak. Soha nem jött senki."

Száll a füst. Száll a por és a hamu. A felhőből kibontakozik egy alak, és nyomban beszélni kezd. Egymásba érnek a történetek a moszkvai nagyhercegeket szédítő világszép nagynéniről, egy prolicsaládról, egy értelmetlen brazíliai utazásról és egy még értelmetlenebb hazatérésről. Egy régen elmúlt család tagjairól, egy kispesti házról, egy kalapszalonról, az ítélőképesség hiányáról és persze a deportálásról. A mesélő a konyhában ülve varr, szavai nem kímélnek senkit és semmit, csúfondárosan mutogatnak a szerelemre minden áron, a magányra, a dacosan egyedül vállalt gyerekre, a benne újraéledő álmokra és az öntáltatásra. Mondja, egyre csak mondja. Mi hallgatjuk. Temetünk. Sírunk. Röhögünk.

Először is nagyon sokat nevettem. Majd időnként meghatódtam, elszorult a torkom. Mindeközben annyira szerettem ezt a könyvet, hogy azt akartam sose érjen véget. Sándor Erzsi nekem akár időtlen időkig mesélhetne a családjáról..., az édesanyjáról. Imádtam a stílusát, végig jelen lévő szarkasztikus humorát, amely mellett ott volt hatalmas szeretete az édesanyja iránt. A családja iránt, akiket sosem ismert. Azaz dehogyisnem, jobban ismerte talán őket, mint mi a mieinket, akikkel személyesen is találkozhattunk. 

Mert az édesanyja kicsi gyerekkorától mesélt neki a családról, a nagyszülőkről, unokatestvérekről, nagynénikről, nagybácsikról. A mesék a fürdőszobában kezdődtek egy viharvert mosógépen, és folytatódtak mindenhol.  

Megismerjük Erzsi anyját, a 17 éves Kismargitot, aki először Brazíliában próbált szerencsét, de 1939 szeptemberében a szerelem hazaparancsolta, majd kalaposlány lett nővére üzletében. 

Megismerjük a szerző nagynénjét, Bizsut, aki anyján kívül egyedül maradt életben, megjárva a koncentrációs tábort. 

A gyönyörű anya olyan életet mesélt, Sándor Erzsi tolmácsolásában, hogy egyszerűen  lehetetlen volt egy pillanatra is letenni a könyvet. Nem átlagos élete volt Gittának, ahogyan egyik napról a másikra elnevezte magát, fiatalság, szerelem, szeretet, vakszerencse, egyedüllét, zsidótörvények, a családja elhurcolása, elvesztése... majd házasság, munka, alkotás, szerelem, gyerek, elhagyatottság. Ennek ellenére, vagy éppen ezért különleges életet teremtett Erzsi köré, egy csodálatos családot, akiket hamar elvesztett, akiket Erzsi nem is ismert, mégis örökké éltek a szavaiban, a történeteiben, az emlékeiben.

Fantasztikus nő volt, olyan egyéniséggel, hogy mindenki a hatása alá került, a már felnőtt Erzsi barátai rendszeresen náluk kötöttek ki, és Gitta főzött nekik, beszélgetett, meghallgatta őket. Ilyen volt, kellett neki a társaság, hogy a középpontban lehessen, hogy érezze szükség van rá, hogy ne álljon meg körülötte az élet, és nem utolsósorban szerintem így tudta maga mellett tartani minél tovább a lányát.  

Egy különleges családregény volt ez a könyv, egy nagyon különleges főszereplővel, aki imádta az életet, imádta a lányát és imádta a családját. A humora pedig fergeteges volt, én meg őt imádtam. A humor egészen haláláig és még azon is túl elkísérte.

Közben Erzsiről is megtudhattunk ezt-azt, a színésznői pályafutásáról Miskolcon, majd újságíró, rádiós lett.
Érdekes volt ezekkel a dolgokkal kapcsolatban az anyja viselkedése, azt hiszem ebben kicsit az anyákra ismerhetünk. Nagyon megérintett kettejük kapcsolata, az apa nélkül, nagyszülők nélkül felnövő Erzsi rajongása az anyja iránt, a megfelelni vágyás, az elismerésre vágyódás, a feltétlen szeretetük egymás iránt. 

Irigylésre és tiszteletre méltó Sándor Erzsi őszintesége, humora és stílusa, amivel élete történetét megosztotta velünk. Sokszor sírhatnékom volt, mégis a nevetés fogott el. Még akkor is, amikor nem kellett volna. Nem, tényleg nem. Mert nem volt vicces, és közben mégis az volt.

Annyira zseniális volt ez a könyv, hogy szívesen olvasnék Sándor Erzsitől még bármennyit. Remélem sok olyan emléke van, amelyek előbb-utóbb majd kikívánkoznak belőle,  én boldog olvasója lennék.

10/10

Bea