Neil Abramson: Ki nem mondott szavak

Helena állatok tucatjait segítette át könyörületességből a túlvilágra állatorvosként. Most, hogy ő maga is meghalt, nem képes továbblépni élet és halál határmezsgyéjéről - ideláncolják el nem végzett feladatai, jóvá nem tett bűnei, rettegése a büntetéstől, és egy elfecsérelt, kisszerű élet rémképe. Lelke odaszegődik egykori élete legfontosabb szereplői mellé - sikeres ügyvéd férje, David mellé; egykori kutatótársa, Jaycee mellé, aki a főemlősök kommunikációs  képességét vizsgálja, és különös kapcsolatot alakított ki egy Cindy nevű csimpánzzal, aki Jaycee állítása szerint - egy négyéves gyermek értelmi szintjén képes az emberi kommunikációra.

Amikor Jaycee kutatását leállítják, és Cindyt az a veszély fenyegeti, hogy halálos kimenetelű, kegyetlen orvosbiológiai kísérletek alanya válik belőle, Helena túlvilági küldetése értelmet nyer David, Jaycee és még néhány humánus ember összefogásában. A Cindy megmentésére tett erőfeszítések választ adnak Helena kínzó kérdéseire a földi lét értelméről, és váratlan módon elhozzák a megváltást is.

Az íróról érdemes tudni, hogy egy manhattani ügyvédi iroda társtulajdonosa, gyakorló ügyvéd, emellett több állatjogvédő civil és szakmai szervezet vezetőségi és alapító tagja. Munkájáért az ASPCA (az állatokkal szembeni erőszak megelőzéséért küzdő legpatinásabb amerikai egyesület) díjával tüntették ki.

Kicsit félve kezdtem bele ebbe a könyvbe, mert megijesztett az élet és halál mezsgyéjén megrekedt Helena, nem tudtam, hogy valamiféle angyalos könyvet fogok-e olvasni, vagy hogy is lesz elénk tárva ez a szomorú esemény, és fog-e nekem ez tetszeni. Másrészt viszont nagyon szerettem volna elolvasni, az ajánlókban említett ember- és állatkapcsolatok miatt. Nagyon szeretem alapból azokat a könyveket, amelyekben az állatok jelentős szerepet kapnak, nem csak az elején említik meg, hogy a főszereplőnek van egy kutyája, és a végén, amikor a kutyus is nagyon örült, hogy minden megoldódott és boldogan csóválja a farkát.  Közben pedig heteken át nem sétáltatták, nem etették és nem foglalkoztak vele, azaz szó sem volt a könyv nagy részében róla.

Ez a könyv teljesen megnyugtató módon nem ilyen. Helena szereplése sem úgy volt megoldva, ahogyan én gondoltam és tartottam tőle, hanem egész könyvben narrátorként van jelen, az ő szemszögéből láthatjuk az eseményeket, az ő gondolatait hallhatjuk, ami ezért nagyon érdekes és eredeti. Olyan helyekre és akkor is bejuthatunk, ahová más nem, de Helenának köszönhetően mi többet tudhatunk, mint maguk a szereplők. 

Ami pedig hatalmas öröm volt, hogy  Ez A Könyv Az Állatokról szól! Vagy legalábbis éppen annyira szól az állatokról, mint az emberekről. Mint már írtam Helena tolmácsolásában olvashatjuk a történetet, ő meséli el nekünk, hogy David mennyire nem bírja feldolgozni az ő halálát, nem tud talpra állni. Ő pedig kétségek között vergődik, hogy férje képes lesz-e ügyvédi hivatása mellett ellátni az állatokat, a három kutyát, a macskákat, Colette-et a disznót és a két lovat, az ő drága állatait, akikhez a férje csak azért ragaszkodik annyira, mert az övé, Helenáé volt mindegyik. Eleinte legalábbis biztosan így volt, de az élet embereket sodor David útjába, barátokat és ismeretleneket, akik így vagy úgy, de segítenek neki, nagy szerepük van abban, hogy a férfi ne merüljön el a bánatban, visszatérjen a munkájához, élje tovább az életét és az állatokhoz való viszonya is változzon. 

A történet különleges szereplője még Clifford az autista kisfiú, aki szinte hátborzongatóan különös kapcsolatban van az állatokkal, és Helena kedvenc kutyája Skippy és közte nagyon erős kapcsolat szövődik. 

Egy váratlan fordulattal átveszi a történetben a főszerepet a négyéves gyerek szintjén kommunikáló Cindy és Jaycee, Helena egykori kutatótársa, aki Davidben látja az egyetlen reményt egy hatalmas tragédia elkerülésére.

Emberi sorsok, állati sorsok, emberi tragédiák, állati tragédiák tépázzák a szívünket ebben a könyvben, sokszor könnyeztem,  mosolyogtam is, bandukoltam Daviddel a reménytelenségből a remény felé és hallgattam Helenát. Aki  az események láttán, hiszem, hogy  békére lelt, és talán ki nem mondott szavak sem maradtak ennek a gyönyörű történetnek a végére. 

Imádtam az állatszereplőket a könyvben, mégha időnként nem is lehetett könnyek nélkül olvasni, szerettem ezeket az embereket, akik mindent megtettek az állataikért. Nagyon szeretetteljes nézőpontból láthattuk az állatok világát, az állatszeretők is imádni fogják a könyvet, és azt gondolom, akik elvesztettek valakit, azok is erőt meríthetnek belőle.

Mert ez a szeretettel teli, megrendítő könyv nem csak az állatokról, emberekről, kapcsolatokról szól, hanem a halálról, gyászról, túlélésről, újrakezdésről, az élet hatalmas érzéseiről, a szeretetről, a szerelemről, a megbocsátásról és a barátságról. Egy újabb kedvenc könyvet találtam!

A könyvet köszönöm az Alexandra Kiadónak!

10/10

Bea