A Csendes-óceán déli részén, háromszáz méteres mélységben az amerikai haditengerészet elképesztő méretű űrhajóra bukkan, amely háromszáz éve fekszik a tengerfenéken. A legnagyobb titkolódzás közepette négy tudóst visznek a helyszínre, hogy ők nézzenek szembe egy idegen civilizáció küldötteivel. Amit odalent találnak, az felülmúl minden képzeletet, és meghazudtol minden logikus magyarázatot. Aztán egyszer csak üzenetek jelennek meg a számítógép képernyőjén. Egyre fenyegetőbb hangú üzenetek...
A filmek alapjául szolgáló könyveket én ugyanúgy szeretem a filmek előtt, és a filmek után is elolvasni. Sőt, ha nézünk egy filmet, és látom, hogy a történetének az alapjául egy könyv szolgált, akkor szinte kötelességemnek érzem azt is elolvasni.
A Gömb című filmet már régebben láttam, de akkor nagy hatással volt rám, szeretem az ilyen gondolkodós, agyafúrt sci-fi-ket. Egyáltalán nem csalódtam a könyvben sem, a film korábbi megnézése sem vett el a könyv élvezetéből, sőt több dologban meg is világosodtam így az olvasása után.
Már a Jurassic Park olvasása közben is rájöttem, hogy nekem nagyon tetszik Michael Crichton stílusa, és ez a tudományos thriller műfaj is, amelyben a könyvei íródnak. Miközben jól szórakozom, izgulok, a cselekmény kimenetelét illetően, vagy éppen borzongok a hátborzongató jelenetek közben, sok új ismerettel is gazdagodom, például a fekete lyukak, a zoológia, vagy éppen a pszichológia témakörében.
Főszereplőnket, Norman Johnsont egy nap furcsa feladattal bízzák meg, állítson össze egy tanulmányt, arra az esetre, ha az emberiségnek idegen életformákkal kellene kapcsolatot létesítenie, Norman a legjobb tudása szerint próbálja eme értekezést összeállítani, de azért nem veszi véresen komolyan ezt az egészet.
Aztán egy nap hirtelen kap egy telefonhívást, melyben közlik vele, hogy egy nagyon fontos küldetésben kell résztvennie. Az oly lehetetlennek tűnő esemény valóra válik.
Norman négy nagy tudós társaságában háromszáz méter mélységig merül alá a Csendes-óceánban, hogy felfedjék az ott rejtőző titkokat.
A tudóscsoport által itt felfedezett dolgok is nagyon érdekesek és izgalmasak voltak (hogyne lettek volna azok, hisz egy több száz éves űrhajóra bukkantak az óceán fenekén), de engem az itt kialakuló emberi viselkedésminták is nagy lázban tartottak.
Normannak tulajdonképpen az volt itt lent a feladata, hogy az emberek között kialakuló stresszhelyzeteket, problémákat kezelje, érdekes volt a stresszhelyzetekre vonatkozó kutatási adatokat is megismerni.
A címadó Gömb is nagyon rejtélyes, titokzatos és hátborzongató volt.
A történet végig feszült és izgalmas, a szereplők is nagyon tetszettek, hol szimpatikusak voltak, hol teljesen kivetkőztek magukból. A cselekmény helyszínéül szolgáló mélytengeri bázis pedig egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes. A történet végkifejlete pedig nagyon elgondolkodtató...
9/10
A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!
Zsófi
Régen láttam a filmet, és akkor valahogyan nem tetszett.
VálaszTörlésPedig Crichton könyveit mindig is kedveltem..
Kösz az ajánlást, a könyvet érdemes lesz majd elolvasnom!
Crichtontól nekem még csak ez volt a második könyvem, és örülök, hogy még jó pár vár rám! :)
TörlésA könyv is nagyon jó volt és a film is megér szerintem még egy próbát. :)
Zsófi
A Jurassic park könyvben szerintem még jobb is, mint a film, komolyabb mondanivalója van, nem tudom az volt az első könyv?
VálaszTörlésÉs nekem tetszett még az Idővonal is.
Nekem mindkettő egyformán tetszett, de a Jurassic park gyerekkoromhoz kötődik, ez is sokat nyom a latban. Ja igen, ez volt az első könyv, ami a filmhez még sok plusz információval szolgált. Az Idővonalat még nem olvastam, de várólistás már. :) Zsófi
Törlés