Leitner Olga: Púder nélkül

Nőkről, anyákról, a világról, rólam...

Szingli vagy és valakinek ez nem tetszik?

Anya vagy és úgy érzed, nem vehetsz fel egy normális ruhát, mert beszólnak?

Néha az élet minden területén elvárják,  hogy nő legyél, és ezt nem bírod?

Fiatalnak érzed magad, de látva a tiniket úgy gondolod, hogy egy évezred választ el a mai trendektől?

Nem mindig jó a szex?

Egy kicsit mosd le a púdert, és kezeld lazán a dolgokat! Leitner Olga legújabb könyvében eredeti, sőt néha meghökkentő válaszokat találsz többször feltett kérdésekre. Ha kell egy kis leitnerolgis sodrás, ha kíváncsi vagy egy valódi nő néha megalkuvást nem tűrő véleményére, akkor épp azt a könyvet tartod a kezedben, amit neked találtak ki.

Azt hittem Leitner Olga ezen könyvén is jót nevetgélek majd, mint a "csodddálatos férfiak"-on, de inkább az volt a jellemző, hogy állandóan válaszolhatnékom támadt a szerző kérdéseire, vagy éppen elgondolkodtam, hogy  tudnék-e éppen az adott kérdésre egyáltalán felelni valamit.  Kipróbálom. :)

Miért is jó nőnek lenni?

Nem olyan könnyű ennek a kérdésnek a megválaszolása, mint amilyennek tűnik. Mert nőnek lenni valószínűleg jó, de szerintem a férfiak is meg vannak elégedve azzal, hogy férfiak. Úgy általában. 

Jó nőnek lenni azért, mert úgy egyáltalán, jó lenni. Élvezni az életet, a családunkat, a szeretetet, a szerelmet, mindenféle érzelmeket tapasztalni meg, kalandokat élni át, imádni a természetet, szeretni állatokat, űzni hobbikat, hallgatni jó zenéket és olvasni könyveket. De eddig azt hiszem mindezt egy férfi is írhatta volna.

Szeretek nő lenni, mert élvezhetem a szép és csinos ruhákat (már amikor nem vagyok lufi, és ki vagyok békülve az alakommal, és nem éppen egy jótékonyan takaró zsákban lebzselnék legszívesebben), szeretem, amikor frissen elkészült szuper frizurával kilibeghetek a fodrásztól, imádok turkálókban turkálni, könyvesboltban böngészni és írószerek között matatni a boltokban. Jézusom!! Nincs egyetlen kifejezetten női tulajdonságom sem??!!  

Szóval akkor marad az anyaság, ami kifejezetten csak az enyém. Ezért is jó nőnek lenni. Hogy megélhettem a születés/szülés csodáját (többször is, bár hozzáteszem, éppen akkor szívesen meséltem volna viccet én is, mint ahogy a férjem és az orvosom tette, miközben én palacsintává lapítottam egy fotelban üldögélve egyetlenem kezét, és legkisebbünk éppen világra száguldotta magát), de csoda volt az na, ebből is látszik, hogy a férfiak mennyire mások. Mintha kicsit, de csak egy kicsit érzéketlenebbek lennének, mint mi nők, de tényleg csak egy icipicit. 

Egyszerűen maradjunk annyiban, hogy igazából nem tudom, miért szeretek nő lenni. Azt tudom, néha miért szeretném kipróbálni a férfilétet.  Nem a borotválkozásért az tuti, és nem is a háztartásban végzett dugulási munkálatokért, no és a zoknijaimat sem szeretném szerteszét hagyni a lakásban, hanem azért, hogy megértsem, miért tudnak órákig autókról beszélgetni, miért nem érdekli őket mélyrehatóan, hogy mi van egy rosszkedvű (boldogtalan, hisztis, boldog) nő fejében, miért kedvenc kérdésük a "mit eszünk, a mikor eszünk és a mit főztél",  miért nem tudnak egyszerre többfelé figyelni, miért nem szeretnek szerelmes könyveket olvasni, miért nem dobják ki az üres wc papír gurigát, pedig eszük ágában sincs kreatívkodni belőlük  (igen, Olgi ez nálunk is ismerős:)) és miért olyan mások, amikor több férfi összegyűlik és viháncolnak, mint valami éretlen kiscsikók.  Még az is lehet, hogy megérteném őket. :)

Na tessék, a kérdés az volt, hogy miért jó nőnek lenni, én a végén oda lyukadtam ki, miért lennék férfi pár napra.  Na az is biztos, hogy ha egy férfit megkérdeznénk, hogy miért jó férfinak lenni, nem bonyolítaná ennyire túl a választ. :)

Kipróbálnám ugyan pár napra a férfilétet, de azért jobb inkább nőként élni, mert  jó az nekem, hogy nem én húzom ki a kukát  a ház elé, csak akkor, ha a férfi elfelejti, nem én cserélem ki a villanykörtét, csak abban az esetben, ha már pár hete járok elemlámpával a mellékhelyiségbe, és meguntam a szobában a gyertyás hangulatvilágítást, ha nem én cserélem ki az autóban az elromlott gyertyát, aztán szégyenszemre nem én kullogok el vele a szerelőhöz, mert nem is az volt a baja, nem én kergetem a kutyát seprűvel, hogy másnap újat vehessek, mert férfiúi hévvel lengetés következtében kettétört. Na nem a kutya, hanem a seprű.

Száz szónak is egy a vége, szeretek nő lenni. Ha nem értitek miért, az azért van, mert nő vagyok. :D

Most visszatérek az értékelésem alapját képező könyvre. Lehet Leitner Olgával nem egyetérteni, de éppen ennyit lehet helyeslően bólogatni, lehet a  könyvét utálni (mert lesznek olyanok, mindig vannak, és engem sem talált meg minden téma), de éppen ennyire lehet szeretni is. Éppen olyan érzéseket vált ki, mint amikor több barátnő összeül, és beszélgetnek. Amikor véget ér a traccsparti, akkor hazamennek, és telefonon kibeszélik a másikat, a harmadikat, mert ... ezért vagy azért, a nőknek egyszerűen nem kell nagy ok arra, hogy ezt megtegyék.

Ez a könyv nem szól másról, csak rólunk, a nőkről, Leitner Olgáról, a férfiakról, a gyerekekről, a többi  nőről, a szinglilétről és a szerelmes létről. Szexről, kapcsolatokról, tapasztalatokról. Mindez Leitner Olga szókimondó stílusában, ami nálam néha erős volt, de úgy általában bírtam. Határozottságot mindenesetre szívesen tanulnék tőle. Elgondolkodtatott, kikapcsolt, megnevettetett, és szórakoztatott. 

(Nem titkolom, nehéz volt pontoznom, akartam neki igen  határozottan 7 pontot is adni, ebben az esetben nagyon távol állt tőlem a téma, a stílus, volt pillanat, amikor 10-et, a végére marad 8.)

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

8/10

Bea