A budapesti szállodák legféltettebb titkai
Kordos Szabolcs bejutott a budapesti szállodák diszkrét és zárt világába. Hónapokat töltött az ötcsillagos ipar szorgos hangyáival és csúcsragadozóival, hogy megtudja mi zajlik a forgóajtón túl. Az informátorok meséltek a sztárok vad partijairól, eltusolt politikai botrányokról, lobbiban hallgatózó kémekről, bogaras vendégekről, és kiteregették a saját szennyesüket is. Ismerje meg a luxushotelek életét a takarítónő, a boy, a recepciós és a menedzser szemszögéből. Meglátja, hogy ez a világ romantikusabb, romlottabb, és főként sokkal izgalmasabb, mint azt valaha gondolta volna.
Kordos Szabolcs általam korábban olvasott két könyve, a Turista from Hungary (bejegyzésért KATT IDE) és az Eszem-iszom, Hungary (bejegyzésért KATT IDE) is nagyon érdekes információkat, meglepő dolgokat tartalmazott, de azt hiszem ebben a részben jártam a számomra leginkább ismeretlen terepen.
A luxushotelek világa igen távol áll tőlem, és szerintem a magyar emberek nagy százalékától is. Ezért talán még jobban érdekelt ez a helyszín, és nemcsak azért, mert még sosem szemléltem belülről és közelről akár egyet is, hanem azért is, mert azt is tudom, hogy ha esetleg megnyerném a lottó ötöst, és világkörüli útra indulnék, akkor sem szállnék meg egy luxushotelben. Túl előkelő, túl elegáns, én, mint egyszerű ember irtózatosan feszélyezettnek érezném magam benne.
Ennek a könyvnek a segítségével ismét a kulisszák mögé láthattam, megtudtam ki a szállodavezető után a leghatalmasabb "úr" egy szállodában, kinek mi a dolga, és hogyan épül fel a szállodai dolgozók hierarchiája. A szállodai alkalmazottak nagyon sok mindent látnak, de úgy csinálnak, mintha nem látnának semmit, nagyon sok mindent hallanak, de süketnek tettetik magukat és természetesen sohasem beszélnek arról, amit látnak.
A hotel jó híre érdekében minden a falak között marad, legyen az egy politikus gyomorforgató szexuális kalandja, külföldi üzletember házasságtörő eseménye, a két ismert magyar fotómodell éjszakai pillangóskodása vagy éppen a japán maffiózók, a Yakuzák látogatása.
Bizalmi munka a szállodai, és igen gyakran, nagyon erős gyomor szükséges hozzá, valamint rezzenéstelen arc, nagyfokú tűrőképesség és szervezőkészség. Természetesen itt is megy a trükközés, az alkalmazottak a saját zsebükre is dolgoznak, aki nincs benne a buliban, annak nincs helye a csapatban, mert később ő lehet a tégla. Italokkal, szobákkal, egyéb magánakciókkal ügyeskednek a hotelalkalmazottak.
Egy hotelban a főportás a "keresztapa", ő az, aki mindent lát, mindent hall, mindenről tud, de a bár a legnagyobb lehetőségek színhelye az ügyeskedők számára.
Bár a szobalányi munka meglehetősen embert próbáló néha, időnként érdekes dolgokat találnak a szobákban. Maradt már felfújt gumibaba a szekrényben, fürdőköpenyben felejtett fogsor, középkorú hölgy szobájában lovaglóostor és egymillió forint egy reptérre tartó üzletember ágyán. Persze ebből nem sok minden marad nekik, le kell adniuk a talált tárgyak közé, amennyiben nem így tesznek az állásukat kockáztatják.
Megtudtam, hogy Gerard Depardieu Magyarországon sem veti meg a jó bulit, és igazán közvetlen, félmeztelenül ölelgeti a pincéreket, amikor a hangulata a tetőfokára ér és szeret jókedvében kurjongatni. Jean Reno rajongója a magyar konyhának és a Gellért fürdőnek, Brad Pitt szerény és figyelmes, még a takarítókkal is nagyon tiszteletreméltóan beszél.
Többek között Carlos Santana, Amy Winehouse, Arnold Schwarzenegger, Michael Jackson magyarországi tartózkodásáról is tudhatunk meg érdekességeket.
Izgalmas információ volt az elnöki lakosztály nagysága, berendezése és nem utolsó sorban az ára. No és maguk az elnöki lakosztályok lakói is.
Betekintést nyerhettem az ultragazdagok világába, és a vendégeket szemlélve ismét megerősítést nyert, hogy a gazdagság, a luxus nem mindig jár együtt intelligenciával, boldogsággal és erkölcsi tartással.
Na jó, felülbírálom az értékelésem elején tett kijelentésemet, talán egy hétre szívesen beköltöznék egy luxusszállóba, hogy utána elmesélhessem, nem nagy cucc, luxusitalokat ittam és luxusételeket ettem egy hétig, a reggelit a szobámba szervírozták, az ágyneműmet áthúzták, a szobámat kitakarították, az ajtót sarkig tárták előttem, egész nap a medencében ücsörögtem, vagy mellette, egy könyvvel a kezemben, iszogattam a koktélomat, rágcsáltam az olívabogyókat és a szobámba menet még Jean Renoval is összefutottam a folyosón, a szobaajtómat pedig Brad Pitt nyitotta ki nekem, aki éppen arra járt, az én kezeim pedig tele voltak... akármivel, mert Brad olyan tisztelettudó. :) És akkor most leszállok a földre és megyek mosogatni. :D
Elmondhatom, hogy kíváncsiságomat maximálisan kielégítette ez a könyv, nagyon jól szórakoztam, kellőképpen hüledeztem és elámultam ezen a nagyságrendekkel másabb világon, mint az én hétköznapi életem.
Köszönöm a könyvet a 21. Század Kiadónak!
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése