2016. szeptember 27., kedd

Balla Margit: A földönkívüli kislány

Egy hűvös szeptemberi reggelen a szél belökte Miki szobájának ablakát, és valami beesett a szőnyegre. Egy apró, rózsaszín galacsin, ami hirtelen megmozdult, nyújtózott egyet, és megszólította Mikit. 
A nyolcéves, meglehetősen magányos kisfiú élete ettől a pillanattól gyökeresen megváltozik. S miközben Miki Nimukénak, az égből pottyant lénynek segít titkos küldetése végrehajtásában, saját múltjának rejtélyeire is fény derül. A korántsem veszélytelennek tűnő vállalkozás nem mellékes szereplője Baruch, a macska.
A fordulatokban gazdag történet magával ragadja a kisgyerek fantáziáját, de a gyermeki lélek rezdülései iránt fogékony felnőttet is elbűvöli a közös olvasás során.

Szeretem a földönkívüliekről szóló filmeket, könyveket és mindenféle történeteket. Legyen az regény, novella vagy éppen mesekönyv. Ezért nagyon könnyű dolga volt velem ennek a könyvnek, már az első oldalon levett a lábamról. Egyszerre volt nagyon különleges történet, ugyanakkor nagyon hétköznapi.

Különleges, mert egy földönkívüli, nagyon pöttöm kislány az egyik főszereplő, és egy magányos, barátok nélküli kisfiú, Miki a másik. Nem nagyon sikerül barátságot kötnie senkivel, mert a nagymamájával él, szülei meghaltak, egy régi, roskadozó házban laknak, miközben körülüttük mindenki panelházakban él. Azt gondolja Miki, hogy a fiúk a szokatlan körülmények miatt nem szeretnek vele játszani, meg azért, mert ő is fura, más, mint a többiek. 

Aztán megjelenik Nimuke, aki pirinyó, tisztára tudja varázsolni az ablakot, beszélgetni tud  Baruch macskával és nem mellesleg egy földönkívüli, aki űrhajóval érkezett a Földre, hogy új lakóhelyet keressen népének. De még mielőtt hozzálátna a saját feladatához, elkíséri Mikit a focipályára, majd megjelenik Baruch a macska is, és innentől kezdve furcsa, szokatlan dolgok történnek. 
Kalandok sora jön, titkokra derül fény, Miki tud beszélgetni a macskával, megismeri szülei történetét, és kinyílik számára a világ, hirtelen máshogy lát mindent.  Feltűnik egy nagypapa, és Miki nagyija is elég fura, hiszen nem tud főzni. Szóval a nagyi is más, mint a többi nagyi, ne csodálkozzunk azon, ha Miki sem egy átlagos gyerek, már nyolcévesen főzni és takarítani tud, no meg okos is. 

Nagyon tetszett a könyv mondanivalója, hogy ne félj attól, ha más vagy, az egyformaság unalmas. Valamint, hogy a világ, az életed nagymértékben attól függ, ahogyan nézed, ahogyan hozzáállsz. Miként a gondolatoddal teremthetsz rosszat, lehetsz búbánatos, éppen úgy teremthetsz jót is, vidámságot, barátokat, nyíltságot. 

Nem mindig van ehhez szükség egy földönkívüli segítségre, de melyik gyerek ne álmodozott volna már egy ici-pici emberkéről a zsebében. Amikor gyerekkoromban elolvastam Erich Kӓstner Az Emberke című könyvét, évekig ábrándoztam arról, hogy egyszer majd találok egy gyufásdobozt, benne egy igazi emberkével. Pár éven át mindig belekukkantottam a gyufásdobozokba, ha a kezem ügyébe kerültek. De psszt, ez titok!

/Majd sok-sok év múlva megtaláltam a saját emberkéimet, akik valamikor belefértek egy gyufásdobozba, de akkor még nem ismertem őket, mostanra már egy tévésdobozba sem férnek bele. :) Van nekem három is, és néha már-már olyanok, mint a földönkívüliek./

A macskák története, mondhatnám titka, és maga Baruch a macska, vicces színfoltja a történetnek. És bár a kirekesztettség, a magányosság nem egyszerű téma, a szerző nem bonyolítja túl a történetet, megtörténnek és megmagyarázódnak a dolgok, minden jóra fordul, Miki is máshogy szemléli a világot, ettől boldog lesz és kész.  Ami még nagyon lényeges, a földönkívüliek nem ijesztőek, nem zöldek és nem egyszeműek. Ami egy gyereknél eléggé fontos, hiszen Titusz például még a szót sem szereti hallani, hogy földönkívüli. Talán ez a könyv majd neki is segít legyűrni a földönkívüliektől való hatalmas tartózkodását. :)


Horváth Ildi illusztrációi nagyon megtalálták ezt a történetet, tetszett a hangulata, a színei, a formái, remekül illeszkednek a történetbe, hangulatosak, kedvesek.

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése